172216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klavulánsav és sói elkülönítésére

9 172216 10 szárítjuk, amikoris a klavulánsav nyers szilárd nátrium­sóját kapjuk. Az említett Amberlite IR4B enyhén bá­­zikus anioncserélőgyanta poliamin aktív csoportokkal és térhálósított polisztirol-divinilbenzol-mátrixszal, míg a Zerolite FF1P erősen bázikus anioncserélőgyanta reakcióképes kvaterner ammóniumcsoportokkal és tér­hálósított polivinil-divinilbenzol-mátrixszal. A Zerolite FFIP-hez hasonló gyantaként megemlíthetjük az Isopor FFIP és DeAcidite FFIP SRA—64 gyantákat. Mind­ezeket a gyantákat a BDH Chemicals LTD. (Dorset, Nagy-Britannia) hozza forgalomba. A fentiekben részletezett izolálási módszerrel kapott nyers csapadék továbbtisztítását különböző ismert mód­szerekkel végezhetjük, de leginkább célszerűen ioncseré­lőgyantán végzett kromatografálást alkalmazunk, és­pedig ioncserélőgyantaként Isopor, DeAcidite FFIP SRA—64 vagy dietilaminoctil-cellulóz gyantákat alkal­mazva. A DeAcidite gyantából készült oszlopot vala­milyen só, például nátrium-klorid (0—0,5 mólos) vizes oldatával gradiens-eluálásnak vetjük alá. A dietilamino­­etil-cellulóz 0,01 mólos és 7 pH-értékű foszfátpufferrel készült oszlopát valamilyen sóoldattal, rendszerint nát­­rium-klorid-oldattal (0,01 mólos és 7 pH-értékű foszfát­pufferrel készült, 0—0,2 mólos nátrium-klorid-oldat) eluálhatjuk. Az aktív frakciók kimutatását (í-laktamázt inhibitáló aktivitásuk és agar-agar diffúziós vizsgálatban a Klebsiella aerogenes elleni antibakteriális aktivitásuk alapján végezhetjük. Az aktív frakciók zömét összeönt­jük, majd vákuumban kis térfogatra bepároljuk. A kla­­vulánsavsónak ezt a tömény oldatát azután Bio Gel P2 márkanevű gyantából készült oszlopon történő átbocsá­­tással sómentesítjük. (A Bio Gel P2 olyan nagymérték­ben lipofil gyantára példa, amelyen szerves anyagok ad­­szorbeálhatók, ugyanakkor a gyanta nem tartja vissza a szervetlen sókat. A Bio Gel P2 kémiailag nézve poli­­akrilamid gél, gyártja a Bio Rád richmond-i, amerikai egyesült államokbeli cég). A sómentesített anyagot ez­után betöményítjük, etanollal elegyítjük és cellulózból készült oszlopon újra kromatografáljuk eluálószerként butanol, etanol és víz 4: 1: 5 arányú elegyét használva. Ezután azokat a frakciókat, amelyek az Escherichia coli törzsbe tartozó mikroorganizmusok által termelt fi-laktamáz hatását gátolják, összeöntjük, majd vákuum­ban szárazra pároljuk, vízben újrafeloldjuk és fagyasztva szárítjuk, amikoris a klavulánsav-nátriumsót kapjuk fehér csapadék formájában. A klavulánsavnak a tenyészetben kimutatására leg­célszerűbb módszer a papírkromatográfia és egy bio­­autográfiás detektálási módszer. A klavulánsav [í-lakta­­mázt inhibitáló hatása alapján mutatható ki. Szilárd készítményekben a klavulánsav kimutatására vékony­­rétegkromatográfiát alkalmazhatunk. Ezeket a kimutatási és meghatározási módszereket a későbbiekben még részletesen ismertetjük. A klavulánsav és sói tisztítására alternatív módon el­járhatunk úgy is, hogy a nyers klavulánsavat vagy kla­­vulánsavsót elkülönítjük, majd ismert módon klavulán­­savésztert képzünk, és az észterből ezt követően a klavu­­lánsavat vagy sóját felszabadítjuk. A nyers klavulánsav vagy sója rendszerint legalább 1 *úly% hatóanyagot tartalmaz. Az észteren át történő tisztításhoz célszerűen alkai­­nwzható észterek közé olyan észterek tartoznak, ame­­^szteresoportja hidrogenollzis útján, enzimes mód­szerek segítségével vagy pedig igen enyhe körülmények között hidrolízis útján lehasíthatók. Az e célra alkalmas észterek közé tartoznak többek között a X általános képletű észterek, amelyekben A7 jelentése hidrogén­­atom vagy adott esetben halogénatommal, 1—4 szén­atomos alkil- vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesített fenilcsoport, Ag pedig adott esetben halo­génatommal, 1—4 szénatomos alkil- vagy 1—4 szén­atomos alkoxicsoporttal helyettesített fenilcsoportot je­lent. Célszerűen A7 jelentése hidrogénatom vagy fenil-, tolil-, klór-fenil- vagy metoxi-fenilcsoport, A8 jelentése pedig fenil-, tolil-, klór-fenil- vagy metoxi-fenilcsoport. Előnyösen A7 hidrogénatomot, A8 pedig fenilcsoportot jelent. A X általános képletű észterek hidrogenolízissel kon­vertálhatók klavulánsavvá vagy ennek valamilyen sójá­vá. A nyers klavulánsav vagy sója akár szilárd alakban, akár oldatban, jelentős mennyiségű szerves vagy szer­vetlen szennyezőanyagot tartalmaz. A nyers klavulánsav vagy sója tisztításához alkalma­zott klavulánsavészterek előállításának előnyös módja valamilyen klavulánsavsó és például egy reakcióképes halogenid vagy szulfonátészter reagáltatása. Ezeket az észterezéseket legtöbbször valamilyen, nagy dielektro­­mos állandójú szerves oldószerben, például dimetif-for­­mamidban, dimetil-formamid és aceton elegyében, di­­metil-szulfoxidban, N-metil-acetamidban vagy hexa­­metil-foszforsav-triamídban végezhetjük. Kívánt esetben a klavulánsavsó hagyományos módon feloldható az alkalmazott oldószerben vagy pedig vala­milyen polimerjellegű hordozóanyaghoz „köthető". Az e célra alkalmazható hordozóanyagokra példaként meg­­emlithetjük az erősen bázikus anioncserélőgyantákat, különösen a makrohálós jellegűeket, amelyek lehetővé teszik nemvizes oldószerrendszerek alkalmazását. Külö­nösen alkalmasnak találtuk erre a célra az Amberlyst A26 márkanevű gyantát. A klavulánsavsó a tenyészetből a gyantára adszorbeálható, majd a gyantát nátrium­­-jodidot tartalmazó dimetil-formamidban szuszpendál­­juk, vagy pedig alternatív módon oszlopot képezve be­lőle nátrium-jodid dimetil-formamiddal vagy dimetil­­-formamid és aceton elegyével képzett oldatával eluál­­juk. A képződött nyers klavulánsavésztert rendszerint kro­matográfiás úton tisztítjuk. Ennek során rendszerint az észtert valamilyen szerves oldószerben, például etil-ace­­tátban, metilén-kloridban, kloroformban vagy ciklo­­hexánban feloldjuk. A kromatografáláshoz használt szi­lárd fázis rendszerint valamilyen inert anyag, például szilikagél vagy kromatográfiai szempontból a szilikagél­­hez hasonló anyag. Az oszlopot elhagyó frakciókban a klavulánsav jelen­létét úgy állapítjuk meg, hogy megvizsgáljuk a frakciók szinergista hatását. Az aktív frakciókat rendszerint egye­sítjük, majd a szerves oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. Az így tisztított észter általában elfogadható tisztasá­gú, azonban kívánt esetben újabb kromatografálással továbbtisztítható. Az így tisztított klavulánsavészter továbbá a koráb­biakban már ismertetett módon klavulánsavvá vagy vala­melyik sójává konvertálható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom