172259. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet betonból készült, főként térszín alatti műtárgyak víznyomással szembeni szigetelésére, valamint eljárás a szerkezet készítésére

3 172259 4 után a résfal borítását alkotják. A lemezrészek közötti hézagok lezárásával víznyomás felvéte­lére alkalmas összefüggő szigetelőburkolat ala­kul ki. E megoldás egyik előnyös kiviteli példája szerint is függőleges, T-profilú hossztartók köz­vetítésével vannak a lemeztagok a vasszerelés­hez kapcsolva, amely hossztartók a kosarak szé­lén húzódnak, s a vaslemezek két végük mentén vannak e hossztartókhoz hegesztve. E megoldást kizárólag résfalak felületképzéséhez, illetve szi­geteléséhez fejlesztették ki, így alkalmazhatósá­ga e területre korlátozódik. Az idomacél-hossz­tartók jelenléte, valamint az a tény, hogy a le­mezrészek e hossztartókhoz a széleik mentén csatlakoznak, viszonylag nagy anyag- és munka­igényt jelent, mivel a szomszédos lemeztagok kö­zötti hézagok utólagos lezárásához külön betétle­mezre és két függőleges hosszanti varratra van szükség. A találmány feladata, hogy betonszerkezetek, főként térszín alatti, talajvízben elhelyezkedő betonműtárgyak víznyomással szembeni fémle­mez-szigetelésére olyan megoldást szolgáltasson, amely minimális anyag- és élőmunka-ráfordítás­sal gyakorlatilag tetszőleges alakú — íves, tört­vonalú, egyenes — belső műtárgyfelületek ese­tén egyaránt alkalmazható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben ortogonálisán anizotrop tulaj­donságú lemezdarabok vízzáró összehegesztésé­vel oldjuk meg a szigetelést — vagyis olyan le­mezburkolattal, amely lemezdarabjainak hajlítási inerciája egymásra merőleges irányokban eltérő — rugalmasan és gazdaságosan tudunk alkal­mazkodni a legkülönfélébb víznyomási viszo­nyokhoz és műtárgy-alakokhoz anélkül, hogy a szigetelőrendszer részeként hossztartók alkalma­zására lenne szükség. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a ta­lálmány értelmében olyan fémlemezes szigetelő­szerkezettel oldottuk meg, amelynek az a lénye­ge, hogy a fémlemezborítás egymásra merőleges irányokban eltérő hajlítási inerciájú (ortogoná­lisán anizotrop), vízzáró módon összehegesztett olyan fémlemez darabokat tartalmaz, amelyek­nek a betonműtárgy felőli lapjukhoz rögzített, arra lényegében merőleges lemezcsíkszerű bor­dája vagy bordái, valamint e bordá(k)hoz egy­mástól távközzel rögzített, a betonba ágyazott, s a főként víznyomásból származó lehorgonyzási erőket a bordán vagy bordákon keresztül a fém­lemez borításra átadó bekötőhorgonyai vannak. Az eljárásra az jellemző, hogy a szigetelő fémle­mez burkolat kialakításához szükséges lemezda­rabokat, előnyösen vaslemezeket a szigetelendő betonműtárgy tervezett belső felületének meg­felelő alakra hozzuk, majd az elhelyezésük tarto­mányában uralkodó víznyomástól függő kiosz­tásban és/vagy méretben a lemezdarabok beton­szerkezet felé eső oldalára előnyösen hegesztés­sel lényegében arra merőleges, célszerűen lapos­acélból készült lemezcsíkszerű bordá(ka)t, a bor­dádra pedig bekötőhorgonyokat rögzítünk, majd az így előkészített bordáslemez-tagokat bentmaradó zsaluzatként a tervezett helyen egy­más mellé sorolva megtámasztjuk, a szomszédos lemezdarabokat vízzáró módon összehegesztjük, a kialakult fémlemezborítás bordákkal ellátott külső oldalán a betonműtárgy betonozását vég­rehajtjuk, s a beton megkötése után a megtá­masztást eltávolítva a lemezborításra ható, a víz­nyomásból származó terhelést a bordákon és a bekötőhorgonyokon keresztül a betonszerkezetre átterheljük. A találmányhoz olyan újszerű, előnyös több­lethatások fűződnek, amilyenekkel a jelenleg ismert hasonló célú megoldások nem rendelkez­nek. A lemezborítás kihasználhatósága ortogonáli­sán anizotrop tulajdonságából következően opti­mális, íves felületek esetén pedig kiemelkedően kedvező. A lemezalak és lemezméret nem függ a lehorgonyzás helyétől és módjától, így minden kívánt műtárgyfelület-alakhoz geometriailag kö­tetlenül, és a mindenkori terhelési viszonyokhoz (víznyomás) csupán a bordák távolságának vál­toztatásával lépcsőzés nélkül, fokozatmentesen lehet alkalmazkodni. így a találmány alkalmaz­hatósági köre a talajvízszint alatti betonműtárgy­építés területén gyakorlatilag korlátlan. Minden korábbi hasonló célú megoldásnál a lemezelemek peremeit kellett lehorgonyozni, ami egyrészt bo­nyolulttá tette a lemezelemek összekapcsolását, másrészt minél nagyobb volt a víznyomás, annál kisebb lemezelemekkel lehetett dolgozni. A ta­lálmány szerint a lemezelemek peremei szaba­dok, így csatlakoztatásuk rendkívül egyszerűen, pl. tompa illesztéssel, vagy átlapolással történ­het, ami mindkét esetben csak egy hegesztési varratot igényel. Találmányunknál nincs szükség a korábbi megoldásoknál elengedhetetlen, de ki­használatlan szelvényű idomacél hossztartókra, ugyanakkor a lemezvastagság is minimális lehet. Mindezen tényezők eredményeként a funkcioná­lis szempontból — vízzárás, szilárdság — kifo­gástalan szigetelés anyagigénye minimális, tehát a szerkezet rendkívül olcsó. A lemezelemek fel­színi műhelyben egységes alapelvek és gyártás­­technológia szerint üzemszerűen gyárthatók, kézzel könnyen mozgathatók, noha a hossztartók elmaradása eredményeként a korábbiaknál lé­nyegesen nagyobb lemezelemek alkalmazhatók. Az elemek növelhetőségének, a hossztartók el­maradásának, valamint az illesztések egyszerű­ségének (pl. az átlapolásos illesztés miatt nincs szükség a helyszínen az időigényes, pontos mé­­retrevágásra) eredményeként a helyszíni élő­munka-igény kicsi. További előnyt jelent a szi­getelő lemezborítás bentmaradó zsaluzatként történő alkalmazhatósága. . A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek annak néhány kiviteli példáját és szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra a fémlemez burkolat részét képező le­mezdarab 2. ábra szerinti kiviteli példáját az ott bejelölt A—A vonal mentén vett keresztmetszet­ben; a 2. ábra egy lemezdarab bordák felül tekintett nézetben; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom