172467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új triazol-származékok előállítására
13 172467 14 séklet és a reakcióelegy iorráspontja közötti hőmérsékleten, illetve vizes vagy vizes-szerves oldószeres ásványi savakkal, például hígított sósavban, amelyhez adott esetben valamely vízzel elegyíthető szerves oldószert, így például dioxánt, tetrahidrofuránt, metanolt vagy etanolt adunk, ugyanazon a hőmérsékleten hajtjuk végre. A (VIII) általános képletű kiindulási anyagokat például olyan (I) általános képletű vegyületekből kiindulva állíthatjuk elő, amelyekben Rt rövidszénláncú alkoxikarbonil-csoport, amelynek során ezt a csoportot hidroxil-csoporttá, míg az A és B gyűrűk között levő karbonil-csoportot egyidejűleg hidroximetilén-csoporttá redukáljuk valamely komplex-hidriddel, így például lítiumalumíniumhidriddel, éterszerű oldószerben, így tetrahidrofuránban 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, ezt követően a hidroximetil-csoportot részlegesen acilezzük önmagában ismert módszerekkel és végül a hidroxímetilén-csoportot az (I) általános képletű vegyületek előállítására megadott c) eljárásváltozathoz hasonló módon karbonil-csoporttá oxidáljuk. Az (Ih) általános képletű triazol-származékoknak olyan (I) általános képletű triazol-származékokká, ahol R] formil-csoport, a h) eljárásváltozat szerinti oxidációjánál kíméletes, szelektív oxidáló szere két, így például dimetilszulfoxidot alkalmazunk és adott esetben valamely vízmegkötőszer, így például diciklohexilkarbodiimid és foszforsav jelenlétében szobahőmérsékleten vagy mérsékelten emelt, esetleg egészen 100C°-ig terjedő hőmérsékleten dolgozunk, vagy mangándioxid alkalmazása mellett, amelyet J. Attenburrow és mtsai., által a J. Chem. Soc. 1952, 1104 irodalmi helyen ismertetett módon aktiválunk, valamely közömbös szerves oldószerben 50 C° és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten, például benzolban vitelezzük ki a reakciót. Oxidálószerként még krómtrioxidot is használhatunk hígított kénsavban, mint Jones-féle oxidáló oldatban oldott állapotban, mimellett ezt az oxidáló oldatot előnyösen 0 C°-tól szobahőmérsékletig terjedő hőmérsékleten lassan adjuk hozzá a kiindulási anyag acetonnal készített oldatához. Az (le) általános képletű kiindulási anyagokat például az előzőekben említett g) vagy abban az esetben, ha R2 és R3 metil-csoportot jelent, még a b) eljárásváltozat szerint is előállíthatjuk. Az (Ii) általános képletű triazol-származékoknak az i) eljárásváltozat szerinti dehidratálását önmagában ismert módszerekkel szobahőmérsékleten vagy egészen 180C°-ig terjedő emelt hőmérsékleten elvégezhetjük. Valamely (Ii) általános képletű karboxamidot például valamely szerves vagy szervetlen savhalogeniddel, különösen szulfonsavhalogeniddel, így p-toluolszulfonilkloriddal vagy metánszulfonilkloriddal, vagy a három- vagy ötértékű foszfort tartalmazó savak valamely halogenidjével, így például foszforoxikloriddal, vagy egy savanhidriddel, különösen valamely szervetlen oxigéntartalmú sav anhidridjével, közömbös, szerves oldószerben, így például dimetilformamidban vagy xilolban reagáltatunk. A szulfonsavhalogenideket, így például a p-toluolszulfonilkloridot, előnyösen mólegyenértéknyi vagy kissé megnövelt feleslegben, adott esetben valamivel nagyobb mennyiségű savmegkötő szer, különösen valamely tercier szerves bázis, így például píridin, jelenlétében alkalmazzuk. A dehidratálást például szobahőmérsékleten vagy szükség esetén kissé emelt hőmérsékleten, körülbelül 1,5-szeres moláris mennyiségű p-toluolszulfonilkloriddal vagy körülbelül 2-3-szoros moláris mennyiségű piridinnel dimetilformamidban hajtjuk végre. Valamely dehidratálószer további példájaként a trifenílfoszfint említjük meg, amelyet például valamely halogénezett szénhidrogénben, így széntetrakloridban, hozunk reakcióba az (Ii) általános képletű karboxamiddal. Az (Ii) általános képletű kiindulási anyagok néhány előzőekben említett eljárásváltozattal, különösen az e) eljárásváltozattal is előállíthatok. A j) eljárásváltozatnál alkálifémcianidként például káliumcianidot, különösen pedig nátriumcianidot alkalmazunk. Szelektív oxidáló szereken olyan anyagokat értünk, amelyek a reakciókörülmények között az (Ij) általános képletű kiindulási anyag aldehidcsoportját nem támadják meg, ezzel szemben a közbenső termékként képződött ciánhidrin hidroximetilén-csoportját karbonil-csoporttá képesek oxidálni. Valamely alkalmas oxidáló szer a mangándioxid, mindenek előtt J. Attenburrow és mtsai., által a J. Chem. Soc. 1952, 1104. old. irodalmi helyen leírt aktivált formában. A mangándioxiddal való reakciót előnyösen izopropanolban vagy egy más, rövidszénláncú szekunder alkanolban, amelyhez a reakciókörülmények között közömbös szerves oldószert, előnyösen az (Ij) általános képletű kiindulási anyagokat jól oldani képes szerves oldószert, így például dioxánt, is hozzáadunk, illetve hozzáadhatunk, hidegen, és például -10 C° és +10 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen 0C° körül, vitelezzük ki. Az (Ij) általános képletű vegyületekre vonatkoztatva a (VII) általános képletű vegyületet nagy feleslegben, úgyszintén az alkálifémcianidot is nagy mennyiségben, például az utóbbit 5-szörös moláris mennyiségben, a mangándioxidot pedig még nagyobb, például 20-szoros moláris mennyiségben, 2-6, előnyösen körülbelül 4 órás reakcióidő alatt hagyjuk reagálni. Az (Ij) általános képletű, kiindulási anyagokként alkalmazott, triazol-származékok például az előzőekben megadott h) vagy a c) eljárásváltozatok szerint, az utóbbi esetben olyan (V) általános képletű vegyületek alkalmazása mellett, amelyekben Rí hidroximetil-csoportot képvisel, állíthatók elő. Abban az esetben, ha a felhasznált kiindulási anyagok optikailag aktívak, mind a racemátok, mind pedig az izolált antipódok, vagy diasztereomeria esetén racemátelegyek vagy bizonyos racemátok vagy izolált antipódok ugyancsak alkalmazhatók. Adott esetben ilyen kiindulási anyagok is használhatók sóik alakjában. A találmány szerinti reakciók végrehajtásánál előnyösen olyan kiindulási anyagokat használunk, amelyek az előzőekben különösen előnyösnek nevezett végtermékekhez vezetnek. Az előállítási körülményektől és a kiindulási anyagoktól függően a végtermékeket szabad formában vagy ugyancsak a találmány körébe tartozó savaddíciós só alakjában vagy adott esetben ez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
