172363. lajstromszámú szabadalom • Többlámpás villanóegység

5 172363 6 A 17 villanó egység fényképezőgépen kiképzett 19 foglalatában 37 és 38 érintkezők helyezkednek el, a­­melyek ebben a sorrendben villamos összeköttetésben állnak a 31 és 32 kivezetőkkel (vagy a 31’ és 32’ kive­zetőkkel), ha a villanóegységet a 19 foglalatba duga­­szoljuk. A 37 érintkezővel egy járulékos 39 érintkező 5 villamos összeköttetésben áll, és ez a 17 villanó egység 33 vagy 33’ kivezetőjével érintkezik. A 19 foglalat 37 és 38 érintkezőihez a fényképező­gépben vagy a villanóadapterben elhelyezett gyújtási 40 impulzusforrás csatlakozik. A 40 impulzusforrással 10 létrehozott és a 37,38 érintkezőkön keresztül beveze­tett gyújtóimpulzusok típusa és elektromos jellemzői természetesen a 17 villanó egységben alkalmazott lámpák típusától függ. Ha a 17 villanó egységben ala­csony feszültségű fűtőszállal ellátott típusú villanó- 15 lámpákat alkalmazunk, akkor a 40 impulzusforrás te­lepes vagy elektrolit-kondenzátor kisütéses típusú le­het, amely a fényképezőgép redőny nyitásával szink­ronban mintegy 3-15 V-os feszültségű és egyetlen vil­lanólámpa felvillantásához elegendő energiájú impul- 20 zust hoz létre. Az alacsony feszültségű villanólámpák­ra jó példát találhatunk a 3 506 385 sz. Amerikai Egyesült Államok-beh szabadalmi leírásban (Kurt We­ber és George Cressman), az alacsony feszültségű villa­­nási sorrend áramkört pedig a 3 532 931 sz. ugyan- 25 csak Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leí­rás (Paul Coté és John Harnden) ismerteti. Ha a 17 villanó egységben olyan úgynevezett nagyfeszültségű villanólámpákat használunk, amelyek 100 V-nál na­gyobb, például 1000-2000, vagy még ennél is na- 30 gyobb feszültségű impulzusokat igényelnek, akkor a 40 impulzusforrás megfelelő kiképzésű elektrolit kon­denzátor kisütéses és feszültségfeltranszformáló típu­sú lehet, vagy olyan kompakt piezoelektromos elemet tartalmaz, amelyet a fényképezőgép redőnyzárának 35 nyitásával szinkronban megütünk, vagy feszítünk, és így mintegy 1000-2000 V-os gyújtóimpulzust hoz lét­re, amely elegendő energiájú egyetlen villanólámpa fel­villantására. A nagyfeszültségű villanólámpákra és a piezoelektromos elemet tartalmazó, a fényképezőgép- 40 pel szinkronizált gyújtóimpulzusforrásra példát talál­hatunk a 2 972 937 és a 3 106 080 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokban (mind­kettő feltalálója C.G.Suits). A 3. ábrán a 36 áramköri lapot olyan helyzetben 45 tüntettük fel, hogy a 18 dugasz néz lefelé, és ez csat­lakozik a 19 foglalathoz, amikoris a 36 áramköri la­pon kiképzett 31 és 32 kivezetések a foglalat 37 és 38 érintkezőivel villamos kapcsolatba kerülnek. A 36 áramköri lap 31 kivezetője olyan folyamatos vezető- 50 höz illetve 76 összekötő áramkörhöz csatlakozik, amely az egységben levő összes 22, 23,24,25,27, 28 29 és 30 villanólámpa mindegyikének az egyik közös villamos kivezetőjével van összekötve, és ezt az ösz­­szeköttetést megfelelő úton, mint például forrasztás- 55 sál, hegesztéssel, vagy szorítókötéssel hozhatjuk létre. Az áttekinthetőség növelése céljából a villanólámpák első kivezető huzalját a villanólámpa hivatkozási szá­ma mellé írt ”a” betűvel, második kivezető huzalját^ pedig ”b” betűvel jelöltük. Ilyen módon például a 24 villanólámpának 24a és 24b kivezető huzaljai vannak. A 21 felső csoport 22, 23, 24 és 25 villanólámpái rendre a 41, 42, 43 és 44 pontoknál csatlakoznak a közös 76 összekötő áramkörhöz. 