172234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 7-béta-acilamido-cef-3-em-4-karbonsav-származékok előállítására

15 172234 16 mère. E célból a karboxil-csoportra például az R19 szubsztituens definíciójánál felsorolt védőcsoportokat vihetjük fel. A 3-as helyzetű szubsztituens adott esetben szükséges átalakítását önmagában ismert módszerekkel hajthatjuk végre. így például a 2-es helyzetben —CH2Y szubszti­­tuenst hordozó vegyületeket (ahol Y éter- vagy tioéter­­csoportot vagy halogénatomot jelent) az 1 241 656, 1 241 657, 1 277 415 és 1 279 402 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásokban közölt módszerekkel állíthat­juk elő. Ugyancsak ismert módon állíthatjuk elő azokat a vegyületeket is, amelyek a 3-as helyzetben nukleofil szubsztituenst hordozó metilén-csoportot tartalmaznak. E vegyületek előállítása során a megfelelő 3-acetoximetil­­-cefem-vegyületeket például piridinnel vagy egyéb ter­cier aminokkal (lásd a 912 541 sz. nagy-britanniai sza­badalmi leírást), kénatomon keresztül kapcsolódó nukleofil vegyületekkel, nitrogénatomon keresztül kap­csolódó nukleofil vegyületekkel vagy szerves nukleofil vegyületekkel (lásd az 1 012 943 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírást), kénatomon keresztül kapcsolódó nukleofil vegyületekkel (lásd az 1 059 562, 1 101 423 és 1 206 305 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásokat), vagy nitrogénatomon keresztül kapcsolódó nukleofil vegyületekkel (lásd az 1 030 630, 1 082 943 és 1 082 962 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásokat) reagáltatjuk. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben Y valamely nukleofil vegyület maradékának származékát jelenti (például Y azido-csoportból kialakított amino­­vagy acilamido-csoportot jelent) az 1057 883 és 1211694 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásokban közölt módszerekkel állíthatjuk elő. Az utóbbi szaba­dalmi leírások az Y helyén azido-csoportot tartalmazó cefem-vegyületek dipolarofil reagensekkel végrehajtott reakcióit is ismertetik. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ahol Y valamely nukleofil vegyület mara­dékát jelenti, úgy is előállíthatjuk, hogy a megfelelő 3-halogénmetil-cefem-vegyületeket a korábban említett szabadalmi leírásokban felsorolt nukleofil reagensekkel reagáltatjuk (lásd az 1 241 657 sz. nagy-britanniai sza­badalmi leírást). E vegyületek előállításának kiindulási anyagaiként a megfelelő 3-halogénmetil-cefem-szulfoxi­­dokat is felhasználhatjuk (lásd az 1 326 531 sz. nagy-bri­tanniai szabadalmi leírást). Ha a 3-halogénmetil-cefem-szulfidok vagy -szulfoxi­­dok észtereit az 1 241 657 vagy 1 326 531 sz. nagy­­britanniai szabadalmi leírásokban közölt módon vala­mely tercier nitrogénatomot tartalmazó nukleofil vegyü­­lettel, például piridinnel reagáltatjuk, a terméket rend­szerint só, például a megfelelő 3-piridiniummetil-halo­­genid formájában kapjuk. Azt tapasztaltuk, hogy ha az így kapott vegyületek észteresítő csoportjait trifluorecet­­sawal hasítjuk le, a 70-acilamido-oldallánc oxiimino­­-csoportja viszonylag könnyen izomerizálódhat. Nyil­vánvaló, hogy ez az izomerizálódás a találmány szem­pontjából hátrányos, mert ekkor a legalább 90% szín-izomert tartalmazó tennék előállításához egy előze­tes elkülönítési lépésre is szükség van. Azt tapasztaltuk azonban, hogy az izomerizációs készség nagymértékben visszaszorítható, ha a 3-piridi­­niummetil-halogenideket az észter-csoport lehasítása előtt hidrogénhalogenidektől eltérő savakkal képezett sókká (például trifluorecetsavval, ecetsavval, hangyasav­val, kénsavval, salétromsavval vagy foszforsavval képe­zett sókká) alakítjuk. Ezt a reakciót anioncserével hajt­juk végre; az eljáráshoz például megfelelő anioncserélő gyantákat, így trifluoracetát-ionokat tartalmazó anion­cserélő gyantákat használhatunk fel. Anioncserélő gyanták alkalmazása esetén a 3-piridiniummetil-halo­­genid-vegyületet az észter-csoport lehasítása előtt gyan­taoszlopon bocsátjuk át. A cefem-vegyület megfelelő oldódásának biztosítására előnyösen közömbös oldó­szereket vagy oldószer-rendszereket, például rövid­­szénláncú alkanolokat (így etanolt), ketonokat (így acetont) vagy nitrileket (így acetonitrilt) alkalmazunk. Csak olyan oldószereket használhatunk fel, amelyek a gyantaoszlopot nem károsítják. A 3-as helyzetben hidroximetil-csoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyületeket az 1 121 308 sz. nagy-britanniai és a 841 937 sz. belga szabadalmi leírás­ban ismertetett módszerekkel állíthatjuk elő. A 3-as helyzetben halogénmetil-csoportot (klór-, bróm- vagy jódmetil-csoportot) tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a meg­felelő 7 0-acilamido-3-metil-cef-3-em-4-karbonsavészter­­-10-oxidokat halogénezzük, majd a kapott vegyületek 10-oxid-csoportját az 1 326 531 sz. nagy-britanniai sza­badalmi leírásban ismertetett módon redukáljuk. A megfelelő cef-2-em-vegyületeket a 6 902 013 sz. holland szabadalmi bejelentésben ismertetett eljárás szerint úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 3-metil­­-cef-2-em-vegyületeket például N-bróm-szukcinimiddel reagáltatjuk. Ekkor a 3-as helyzetben brómmetil-cso­­portot hordozó termékeket kapunk. A 3-as helyzetű hidroximetil-csoport karbamoilezését önmagában ismert módon végezhetjük. így például a 3-hidroximetil-cefem-vegyületeket R6—NCO általános képletű izocianátokkal — ahol Re alkil-csoportot vagy könnyen lehasadó szubsztituenst jelent — reagáltat­­hatjuk, és így a 3-as helyzetben —CH20—CONHRe általános képletű csoportot tartalmazó termékeket állít­hatunk elő — ahol Re jelentése a fenti. Amennyiben a kapott termékben Re valamely könnyen lehasadó szubsz­tituenst jelent, ezt a szubsztituenst kívánt esetben egy kö­vetkező lépésben (például hidrolízissel) lehasíthatjuk. A további lépésekben könnyen lehasítható Re csoportok közül példaként a következőket soroljuk fel: klórszul­­fonil-csoport, brómszulfonil-csoport, halogénezett rö­­vidszénláncú alkanoil-csoportok (például diklóracetil- és triklóracetil-csoport), valamint halogénezett rövid­­szénláncú alkoxikarbonil-csoportok - (például 2,2,2-tri­­klóretoxikarbonil-csoport). Ezeket a labilis Re csoporto­kat általában sav- vagy lúg-katalizált hidrolízissel hasít­hatjuk le; a lúg-katalizált hidrolízis során lúgként pél­dául nátrium-hidrogénkarbonátot alkalmazhatunk. A 3-hidroximetil-cefem-vegyületeket továbbá cián­savval is karbamoilezhetjük. A ciánsavat rendszerint magában a reakcióelegyben állítjuk elő például alkáli­fém-danátokból, így nátriumcianátból. A reakció sav, például erős szerves sav, így trifluorecetsav jelenlétében könnyebben zajlik le. A ciánsav tulajdonképpen olyan Re—NCO általános képletű vegyület, ahol Re hidrogén­­atomot jelent, így e reagens a 3-hidroximetil-cefem-ve­­gyületeket közvetlenül a megfelelő 3-karbamoiloxi­­metil-cefem-vegyületekké alakítja. A fenti karbamoilezési reakciókban kiindulási anyag­ként felhasználható 3-hidroximetil-cefem-vegyületeket például az 1 121 308 sz. nagy-britanniai szabadalmi le­írásban, valamint a 783 449 és 841 937 sz. belga szaba­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom