172494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxa-prosztaglandin-származékok előállítására
7 172494 8 falassal vagy az oldatból vagy gőzfázisból alkalmas adszorbensekre való szelektív adszorpciót alkalmazva, választhatjuk szét, és azoknak a találmány szerinti vegyületeknek az enantiomer alakjait, amelyek képletében R4 hidrogénatomot jelent, ügy választhatjuk szét, hogy optikailag aktív bázisokkal sókat állítunk elő, majd a kapott diasztereoizomer-párt például alkalmas oldószerrendszerből való frakcionáít kristályosítással választjuk el egymástól, majd az enantiomer savakat elkülönítetten regeneráljuk. A következő példák a találmány szerinti új vegyületek előállítását szemléltetik. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa rel készük oldatához. Az oldatot 10°-on még 30 percig keverjük, majd 300 ml 0c-os 2n kénsavba intjük. \ reakcióke vei éket 30 percig 30°-on melegítjük, majd nátriumkloriddal telítjük, 5 és a rétegeket elválasztjuk egymástól. A vizes réteget dietiléterrel extraháljuk, és az egyesített szerves rétegeket nátriumhidrogénkarbonát vizes oldatával, majd nátriumklorid vizes oldatával mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert i0 ledesztilláijuk, és a kapott maradékot csökkentett nyomáson desztillálva 12,7 g 7-(2-tetrahidro-piraniloxi)-heptanali kapunk. Forráspontja 0,1 Torr nyomáson 78—106°. n^s = 1,456. 15 b) 2-(7-Hidroxi-heptil)-3-oxo-ciklopentánkarbonitril 7-[5 -(3-Hidroxi-3-metil-4-propoxi-b ut-1 -enil)-2-oxociklopentil-heptánsav a) 2-(7-Hidroxi-heptil>ciklopent-opent-2-én-1-on 22 g 7-(2-tetrahidro-piraniloxi)-heptanal és 21,4 g 1- morfolino-ciklopentén, vagyis a ciklopentanon morfolin enaminja keverékét 25 ml benzolban, visszafolyatás közben, nitrogénatmoszférában 12 óra hosszat melegítjük, és a reakcióban felszabadult vizet Dean és Stark-féle feltéttel folyamatosan eltávolítjuk. Ezután a reakció ke verékliez 10 ml benzolt adunk, maid 28 ml 18%-os sósavat csepegtetünk hozzá, és 2 óra hosszat keverjük. A szerves réteget elválasztjuk, és bepároljuk, majd a kapott maradékhoz 72 ml tömény sósavat és 300 ml butanolt adunk. A reakciókeveréket 1 óra hosszat i00C°-on melegítjük, majd az oldatot bepároljuk, mire maradékként olajos terméket kapunk. Ehhez etilétert adunk hozzá, az éteres oldatot nátriumhidrogénkarbonát vizes oldatával, majd vízzel mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert ledesztilláljuk, és a maradékot csökkentett nyomáson ledesztillálva 11,7 g 2- (7-hidroxü-heptil)-ciklopent-2-én-l-ont kapunk. Forráspontja 0,15 Torr nyomáson 125—170 C°. nD ,= 1,490. ^max = 2 28 mü/etanol). A kiindulási anyagként használt 7-(2-tetrahidro-piraniloxi)-heptanalt a következő módon állíthat juk elő: 272 g 3,4-dihidro-2H-piránt 40°-on keverés közben hozzácsepegtetünk 284 g 7-hidroxi-heptánnitril és 10 csepp tömény sósav keverékéhez. A hőmérsékletet 65°-ra hagyjuk emelkedni, és a reakciókeveréket ezen a nőmérsékleten tartjuk 1 óra hosszat. Ezután az oldatot lehűtjük, és 500 ml benzolt adunk hozzá, majd nátriumhidrogénkarbonát vizes oldatával és utána vízzel mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a kapott maradékot vákuumban desztillálva 411 g 7-(2-tetrahidro-piraniloxi)-heptánnitrilt kapunk. Forráspontja 0,1 Torr nyomáson 100-130 C°. n2jS = 1,455. 19,4 g diizobutilalumíniumhidridnek 50 ml vízmentes benzollal készült oldatát 10°-on keverés közben hozzácsepegtetjük 20,6 g 7-(2-tetrahidro-piraniloxi)-heptánnitril 200 ml vízmentes dietiléter-20 25 35 40 45 50 55 60 65 17 g 2-(7-hidroxi-heptiI)-cíklopent-2-én-l-on, 8,5 g acetonciánhidrin, 8 'ni 6%-os, vizes nátriumkarbonát-oldat és 50 ml metanol keverékét keverés és visszafolyatás közben 4 óra hosszat melegítjük. Ezután a reakciókeverékből a metanolt vákuumban ledesztilláljuk, a maradékhoz 100 ml vizet adunk, és a keveréket dietiléterrel extraháljuk, majd a dietiléteres kivonatot magnéziumszulfáton szárítjuk. Az oldószert desztillálással eltávolítjuk, és a maradékot csökkentett nyomáson desztillálva 13,3 g 2-(7-hidroxi-heptil)-3-ciklopentán-karbonitnit kapunk. Forráspontja 0,15 Torr nyomáson 144-182°. n” = 1,4795. c) 7-Ciano-ó-(hidroxi-heptil)-l ,4- dioxaspiro[4,4]nonán 20 g 2-(7-lűdroxi-heptil)-3-oxo-ciklopentánkarbonitril, 5,6 g etilénglikol, 1 g p-toluolszulfonsav és 160 ml benzol keverékét visszafolyatás közben, a víz folyamatos eltávolításával 210 percig melegítjük. Ezután a reakciókeveréket szobahőmérsékletre hűtjük, vízmentes nátriumkarbonátot adunk hozzá, és miután az oldatot nátriumkarbonát-rétegen átszűrtük, az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A kapott maradékot vákuumban desztillálva 19,3 g 7-ciano-6-(7-hidroxi-heptil)-l,4-dioxaspiro[4,4]nonánt kapunk. Forráspontja 0,1 Torr nyomáson 166—182°. A következő lépésben ezt a terméket használjuk kiindulási anyagként, miután egy alkivot részt újradesztilláltunk. Ennek forráspontja 0,1 Torr nyomáson 177-179°. d) 7-Formil-6-(7-hidroxi-heptil)-l ,4-dioxa-spiro[4,4]nonán 53 g diizobutilalumíniumhidrid 145 ml vízmentes benzollal készült oldatát gyors keverés közben hozzáadjuk 43,2 g 7-ciano-6-(7-hidroxi-heptil> -l,4-dioxa-spiro[4,4]nonán 432 ml vízmentes dietiléterrel készült oldatához, és közben a reakciókeverék hőmérsékletét 10— 15°-on tartjuk. Ezután a keverést szobahőmérsékleten további 90 perc® folytatjuk, majd a reakciókeveréket 15°-nál alacsonyabb hőmérsékleten 1 liter 2 n vizes ecetsavba öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes réteget dietiléterrel extraháljuk, és az egyesített szerves 4