05 A lámpák aljánál a reflektorokon megfelelő nyílá­sokat képezünk ki, hogy a lámpák kivezető huzaljai elérhessék a 36 áramköri lapot. A 36 áramköri lap 32 kivezetője olyan villamos ve­zető részét képezi, amely 45 pontban a 24 villanó lámpa 24b kivezető huzaljával van összekötve és 66, 67 és 68 sugárzáskapcsolók 46, 47, valamint 48 csat­lakozásainál végződik, amely csatlakozások a 24, 25 és 23 villanólámpák közelében helyezkednek el. A 25 villanólámpa másik kivezető huzaljához az 52 pontban az áramköri lapon elhelyezett 51 vezető csat­lakozik, és ez a 66 sugárzáskapcsoló másik 53 csatla­kozásánál végződik. Ez a csatlakozás a 46 csatlakozás közelében, de attól elválasztva helyezkedik el. Az 57 pontban a 23 villanólámpa második kivezető huzaljá­hoz 56 vezető csatlakozik, amely a 67 sugárzáskap­csoló 58 csatlakozásánál végződik. Az 58 csatlakozás a 67 sugárzáskapcsoló másik 47 csatlakozásához kö­zel, de attól eltávolítottan helyezkedik el. Hasonló módon a 62 pontban a 22 villanólámpa fennmaradó huzaljához 61 vezeték csatlakozik, amely a 68 sugár­záskapcsoló 63 csatlakozásánál végződik. Ez a 63 csatlakozás a 68 sugárzáskapcsoló másik 48 csatlako­zása közelében, attól elválasztva helyezkedik el. A 46 és 53, a 47 és 58, valamint 48 és 63 csatlako­zók között helyezkednek el a 66, 67 és 68 sugárzás­kapcsolók, és végeik ezekkel a csatlakozásokkal ösz­­szeköttetésben állnak és azokat áthidalják. A 66, 67 és 68 sugárzáskapcsolók megfelelő anyagból készül­nek, és kezdetben nyitott áramkörük, tehát nagy el­lenállásuk van. A 66,67 és 68 sugárzáskapcsolók kez­detben nagy ellenállása nullára, vagy igen alacsony ér­tékre csökken, ha anyaguk a megfelelő szomszédos villanólámpától annak felvillanása következtében hő és/vagy fény formájában sugárzást kap. Ebből a cél­ból a 66, 67 és 68 sugárzáskapcsolók a 24, 25 és 23 villanólámpák mögött, azok közelében helyezkednek el. A 66, 67 és 68 sugárzáskapcsolók előtt, a sugárzás továbbításának elősegítése céljából a reflektorokon a 2. ábrán vázolt módon átlátszó szakaszok vagy 69 nyílások formájában ablakok vannak kiképezve. Á 66, 67, 68 sugárzáskapcsolók anyaga például kötőanyag­ba, előnyösen polivinilgyantába diszpergált ezüstoxid lehet. Ezen sugárzáskapcsolók mindegyike miután a felvillantott szomszédos lámpáktól hő és/vagy fény­­sugárzást kapott, kezdeti nagy ellenállású állapotát zárt áramkörű, alacsony ellenállású állapotra változ­tatja. A nyitott vagy zárt állapotot az áramköri lapon a kapcsolókivezetések között értelmezzük. Amint már kifejtettük, a 36 áramköri lap alsó ré­sze lényegében a felső részén kiképzett áramkör for­dított tükörképe szerint van elrendezve, és ezt az el­rendezést most részletesebben leírjuk. Megjegyezzük, hogy a dugaszolt 31 és 32 kivezetőktől kiinduló áram­köri vezetők, amelyek az áramköri lap alsó részéről fölfelé nyúlnak, a 36 áramköri lap felső feléhez tarto­zó áramköröket működtetik. Hasonló módon, ha az egységet megfordítjuk, és a 18’ dugaszt csatlakoztat­juk a 19 foglalatba, akkor az áramköri lap 31’ és 32’ kivezetőit kötjük be, és ezek működtetik azokat a villanólámpákat, amelyek a 36 áramköri lap és így a több lámpás 17 villanó egység felső felén helyezked­nek el. Ezáltal előnyös módon csak a lencsetengely­től legtávolabb elhelyezett lámpacsoport lámpái vil­lanthatok fel, és ez csökkenti vagy kiküszöböli a nem kívánatos vörös szem hatást. A járulékos 33 kivezető, amely 18 dugaszon van kiképezve, a nyomtatott áramköri 71 vezetőn keresz­tül a 45’ pontban a 28 villanó lámpához csatlakozik, amely tulajdonképpen az első felvillantandó lámpa lesz akkor, ha az elrendezést úgy fordítjuk meg, hogy 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom