172259. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet betonból készült, főként térszín alatti műtárgyak víznyomással szembeni szigetelésére, valamint eljárás a szerkezet készítésére
3 172259 4 után a résfal borítását alkotják. A lemezrészek közötti hézagok lezárásával víznyomás felvételére alkalmas összefüggő szigetelőburkolat alakul ki. E megoldás egyik előnyös kiviteli példája szerint is függőleges, T-profilú hossztartók közvetítésével vannak a lemeztagok a vasszereléshez kapcsolva, amely hossztartók a kosarak szélén húzódnak, s a vaslemezek két végük mentén vannak e hossztartókhoz hegesztve. E megoldást kizárólag résfalak felületképzéséhez, illetve szigeteléséhez fejlesztették ki, így alkalmazhatósága e területre korlátozódik. Az idomacél-hossztartók jelenléte, valamint az a tény, hogy a lemezrészek e hossztartókhoz a széleik mentén csatlakoznak, viszonylag nagy anyag- és munkaigényt jelent, mivel a szomszédos lemeztagok közötti hézagok utólagos lezárásához külön betétlemezre és két függőleges hosszanti varratra van szükség. A találmány feladata, hogy betonszerkezetek, főként térszín alatti, talajvízben elhelyezkedő betonműtárgyak víznyomással szembeni fémlemez-szigetelésére olyan megoldást szolgáltasson, amely minimális anyag- és élőmunka-ráfordítással gyakorlatilag tetszőleges alakú — íves, törtvonalú, egyenes — belső műtárgyfelületek esetén egyaránt alkalmazható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben ortogonálisán anizotrop tulajdonságú lemezdarabok vízzáró összehegesztésével oldjuk meg a szigetelést — vagyis olyan lemezburkolattal, amely lemezdarabjainak hajlítási inerciája egymásra merőleges irányokban eltérő — rugalmasan és gazdaságosan tudunk alkalmazkodni a legkülönfélébb víznyomási viszonyokhoz és műtárgy-alakokhoz anélkül, hogy a szigetelőrendszer részeként hossztartók alkalmazására lenne szükség. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan fémlemezes szigetelőszerkezettel oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a fémlemezborítás egymásra merőleges irányokban eltérő hajlítási inerciájú (ortogonálisán anizotrop), vízzáró módon összehegesztett olyan fémlemez darabokat tartalmaz, amelyeknek a betonműtárgy felőli lapjukhoz rögzített, arra lényegében merőleges lemezcsíkszerű bordája vagy bordái, valamint e bordá(k)hoz egymástól távközzel rögzített, a betonba ágyazott, s a főként víznyomásból származó lehorgonyzási erőket a bordán vagy bordákon keresztül a fémlemez borításra átadó bekötőhorgonyai vannak. Az eljárásra az jellemző, hogy a szigetelő fémlemez burkolat kialakításához szükséges lemezdarabokat, előnyösen vaslemezeket a szigetelendő betonműtárgy tervezett belső felületének megfelelő alakra hozzuk, majd az elhelyezésük tartományában uralkodó víznyomástól függő kiosztásban és/vagy méretben a lemezdarabok betonszerkezet felé eső oldalára előnyösen hegesztéssel lényegében arra merőleges, célszerűen laposacélból készült lemezcsíkszerű bordá(ka)t, a bordádra pedig bekötőhorgonyokat rögzítünk, majd az így előkészített bordáslemez-tagokat bentmaradó zsaluzatként a tervezett helyen egymás mellé sorolva megtámasztjuk, a szomszédos lemezdarabokat vízzáró módon összehegesztjük, a kialakult fémlemezborítás bordákkal ellátott külső oldalán a betonműtárgy betonozását végrehajtjuk, s a beton megkötése után a megtámasztást eltávolítva a lemezborításra ható, a víznyomásból származó terhelést a bordákon és a bekötőhorgonyokon keresztül a betonszerkezetre átterheljük. A találmányhoz olyan újszerű, előnyös többlethatások fűződnek, amilyenekkel a jelenleg ismert hasonló célú megoldások nem rendelkeznek. A lemezborítás kihasználhatósága ortogonálisán anizotrop tulajdonságából következően optimális, íves felületek esetén pedig kiemelkedően kedvező. A lemezalak és lemezméret nem függ a lehorgonyzás helyétől és módjától, így minden kívánt műtárgyfelület-alakhoz geometriailag kötetlenül, és a mindenkori terhelési viszonyokhoz (víznyomás) csupán a bordák távolságának változtatásával lépcsőzés nélkül, fokozatmentesen lehet alkalmazkodni. így a találmány alkalmazhatósági köre a talajvízszint alatti betonműtárgyépítés területén gyakorlatilag korlátlan. Minden korábbi hasonló célú megoldásnál a lemezelemek peremeit kellett lehorgonyozni, ami egyrészt bonyolulttá tette a lemezelemek összekapcsolását, másrészt minél nagyobb volt a víznyomás, annál kisebb lemezelemekkel lehetett dolgozni. A találmány szerint a lemezelemek peremei szabadok, így csatlakoztatásuk rendkívül egyszerűen, pl. tompa illesztéssel, vagy átlapolással történhet, ami mindkét esetben csak egy hegesztési varratot igényel. Találmányunknál nincs szükség a korábbi megoldásoknál elengedhetetlen, de kihasználatlan szelvényű idomacél hossztartókra, ugyanakkor a lemezvastagság is minimális lehet. Mindezen tényezők eredményeként a funkcionális szempontból — vízzárás, szilárdság — kifogástalan szigetelés anyagigénye minimális, tehát a szerkezet rendkívül olcsó. A lemezelemek felszíni műhelyben egységes alapelvek és gyártástechnológia szerint üzemszerűen gyárthatók, kézzel könnyen mozgathatók, noha a hossztartók elmaradása eredményeként a korábbiaknál lényegesen nagyobb lemezelemek alkalmazhatók. Az elemek növelhetőségének, a hossztartók elmaradásának, valamint az illesztések egyszerűségének (pl. az átlapolásos illesztés miatt nincs szükség a helyszínen az időigényes, pontos méretrevágásra) eredményeként a helyszíni élőmunka-igény kicsi. További előnyt jelent a szigetelő lemezborítás bentmaradó zsaluzatként történő alkalmazhatósága. . A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek annak néhány kiviteli példáját és szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra a fémlemez burkolat részét képező lemezdarab 2. ábra szerinti kiviteli példáját az ott bejelölt A—A vonal mentén vett keresztmetszetben; a 2. ábra egy lemezdarab bordák felül tekintett nézetben; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
