172237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új azetidin-származékok előállítására

3 172237 4 A reakciót előnyösen olyan iners szerves oldószerben hajtjuk végre, amelyben a kiindulási anyagként használt 111 általános képletű azetidin legalább bizonyos mérték­ben oldódik. Alkalmas oldószerek például a klórozott szénhidrogének, például a kloroform, metilénklorid és 1,2-diklór-etán, és a benzol. A reakciókeverékhez elő­nyösen propilénoxidot adunk. A fent leírt eljárással előállított I általános képletű azetidinszármazékok a reakciókeverékből ismert mű­veletekkel különíthetők el, például a reakciókeverék bepárlásával, és a száraz maradékból az etidinszárma­­zék kovasavgélen végzett kromatografálással való ki­nyerésével. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt III általános képletű azetidinszármazékot pél­dául úgy állíthatunk elő, hogy egy megfelelő IVA vagy IVB általános képletű penicillán S(ß)- vagy R(«)-szul­­foxidot — ezekben a képletekben R, és R3 a már meg­adott jelentésűek — iners szerves oldószerben, vízmentes körülmények között, 50 és 180 C° közötti hőmérsékleten egy V általános képletű szilíciumtartalmú vegyülettel reagáltatunk — ebben a képletben R2 a fenti jelentésű, és az R7 jelek egymástól függetlenül adott esetben halo­génatommal szubsztituált kevés szénatomos alkil- vagy alkoxicsoportot vagy fenilcsoportot jelentenek. Az V általános képletű szilíciumtartalmú vegyületet a IVA vagy IVB általános képletű szulfoxid mennyi­ségéhez képest előnyösen moláris feleslegben alkalmaz­zuk. Alkalmas oldószer például az N-acetil-szukcinimid, az N-acetil-ftálimid, a dimetilacetamid és a dimetil­­formamid. A reakciókeverékhez előnyös ecetsavat vagy trimetilszililacetátot hozzáadni. Az I általános képletű azetidinszármazékok közbülső termékként használhatók cefalosporánsav-származékok előállítására egy új eljárás szerint. Nevezetesen a VIA és VIB általános képletű cefalosporánsav-származékok — ezekben a képletekben R, és R3 a már megadott jelen­tésűek — úgy állíthatók elő, hogy egy I általános képletű azetidinszármazékot egy alkálifémmel, előnyösen ká­liummal vagy ammonium- vagy tetra-(kevés szénato­­mos)-ammóniumacetáttal iners szerves oldószerben rea­gáltatunk. A reakciót —20 és +80 °C között hajtjuk végre. Alkalmas oldószerek például az aceton és a di­­metilformamid. Olykor előnyös lehet ecetsavat adni a reakciókeverékhez. Rendszerint a VIA és VIB általános képletű cefalospo­ránsav-származékok keverékét kapjuk. A reakciókeve­rékből a A2- és A3-izomereket kovasavgélen való kroma­tografálással különíthetjük el egymástól. Kívánt esetben a VIA általános képletű A2-cefalospo­­ránsav-származékokat ismert módon a megfelelő VIB általános képletű A3-izomerekké alakíthatjuk. Ismeretes, hogy a VIA és VIB általános képletű cefalo­­sporánsav-származékoknak, különösen a VIB általá­nos képletű A3-izomereknek értékes farmakológiai tu­lajdonságaik vannak, nevezetesen olyan patogén bakté­riumok okozta fertőzések kezelésére használhatók, amelyek a többi antibiotikumokkal szemben reziszten­­sek. A találmány szerinti eljárás lehetőséget nyújt értékes cefalosporinszármazékoknak a könnyen hozzá­férhető IVA és IVB általános képletű penicillánszul­­foxidokból kiindulva az I általános képletű azetidin­­származékokon át történő előállítására. A következő példák közelebbről szemléltetik a talál­mányt, az oltalmi kör terjedelmének korlátozása nélkül. Más közlés híján a protonmágneses rezonancia­­(PMR)-spektrumokat Varian A 60 típusú készülékkel, oldatok esetében belső vonatkozási standardként tetra­­metilszilánt tartalmazó deuterokloroform alkalmazásá­val vettük fel; a S-értékeket ppm-ben adjuk meg. A hő­­mérsékleti adatokat Celsius-fokban közöljük. 1. példa a) 400 g (4 mól) szukcinimid, 900 ml (6,5 mól) trietil­­amin és 2700 ml toluol keverékéhez 2 óra alatt élénk keverés közben hozzácsepegtetünk 780 ml (6,1 mól) trimetilklórszilánt, majd a keveréket még 1 órai keverés és visszafolyatás közben melegítjük. A reakciókeverék szobahőmérsékletre való lehűlése után a csapadékot szű­rőn elválasztjuk, 1 liter toluollal és 1 liter 40—60° forráspontú petroléterrel mossuk, és a szüredéket a mo­sófolyadékokkal egyesítve 700 ml-re bepároljuk. A ma­radékot csökkentett nyomáson desztillálva 84% ki­termeléssel 573 g (3,4 mól) N-trimetilszilil-szukcinimidet kapunk. Forráspontja 0,33 Torr nyomáson 62°. PMR spektrum (CC14): 0,38 (s, 9); 2,62 (s, 4). Infravörös spektrum (CC14): 1770, ~ 1705, 1325, 1253 és 850 cm“1. b) 25,5 g (70 mmól) benzilpenicillin-S-szulfoxid-me­­tilészter, 410 ml dimetilacetamid, 56 ml (340 mmól) N-trimetilszilil-szukcinimid és 1,8 ml ecetsav keverékét 3,5 óra hosszat 105°-on keverjük, majd lehűlése után 500 ml etilacetát és 1500 ml víz hűtött keverékébe öntjük. A szerves réteget elválasztjuk, és a vizes réteget 250— 250 ml etilacetáttal kétszer extraháljuk. Az egyesített ki­vonatokat vízzel mossuk, magnéziumszulfáton szárít­juk, és aktív szénnel kezeljük. Szűrés után az oldatot bepároljuk, és a száraz maradékhoz széntetrakloridot adunk. Az oldhatatlan maradékot szűréssel elválasztjuk, dietiléterrel mossuk, és szárítjuk, mire 61% kitermelés­sel 19 g (42,7 mmól) l-(l-metoxikarbonil-2-metilpropen­­-2-il)-3-fenilacetamido-4-szukcinimidotio-azetidín-2-ont kapunk. PMR spektrum: 1,87 (s, 3); 2,81 (s, 4); 3,69 (s, 2); 3,76 (s, 3); 4,67 (s, 1); 5,08 (ABq közepe, 2); 5,11 (d, 1; J =4,5 Hz); 5,35 (dd, 1 ; J =4,5 Hz és J= 8,5 Hz); 7,33 (s, 5); 7,48 (d, 1 ; J = 8,5 Hz). Infravörös spektrum (KBr): 3300, 3085, 3065, 3032, 1775,1720,1670—1650 és 1520 cm“1. c) 22,5 g (51 mmól) l-(l-metoxikarbonil-2-metil­­propen-2-il)-3-fenilacetamido-4-szukcinimidotio-azeti­­din-2-on 1,5 liter vízmentes 1,2-diklőr-etánnal készült oldatához 50 ml (714 mmól) propilénoxidot, 18 g (112 mmól) N-bróm-szukcinimidet és 0,25 g (1,5 mmól) azoizobutironitrilt adunk. A reakciókeveréket nitrogénatmoszférában, sötétben 4 óra hosszat vissza­folyatás közben melegítjük, majd nátriummetahidrogén­­szulfid-oldattal kétszer és vízzel háromszor mossuk. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a száraz maradékot 300 ml etilacetátban oldjuk, és aktív szénnel színtelenít­­jük. A kapott oldatot 50 ml-re bepárolva és tetrahidro­­furánt és dietilétert hozzáadva 20 g csapadék válik ki; ebből a nyers termékből 0,5 g-ot oszlopkromatografálás­­sal kétszer tisztítunk. A kromatografálásra először kovasavgélt és 4: 1 térfogatarányú toluol-etilacetát-ele­­gyet, másodszor kovasavgélt és 5:1 térfogat arányú benzol-aceton-elegyet használva 45 mg l-(l-metoxikar­­bonil-2-brómmetil-propen-2-il)-3-fenil-acetamido-4- -szukcinimidotio-azetidin-2-ont kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom