172333. lajstromszámú szabadalom • Javított tulajdonságú, lágyítómentes és ütésálló PVC-massza

3 172333 4 hogy különböző csúsztatóanyagok bevitele is megkönnyíti a PVC feldolgozhatóságát. A csúsz­tatóanyagok azonban az ömledékrészecskék, il­letve az ömledék és a feldolgozó berendezés fém­részei közötti súrlódást csökkentik és nem gyor­sítják a feltáródási folyamatot, sőt a csúsztató­anyagok bizonyos típusai (az úgynevezett külső csúsztatok) jelentősen késleltetik azt. A gyors ömledékbemenetelt és az ömledék jó alakíthatóságát elősegítő anyagok harmadik csoportját alkotják tehát az úgynevezett feldol­gozásjavító adalékanyagok. Ezek általában akri­­lát és/vagy metakrilát kopolimerek, amelyeket 1—5%-ban adagolnak a PVC-keverékekbe. Ezek­kel az adalékanyagokkal már jelentős javulás ér­hető el [lásd Reiff, G.: Kunststoffe, 58, 4, 277— 281 (1968); és Dr. Érsek Lászlóné: PVC anyag­­ismeret, kézirat, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete kiadó, 1974, 160—162. ol­dal]. Ismeretes továbbá, hogy a lágyítómentes PVC rideg, kemény anyag és ütésre könnyen törik. Bizonyos esetekben szükséges szívósabb anyag, éspedig az úgynevezett ütésálló PVC előállítása. Ezt leggyakrabban úgynevezett ütésállóságjavító adalékanyagoknak a PVC-keverékbe való be­adagolásával érik el. Ilyen anyagként többnyire metakrilát-butadién-sztirol (közismert rövidítés­sel: MBS), akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) vagy etilén-vinilacetát (EVAC) kopolimereket, valamint klórozott polietilént (CPE) használnak. Ezek az anyagok azonban igen drágák, ezenkí­vül az MBS és ABS kopolimerek rövid idő alatt elvesztik ütésállóságjavító hatásukat, az EVAC és a CPE viszont átlátszatlanok. Valamennyiük­re jellemző, hogy rontják a PVC feldolgozás­technikai tulajdonságait (lásd Dr. Érsek Lászlóné előző bekezdésben említett könyvének 153—160. oldalain.) Célul tűztük ki tehát olyan új lágyítómentes és ütésálló PVC-masszák kidolgozását, amelyek mentesek az említett hiányosságoktól. Sikerült olyan anyagot találnunk, amelyet megfelelő vi­szonyok mellett a PVC-masszába beépítve opti­mális feldolgozási feltételeket teremtünk úgy, hogy a PVC-massza egyéb tulajdonságai is ja­vulnak. Azt találtuk ugyanis, hogy 0,3—15 súly% propilénből, összesen 2—40 súly% akrilsav-(l— 13 szénatomot tartalmazó) alkilészterből vagy metakrilsav-(l—13 szénatomot tartalmazó) al­kilészterből, valamint 45—97,7 súly% vinilklo­­ridból álló ter- vagy tetrapolimert adalékanyag­ként használva igen előnyös tulajdonságú PVC- masszákat kapunk. A találmány szerinti ter- vagy tetrapolimerek abban különböznek előnyükre az eddig ismert feldolgozásjavító adalékanyagoktól, hogy a PVC- gyártásnál szokásos berendezésekben előállítha­tok, olcsóbbak és az ütésállóságot is javíthatják, mindemellett az eddig ismert ütésállóságjavító adalékanyagoktól eltérően javítják a PVC fel­dolgozástechnikai tulajdonságait. így a talál­mány szerinti ter- vagy tetrapolimerek két kü­lönböző rendeltetésű anyagcsoport előnyeit egyesíthetik magukba. Abban az esetben, ha a találmány szerinti ter- vagy tetrapolimerek mo­lekulárisán oszlanak el a PVC-masszában, vagy­is nem alkotnak külön diszperz fázist, akkor csak feldolgozásjavító hatásuk jelentkezik. A találmány szerinti PVC-masszák tehát 100 súlyrész PVC-re számítva 0,5—6 súlyrész stabi­­lizátort, 0,1—3 súlyrész csúsztatót, 0—3 súlyrész pigmentanyagot, 0—30 súlyrész töltőanyagot és 0—30 súlyrész önmagában ismert ütésállóságja­­vító adalékanyagot, valamint a találmány értel­mében 1—30 súlyrész mennyiségben a fentiek­ben megadott összetételű ter- vagy tetrapolimert tartalmaznak. A találmány szerinti PVC-masszákat a kompo­nensek egyszerű homogenizálása útján állítjuk elő. A találmány szerinti PVC-masszák alkalmazá­sával az alábbi pontokban foglalt előnyök biz­tosíthatók. 1. A találmány szerinti ter- vagy tetrapolime­rek alkalmazásával magasabb K-értékű PVC dolgozható fel, mint ezek alkalmazása nélkül, így azonos körülmények között közel 5 egységgel emelhető a kiindulási PVC K-értéke, azaz fröccs­öntésnél és palackfúvásnál 58—60-as, kalande­­rezésnél 65-ös, extrudálásnál pedig 70-es K-érté­kű PVC-por is problémamentesen dolgozható fel. Már maga a magasabb K-értékű PCV-por alkal­mazhatósága is javítja a találmány szerinti PVC-masszákból előállítható késztermékek mi­nőségét, tekintettel arra, hogy a magasabb K-értékű PVC jobb hőalaktartóságot, nagyobb ütésállóságot és magasabb értékű szakítószi­lárdságot biztosít. 2. A találmány szerinti ter- vagy tetrapolime­rek alkalmazásával azonos K-értékű PVC ala­csonyabb hőmérsékleten dolgozható fel, mint az említett polimerek alkalmazása nélkül. Ezáltal energia és stabilizátor takarítható meg, továbbá javul a kezdeti szín és jobb lesz a késztermékek időjárásállósága. 3. A találmány szerinti PVC-masszák alkal­mazásával gyorsul a plasztikálási sebesség, az­az nő a termelékenység, továbbá javul az anyag homogenitása és minősége. 4. A találmány szerinti ter- vagy tetrapolime­rek alkalmazásával a PVC ütésállósága 2—15- szörösére növekedhet. 5. A találmány szerinti PVC-masszák alkal­mazásával jelentősen csökkennek a PVC-por ese­tében a különböző sarzsik minőségkülönbségé­ből adódó technológiai problémák és ezáltal nő az üzemelési biztonság. 6. A találmány szerinti PVC-masszák alkal­mazásával az extrudálásnál növekedik a felületi simaság, csökken az ömledéktörés, egyenletes nyomás kialakulása válik lehetővé, nő az ener­giaegységre jutó fajlagos kihozatal, nő a telje­sítmény, csökken a szerszám utáni duzzadás és javul az extrudált profilok mérettartása. 7. A találmány szerinti PVC-ftiasszák alkal­mazásával fröccsöntésnél gyorsul a feltáródás, csökken a ciklusidő, a beömlő nyílás körül gyak-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom