172545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pszeudotriszacharidok előállítására

15 172545 16 megfelelő hidrokarbonkarbonil-származékká alakít­juk a karbonsav savkloridjával tercier aminban, előnyösen piridinben, és a savhalogenid moláris mennyiségét az észterezendő hidroxilcsoportok száma szabja meg. Ha az 5-hidroxil-csoporton kívül csak egy szabad hidroxilcsoport van a molekulá­ban, például a 2”-hidroxil-csoport, akkor a savhalo­­genidet és aminoglikozidot egyenértéknyi mennyi­ségben használjuk, ha két hidroxilcsoportot kell megvédeni, akkor egy mól aminoglikozidra két mól-egyenérték savhalogenidet használunk. Előnyös legfeljebb 8 szénatomos karbonsavak savhalogenid­­jeinek használata, például kevés szénatomos alkán­­sav, amilyen az ecetsav, propionsav, valerilsav és kapronsav savkloridja vagy araUcánsav, például fenil­­ecetsav és arilkarbonsav, például toluilsav és elő­nyösen benzoesav savkloridja használható. A genta­micin Ci és B fenti intermedieijeit egyenértéknyi mennyiségű benzilkloriddal piridinben reagáltatva a megfelelő 2”~0-benzoil-származékot, azaz 1,3,2’,6’-tetra-N-benziloxikarbonil-2”-0-benzoil­­-3”,4”-N,0-karbonil-gentamicin Ci-t és 1,3-di-N-benzoiloxikarbonil-2’,3’-0-ciklohexilidén­­-6’,4’3”,4”-di- N,0-kafbonil-2”-0-benzoil-gentamicin B-t kapunk, amelyeket trietilaminban metánszul­­fonilkloriddal reagáltatva a megfelelő 5-O-metán­­szulfonil-származékokhoz jutunk. Az 5-helyzet ki­vételével N-védett és O-védett 4,6-di-0-(aminogliko­­zil)-2-dezoxi-sztreptaminokat szintén a találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként használhatjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy miután az aminocso­­portokat N-benziloxikarbonil-származékokkal és a védett aminocsoportokkal szomszédos hidroxilcso­­portokat N,0-karbonil-származékokkal megvédtük, az összes többi hidroxilcsoportot az 5-hidroxil-cso­­port kivételével hidrokarbonkarbonil-csoporttá ala­kítva védjük meg a szomszédos hidroxilcsoportok­­nak először acetál- vagy ketál-csoportokkal történő megvédése nélkül. Például az 1,3-di-N-benziloxikar­­bonil-6’,4’,3”,4”-di-N,0-karbonil-gentamicin B-t 3 mólegyenérték benzoilkloriddal piridinben reagáltat­va a megfelelő 2’,3’,2”-tri-0-benzoát-származékot kapjuk, amelyet metánszulfonilkloriddal piridinben reagáltatva a találmány szerinti eljárásban felhasz­nálható vegyületté, azaz 1,3-di-N-benziloxikarbonil­­- 5 -0-metánszulfonil-2’,3’,2”-tri-0-benzoil-6,,4’,3”,4”­­-di-N,0-karbonil-gentamicin B-vé alakítunk. A találmány szerinti eljárásban használható új kiindulási vegyületeket, azaz olyan vegyületeket, amelyek képletében a II általános képletű 1,3-di­­aminociklitol-csoportban X’ hidroxilcsoportot jelent [5-epi-4,6-di-0-(aminoglikozil)-2-dezoxi-sztreptami­­nok], és N- és O-védettek az összes helyzetben az 5-helyzet kivételével, a továbbiakban ismertetett eljárásokkal állíthatjuk elő. A találmány szerinti vegyületek ismert mód­szerekkel, továbbá új eljárásokkal állíthatók elő. b) Az egyik új eljárás szerint a gentamicin A, gentamicin B, gentamicin Bj, gentamicin Ci gentamicin Cla, gentamicin C2, gentamicin C2a, gentamicin C2b, gentamicin X2, tobramicin, verda­­micin, kanamicin A, kanamicin B, 3’,4’-didezoxi­­-kanamicin B, G—52 antibiotikum, 66—40B anti­biotikum, 66-40D antibiotikum, G-418 antibio­tikum, JI—20A antibiotikum, JI-20B antibiotikum és sisomicin 4,6-di-0-(aminoglikozil)-2-dezoxi­­-sztreptaminok új származékait, amelyek képletében a 2-dezoxi-sztreptamin-csoportot la általános kép­letű 1,3-diaminociklitol-csoport helyettesíti — ebben a képletben R hidrogénatomot vagy -CH2Y csoportot jelent, ahol Y hidrogénatomot, alkil-, alkenil-, cikloalkil-, cikloalkilalkil-, hidroxi­­alkil-, aminoalkil-, N-alkilaminoalkil-, aminohidroxi­­alkil-, N-alkilanünohidroxialkil-, fenil-, benzil- vagy tolil-csoportot jelent, és az alifás csoportok legfel­jebb 7 szénatomosak, és az amino- és hidroxil­­-szubsztituensek különböző szénatomokon vannak, és Xi hidroxilcsoportot jelent - és gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóikat úgy állítjuk elő, hogy a fenti 4,6-di-0-(aminoglikozil)-2-dezoxi­­-sztreptaminok valamely származékát, amelynek képletében a 2-dezoxi-sztreptamin-csoportot egy III általános képletű 1,3-diaminociklitol-csoport helyet­tesíti, ahol R a fenti jelentésű, és X’ adott esetben szubsztituált hidrokarbonszulfoniloxi-csoport, és a 4,6-di-0-(aminoglikozil)-2-dezoxi-sztreptamin-szárma­­zékban a hidroxil-, és aminocsoportok reduktívan vagy bázikus vagy enyhe savas hidrolízissel eltávo­­litható védőcsoportok, dimetilformamiddal 80 és 155 C° között reagáltatunk, majd a kapott termék­ről a védőcsoportokat eltávolítjuk és kívánt esetben olyan vegyületet, amelynek képletében R hidrogén­­atomot jelent, olyan vegyületté alkilezünk, amely­nek képletében R -CH2Y csoportot jelent, ahol Y a fenti jelentésű, és a kapott terméket vagy gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóját elkülö­nítjük. A reakciót dimetilformamidban vagy előnyösen tetraalkilammónium-alkanoát jelenlétében végezzük. Az 5-O-hidrokarbonszulfonil-származékot dimetil­formamidban visszafolyatási hőmérsékleten, azaz 155 C° körül reagáltatjuk, mivel a reakció sebes­sége általában itt nagyobb, mint alacsonyabb hőmérsékleten. Ha a reakciót tetraalkilammónium­­-alkanoát jelenlétében végezzük, akkor a reakció alacsonyabb hőmérsékleten, például 100— l40C°-on is jól végbemegy, és a terméket tiszta alakban jó kitermeléssel kapjuk. Általában tetra-n-butilammó­­nium-acetátot használunk, de más tetraalkilammó­­nium-alkanoátok, például tetraetilammóniumacetát, t e t r a m etilammóniumacetát, tetraetilammónium­­formiát, tetra-n-butilammóniumformiát stb. is hasz­nálható. A tetraalkilammónium-alkanoát moláris mennyisége egy njól aminoglikozidra vonatkoztatva általában 1,5-5 mól lehet. Az N-védett-O-védett-5-O-hidrokarbonszulfonil­­(vagy szubsztituált hidrokarbonszulfonil)-4,6-di-0- -(aminoglikozil)-2-dezoxi-sztreptaminok és dimetil­­formamid reakciójával kapott közbülső vegyüle­teket hidrolizálva a találmány szerinti 5-epi-vegyü­­leteket kapjuk. Ha tetra-n-butilammónium-acetátot dimetilformamiddal együtt alkalmazunk, akkor köz­bülső vegyületként a megfelelő N-védett-O-védett 5-epi-O-acetil-származékot kapjuk, amelyet hidroli­zálva a találmány szerinti 5-epi-vegyülethez jutunk. Különösen előnyös a reduktívan eltávolítható védőcsoportok használata az eljárásban, mivel re­duktív módszerekkel az 5-helyzet epimerizálása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 40 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom