172296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilvegyületekkel módosított poliésztergyanták előállítására

3 172296 4 szereket is kerestek, amelyeknél a vinilezés nem a telítet­len kötéssel történő kapcsolódáson alapul. A poliészterben jelenlevő funkcionális csoportok, pl. hidroxil és karboxil csoportok miatt vizsgálták annak lehetőségét, hogy lehet-e reagáltatni az ugyancsak reak­cióképes csoportokat tartalmazó polimert észterezési vagy éterezési reakcióban a poliésztergyantával vagy annak nyersanyagaival. A kidolgozott eljárások hiá­nyosságai, hogy általánosan nem használhatók, vagy a technológiai módszer bonyolult és nem biztonságos. Sok esetben a felhasználható monomerek köre erősen korlá­tozott, máskor a módszer csak szűk területen alkalmaz­ható terméket ad. Hidroxilkarboxil funkciós polimerek és poliészterek reakciójában a kapcsolódás és a gélesedés közötti időtartam túlságosan rövid, ezért az eljárás üze­mi méretben biztonságosan nem folytatható le. Mind­azon eljárásoknak, amelyek oldószeres közegben végzik a polimerizációt további hátránya, hogy a poliészterkép­zés előtt az oldószereket el kell távolítani a rendszerből. A felsoroltakat illusztrálják a következő eljárások. A2061102 számú francia szabadalom szintetikus zsír­­savglicidészterből és metakrilsavból előállított addukt kopolimerizációját írja le metilmetakriláttal. A 3 600 345 amerikai szabadalom hidroxil és karboxil csoportokat tartalmazó kopolimereket reagáltat poliészterekkel. A 3743615 amerikai szabadalom olyan eljárást ismertet, amely szerint száradó olaj, magas forrpontú akrilsav­­észter és polialkohol átészterezése útján kapott hidroxil tartalmú terméket dikarbonsawal (illetve anhidriddel) tovább reagáltatva képez akrilezett alkidgyantát. A 3 468 825 amerikai szabadalom a poliészter komponen­sek kondenzációját és az akrilsavészter monomerek al­­koholízisét katalizátor jelenlétében folytatja le. A fentiekben leírt eljárások ismeretében arra töreked­tünk, hogy azok hátrányos tulajdonságait kiküszöbölve olyan módszert dolgozzunk ki, amely az eddigiekkel szemben jobb minőségű terméket ad, valamint anyag­­költség, gyártási idő, reprodukálhatóság, technológiai módszer szempontjából is előnyösebb. Kutatási munkánk során arra a felismerésre jutottunk, hogy a vinilezett poliésztert egy lépésben telített vagy telítetlen zsírsav beépítésével előnyösen elő lehet állítani. Az eljárás szerint hidroxil tartalmú vinilvegyületet : akrilsavmonoglikolésztert vagy metakrilsavmonoglikol­­észtert és sztirol, a-metilsztirol, viniltoluol, akrilsavész­ter, metakrilsavészter vegyületek közül egyet vagy töb­bet telített dikarbonsavanhidrid, mint polimerizációs közeg és egyben reakciópartner jelenlétében iniciátor segítségével kopolimerizálunk. Ennek során a keletkező kopolimer hidroxil csoportja szimultán reakció formá­jában addíció útján a dikarbonsavanhidriddel félésztert képez. Az így kapott termék a kopolimer karboxil cso­portjain keresztül a poliészter további komponenseinek (telített vagy telítetlen monokarbonsavak, polialkoho­­lok) hozzáadása után olvadékban tovább reagáltatva vinilezett poliésztert eredményez. A telített dikarbonsavanhidrid olvadékban történő polimerizáció több szempontból is előrelépést jelent az eddig ismert eljárásokhoz képest: aj Általánosan használható, nem követelmény a poli­észter részben telítetlen kötések jelenléte. b) Egyértelműen biztosítja, hogy a kopolimer reakció­képes hidroxil csoportjai a savanhidriddel reagáljanak, ugyanakkor nincs szükség a későbbiekben oldószer el­távolítására. c) A polimer lánchoz kapcsolt polikarbonsav szabad karboxil csoportja már sztérikusan nem gátolt, így reak­cióképessége nagyobb. d) A kapcsolódást elősegíti az is, hogy a dikarbonsav­­félészter nagyobb sebességgel vesz részt az észterképző­dési reakcióban, mint akár a helyettesített borostyánkő­sav (kopolimerizált maleinsavanhidrid), akár a kopoli­­merizált metakrilsav vagy akrilsav (Fletsher, J. R., Kelly, D. P„ Solomon, D. H., J. O. C. C. A. 1963. 46. 127— 131). Ez a megállapítás nyilvánvalóan akkor is igaz, ha a félésztert az eljárás szerint a polimer láncon alakítjuk ki. e) A hidroxil tartalmú monomer rész szükséges mini­mális mennyisége a kapcsolódást biztosítja, mennyiségé­nek adott határok közötti változtatásával a vinilezett po­liésztergyanta molekulaméretét, illetve tulajdonságait le­het szabályozni. Az eljárás az eddig ismert eljárásoknál tökéletesebb, gyakorlatilag maximális kémiai kapcsolódást biztosít a poliészter és polimer rész között mind telített, mind telí­tetlen poliészter komponensek esetén. Az eljárás leve­gőn — oxidativ úton száradó bevonatoknál is előnyös, mert nem csökkenti a telítetlen kötések számát. Az el­járás biztonságos vezetését biztosítja, hogy a poliészter részt képző polikondenzációs reakció a kapcsolási reak­ciót követően játszódik le és a polimer rész olyan poli­­karboxil vegyületként vesz részt a polikondenzációs reakcióban, amelynek reakcióképessége a többi kompo­nenssel közel azonos értékű és ezért megfelelő arányok esetén gélesedés veszélye nélkül folytatható le a polikon­­denzáció. Hidroxil tartalmú vinil monomerként az összes vinil monomerre számítva 2—20 s% mennyiségben akril-, illetve metakrilsav monoglikolésztereket (hidroxietilak­­rilát, hidroxi propilakrilát, hidroxi etilmetakrilát, hidr­­oxipropilmetakrilát) alkalmazunk. A hidroxil tartalmú vinil monomer kisebb koncentrá­ciójánál a kapcsolódás nem biztosított. Nagyobb meny­­nyiség használata a gélesedési veszélyt növeli. Az adott határok között változtatva a hidroxil tartalmú monomer mennyiségét a molekulasúlyt lehet szabályozni. A poli­mer ugyanis a hidroxil tartalmú monomer — amely a dikarbonsavanhidriddel végbement addíció során kar­boxil csoportokra cserélődik — mennyiségétől függően több funkciós polikarbonsavként reagál. A 80—98 s% nem hidroxil tartalmú vinil monomerek sztirol, a-metilsztirol, viniltoluol, 1—8 szénatom számú alkohol akrilsav és metakrilsav észterei, előnyösen metil­­metakrilát, butilakrilát, illetve ezekből egyszerre több vegyület lehetnek. A telített dikarbonsavanhidrid: ftal­­savanhidrid, tetrahidroftalsavanhidrid, endometiléntet­­rahidroftalsavanhidrid, hexahidroftalsavanhidrid lehet, a hidroxil tartalmú monomerre számított legalább két­szeres mennyiségben. Az eljárás során telített vagy telítetlen zsírsavak : lau­­rilsav, kapronsav, 2-etilhexánsav, olajsav, linolsav, 9— 11 oktadekadiénsav, eleoszterinsav stb. illetve ezek ke­verékei, valamint trigliceridszármazékaik egyaránt fel­­használhatók. A polialkohol etilénglikol, propilénglikol, glicerin, trimetilolpropán, hexántriol, pentaeritrit, illetve ezek keveréke lehet. A gyártás egy reaktorban féltermékek elkülönítése nélkül történik. A reakció első fázisát, a monomerek kopolimerizációját és a polikarbonsavval végzett addí-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom