172206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új cef-3-ém-4-karbonsav származékok előállítására
5 172206 6 reakcióképes savamidok, például az N-acilszacharinok, N-acil-imidazolok, N-acil-benzoilamidok, N,N-diciklohexil-N'-acilkarbamidok, N-acilszulfonamidok stb. lehetnek. A VI általános képletű vegyületeket például az a) vagy b) eljárásváltozattal állíthatjuk elő. A c) eljárással kapott egyes vegyületeket a c) eljárásban kiindulási vegyületekként tovább felhasználhatjuk. A VI általános képletű vegyületek D-, L- és racém-alakjainak bármelyike használható. Az a), b) és ej eljárások részletes végrehajtását az alábbiakban ismertetjük. Az a) és b) eljárásokat lényegileg azonos körülmények között hajthatjuk végre. A 11 vagy IV általános képletű vegyületeket iners oldószerben, például vízben, acetonban, tetrahidrofuránban, dioxánban, acetonitrilben, dimetilformamidban, metanolban, etanolban, metoxietanolban, dietiléterben, izopropiléterben, benzolban, toluolban, metilénkloridban, kloroformban, etilacetátban, metilizobutilketonban stb. feloldjuk vagy szuszpendáljuk. A keletkezett oldatot, illetve szuszpenziót bázis jelenlétében vagy távollétében a III képletű vegyületnek vagy az V általános képletű vegyületnek reakcióképes származékával vagy a karboxilcsoporton reakcióképes származékot hordozó V általános képletű vegyülettel — 60 C° és +80 C° közötti, előnyösen — 40 és + 30 C° közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. A reakció időtartama rendszerint 5 perc és 5 óra között van. A fenti reakcióban alkalmazott bázisok szervetlen bázisok, például alkálihidroxidok, alkálihidrogénkarbonátok, alkálikarbonátok, alkáliacetátok stb., a tercier aminok, például trietilamin, trimetilamin, tributilamin, piridin, N-metilpiperidin, N-metilmorfolin, lutidin, kollidin stb. és a szekunder aminok, például a diciklohexilamin, dietilamin stb. Ha az V általános képletű vegyületet a b) eljárásban szabad sav vagy só alakjában alkalmazzuk, úgy a b) eljárást vízelvonó kondenzálószer, például N,N'-diciklohexilkarbodiimid, N-ciklohexil-N'-morfolinoetilkarbodiimid, N,N'-dietilkarbodiimid, N,N'-karbonil-di-(2-metil-imidazol), foszforsav-trialkilészter, foszforsav-etilészter, foszforoxiklorid, foszfortriklorid, 2-klór-l,3,2-dioxafoszfolán vagy oxazolilklorid jelenlétében hajthatjuk végre. Az V általános képletű vegyület sói közé tartoznak az alkálifémsók, alkáliföldfémsók ammóniumsók és a szerves bázisokkal alkotott sók, ilyenek a trietilamin-, diciklohexilamin- és más hasonló sók. A c) eljárást a következő módon hajtjuk végre : A VI általános képletű vegyületet iners oldószerben, például vízben, metanolban, etanolban, propanolban, izopropanolban, butanolban, acetonban, metil-etüketonban, metil-izobutilketonban, tetrahidrofuránban, dioxánban, acetonitrilben, etilacetátban, metoxietanolban, dimetoxietánban, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban, diklórmetánban, kloroformban, diklóretánban stb. egy VII általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. Az említett reakciót előnyösen erősen poláris oldószerben, például vízben vagy más hasonló oldószerben hajtjuk végre. Ebben az esetben a reakciókeverék pH-ját célszerűen 2 és 10 között, előnyösen 4 és 8 között tartjuk. A kívánt pH-t pufferoldat, például nátriumfoszfátoldat hozzáadásával érhetjük el. A reakciókörülmények uctn különösen korlátozottak, de rendszerint a reakciót 0 és 100 C° közötti hőmérsékleten, több órától többször tíz óráig tartó időtartam alatt hajtjuk végre. ■ Az a), h) és c) eljárásokban alkalmazandó reakciókörülmények nem korlátozódnak a fent említettekre, és a reakciókban alkalmazott vegyszerek féleségétől függően alkalmas módon változtathatók. Azokból az 1 általános képletű vegyületekből, amelyek képletében R1 hidrogénatomot vagy védőcsoportot jelent, szokásos eljárással olyan I általános képletű vegyüld nem-toxikus sóját állíthatjuk elő, amelyek képletében R1 sóképző kationt jelent. A találmány szerinti vegyületek farmakológiai hatásvizsgálatát a következőkben írjuk le: 1. A vegyületeknek különféle baktériumtörzsekkel szemben tapasztalt legkisebb gátló koncentrációit (LGK) az 1. táblázatban foglaljuk össze. A legkisebb gátló koncentrációt (LGK) agar-lemez módszerrel [Chemotherapy (Japan), 16, 98—99 (1968)] határoztuk meg. Táptalajként 7,4 pH-jú szívfőzet-agart használtunk. Az inokulummal bevitt baktériumsejtek száma lemezenként 104 (ml-enként 10® sejt) volt. 2. A találmány szerinti vegyületeknek a klinikailag izolált baktériumokkal szemben mutatott legkisebb gátló koncentrációit (LGK) a 2—1. és 2—2. táblázatokban összesítettük. A legkisebb gátló koncentrációt ugyanazon módszerrel határoztuk meg, mint az 1. vizsgálatban. 3. A cefalosporin-vegyületek stabilitása ß-laktamäzzal szemben Minden egyes cefalosporin-vegyület stabilitását S-laktamázzal szemben a következőkben ismertetett módszerrel határoztuk meg. A 3. táblázatban szereplő minden egyes baktérium tenyészetéből ö-laktamázt állítottunk elő. A baktériumokat szívfőzet folyékony táptalajban éjjelen át tenyésztettük, majd 10 ml ilyen tenyészetet 100 ml folyékony táptalajjal hígítottuk, és ez a folyékony táptalaj literenként 2 g élesztőkivonatot, 10 g polipeptont, 2 g glukózt, 7 g dinátriumhidrogénfoszfátot, 2 g káliumdihidrogénfoszfátot, 1,2 g ammóniumszulfátot és 0,4 g magnéziumszulfátot tartalmazott. Az inkubálást rázás közben 37 C°-on végeztük oly módon, hogy 2 órai inkubálás után katalizátorként 50 p.g/ml penicillin-G-t adtunk hozzá, és az inkubálást 2 óra hosszat tovább folytattuk. A termelt baktériumsejteket percenként 5000 fordulattal 10 percig való centrifugálással elválasztottuk, és 0,1 mólos, 7,0 pH-jú foszfát puffer-oldattal kétszer mostuk. Ezután a baktériumsejteket 5 percig 20 KHz ultrahanggal kezeltük, majd percenként 15 000 fordulattal 60 percig centrifugáltuk. Az enzimet tartalmazó felülúszó folyadékot használva a vizsgálatra, jodometríás módszerrel meghatároztuk minden egyes vegyületnek fi-laktamázzal szemben mutatott stabilitását. A kapott eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. A 3. táblázatban feltüntetett minden számadat a viszonylagos aktivitásértéket jelenti, és ezeket úgy számítottuk ki, hogy a kontrollként használt cefalorizin aktivitását 100-nak vettük. 4. Akut toxicitás A 4. táblázatban feltüntetett mindegyik vegyületet 19 ±1 g testsülyú, 5 hím ICR egérből álló kísérleti csoportba intravénás injekcióval beadtuk, és egy hét 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
