172363. lajstromszámú szabadalom • Többlámpás villanóegység
7 172363 8 a 31’ és 32’ kivezetések csatlakozzanak a 19 foglalaton keresztül a 40 impulzusfonáshoz. Mivel a 19 foglalat 37 és 39 kivezetői egymással villamosán össze vannak kötve, ezek rövidre zárják a dugasz 31 és 33 kivezetőit is, és ilyen módon egyidejűleg rövidre zárják az inaktív alsó csoport lámpáihoz tartozó 31’ és 32’ kivezetőket, amelynek következtében villamosán rövidre zárják az inaktív lámpacsoport áramkörének bemenetét. Hasonló módon, ha az egységet megfordítjuk, akkor a foglalat 37 és 39 kivezetői rövidre zárják a 31’ és 33’ kivezetőket, továbbá a 31 és 32 kivezetőket is, így rövidre zárják a pillanatnyilag inaktív lámpák áramkörének bemenetét. Az inaktív lámpák áramkörének rövidre zárása megakadályozza bármely inaktív lámpa yéletlenszerű felvillantását, mely egy gyújtóimpulzusból származó és szórt kapacitáson keresztüljutó véletlen impulzusból bekövetkezhetne. Természetesen ez az óvóintézkedés csak akkor hasznos, ha az inaktív lámpák még nem voltak begyújtva és erre nincs szükség, ha a lámpákat előzőleg már felvillantották. A 3. ábrán vázolt áramkör működése a következő: tételezzük fel, hogy a 17 villanó egység felső felében elhelyezett négy villanó lámpa egyikét sem villantottuk még fel, akkor a 40 impulzusforrásból származó első gyújtóimpulzus közvetlenül az első 24 villanólámpa 24a illetve 24b kivezető huzaljaihoz kerül, a 24 villanólámpa felvillan és nyitott áramkör keletkezik kivezető huzaljai között. A 24 villanólámpa felvillanásakor keletkező hő és/vagy fénysugárzás hatására a szomszédos 66 sugárzáskapcsoló a 46 és 53 csatlakozások között zárt áramkört (vagy kis ellenállású áramkört) hoz létre, és így a 36 áramköri lap 32 kivezetőjét villamosán összeköti az 52 pontban a második 25 villanólámpa 25a kivezető huzaljával. Mire ez bekövetkezik, az előző gyújtóimpulzus már olyan kis energiájúvá csökken, hogy ez nem elegendő a 25 villanólámpa felvillantásához. A következő gyújtóimpulzus azonban már a második 25 villanólámpa kivezető huzaljához jut, mivel a 66 sugárzáskapcsoló már zárt állapotban van. Ekkor a második 25 villanólámpa felvillan, és ezáltal a 67 sugárzáskapcsolót közel nulla ellenállásúvá, vagy alacsony ellenállásúvá teszi, és a 25 villanólámpa kivezetői között nyitott áramkör keletkezik. A következő gyújtóimpulzus a zárt 67 sugárzáskapcsolón keresztül a harmadik 23 villanólámpához jut, mivel ennek kivezető huzaljai a 43 és 57 pontokban a nyomtatott áramkörhöz vannak kapcsolva, és ez a harmadik gyújtóimpulzus a 23 villanólámpát begyújtja. A 23 villanólámpa áramköre ezáltal nyitottá válik, és a villanáskor keletkező sugárzás a 68 sugárzáskapcsolót zárt állapotba helyezi. A soron következő gyújtóimpulzus az imént zárttá vált 68 sugárzáskapcsolón keresztül a negyedik 22 villanólámpa kivezető huzaljaihoz jut, amelyek a 44 és 62 pontokban csatlakoznak a nyomtatott áramkörhöz, és a villanólámpa ennek hatására felvillan. Mivel ez a lámpa az aktív áramkör utolsó lámpája, annak már nincs jelentősége, hogy ennek kivezető huzaljai között felvillanás irtán nyitott vagy zárt áramkör van. További villanólámpákat, sugárzáskapcsolókat és villamos vezetőket is felhasználhatunk, amennyiben erre szükség van. A kibővítés lehetőségeit a fenti elven tetszés szerint folytathatjuk. Ha a 17 villanó egységet megfordítjuk, és a másik csatlakozó 18’ dugaszt csatlakoztatjuk a 19 foglalathoz, akkor a most legfelsővé váló csoport lámpái, amelyek a lencsetengelytől viszonylag legtá4 volabb helyezkednek el, aktiválódnak, és a leírt módon sorjában felvillanthatok. A találmány szerint a 31, 32, 33 és 31’, 32’, 33’ kivezetőket úgy képezzük ki, és úgy rendezzük el, hogy ha egy személy vagy tárgy a csatalakozóhoz ér, akkor legvalószínűbben a 31 (vagy 31’) kivezetőt érintse meg, amely az egyes villanólámpák közös kivezető huzaljaival van összekötve. Ezáltal a többi kivezetőhöz való véletlen hozzáérés valószínűsége lecsökkenthető. Ezt a célt egy előnyös kiviteli alaknál úgy érjük el, hogy a 31 (és 31 ’) kivezetőt a többi kivezetőnél hosszabbra képezzük ki, hogy közelebb kerüljön a 18 (vagy 18’) dugasz végéhez, mint a többi kivezetők. A 31 (és 31’) kivezetőt ezenkívül a többi ki vezetőnél szélesebbre képezzük ki, hogy megnöveljük a megérintés valószínűségét, mégpedig a többi kivezetés megérintési valószínűségének rovására, amely érintés az egység kezelése során véletlenszerűen következhet be. A 31 és 31 ’ kivezetők a 17 villanó egységben lévő összes villanólámpa egyik kivezető huzaljaval öszszeköttetésben vannak, és ilyen módon a földhöz képest viszonylag nagy szórt kapacitással rendelkeznek. Ez a mért kapacitás a többi kivezető szórt kapacitásánál nagyobb, és ha ehhez a legvalószínűbben megérinthető kivezetőhöz véletlenszerűen olyan személy vagy tárgy ér hozzá, aki vagy ami elektkrosztatikus töltéssel rendelkezik, akkor a töltés energiájának egy része a 31 vagy 31 ’ ldvezető viszonylag nagy föld felé irányuló szórt kapacitásán fog levezetődni, ahelyett, hogy a lámpák primer körén keresztül haladna. A lámpáknak ugyanis a földhöz képest csak viszonylag kis szórt kapacitása van. Ha a 31 vagy 31’ kivezetőket és a fennmaradó kivezetők egyikét vagy mindkettőt egyidejűleg megérintjük, akkor ez nem okozhat véletlenszerű elektrosztatikus gyújtást, mivel ugyanaz a feszültség kerül a lámpák mindkét kivezető huzaljára. Rendszerint, ha az elektrosztatikus töltés elegendően nagy egyetlen lámpa felvillantásához, a közös 31 vagy 31’ kivezetők és az elektrosztatikusán feltöltött ujj vagy egyéb tárgy között szikra újtán jön létre érintkezés. Annak következtében, hogy a 31 és 31 ’ kivezetők egymással villamos összeköttetésben állnak, és ezeket a többi kivezetőknél nagyobb valószínűséggel érinthetjük meg, csökkentettük a lámpák véletlenszerű elektrosztatikus begyújtásának valószínűségét még akkor is, amikor az egységet valaki az egyik csatlakozó dugasznál fogva tartja, és eközben olyan másik személynek nyújtja át, aki ezt az egységet a szemközti másik csatlakozó dugasznál fogja meg. A véletlenszerű begyújtás valószínűsége akkor is csökken, ha az egységet az egyik csatlakozó dugasznál fogva tartjuk és eközben a szemközti csatlakozó dugaszt a fényképezőgép foglalatába csatlakoztatjuk, amennyiben a foglalat érintkezői a 3. ábrán vázolt módon vannait elrendezve, és a közös 31 kivezető először a 19 foglalat közös 37 érintkezőjével kapcsolódik, és a többi kivezetővel csak ezt követően lép érintkezésbe. Ennél a szerkezeti kiképzésnél nagyon valószínűtlen, hogy a közos kivezetést és az egyéb kivezetéseket egyidejűleg érintse meg olyan személy vagy tárgy, aki vagy ami a lámpák véletlen felvillantásához elegendő nagyságú villamos potenciálra van feltöltődve. A közös összekötő áramkör földjéhez viszonyított szórt kapacitás növelése és így a lámpák véletlenszerű elektrosztatikus begyújtása valószínűségének további csökkentése céljából nagy felületű árnyékoló elemet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
