172159. lajstromszámú szabadalom • Tojáskeltető tálca tartókerettel és állvánnyal
5 172159 6 ugyancsak le vannak kerekítve annak érdekében, hogy az éles ütközési pontokat kiküszöböljék. Egy-egy cellához két további 5 kiugrás is elő van irányozva, amelyek a tojáscellák között ugyanabban a sorban helyezkednek el. Ezért egy normál tojáscellában hat kiugrás van, amelyek a cellát körülveszik, és úgy helyezkednek el, hogy a tojást körbefogják és megfelelően megtámasztják. Mind a hat kiugrás egy-egy szomszédos cellához is támasztóelemként szolgál. Ezért a 4 és 5 kiugrások mindig egyidejűleg két tojást támasztanak meg, kivéve a tálca kerülete mentén elhelyezkedő 9 és 10 kiugrásokat; ez utóbbiak egyébként a kettős funkciótól eltekintve azonosak a 4 és 5 kiugrásokkal. A másik két tálca-oldalon négy-négy azaz összesen nyolc 12 kiugrás helyezkedik el, amelyek szerkezetileg a már leírtakkal azonosak, eltekintve attól, hogy a tálca oldalán kinyúló módon, konzolosan vannak elhelyezve a továbbiakban még részletesen ismertetett okokból. Maga a tálca például fröccsöntéssel vagy más módon nyújtható valamilyen műanyagból, vagy egyéb megfelelő anyagból, mégpedig egyetlen, összefüggő tagban. Amint a 3. ábra szerinti alulnézeti rajzon jól látható, két 15 és 16 merevítőrúd van előirányozva a szerkezet megtámasztására, illetve megtartására. Ezeket hét keresztirányú 18 merevítőrúd köti össze; ez utóbbiak mindegyike mind a 15, mind a 16 merevítőrúdhoz van csatlakoztatva. A 18 merevítőrudak elhelyezése definiálja a cellasorok helyzetét, a cellákat e merevítőrudakkal a hozzájuk kapcsolt 20 bordák jelölik ki. Amint a 3. ábrán jól látható derékszögű négyszögalakú nyitott területek jelentkeznek a merevítőrudak és bordák ilyen elrendezésének eredményeképpen. Ezek a derékszögű négyszögalakú területek egy-egy tojáscellának felelnek meg, és szabad gázátáramlást biztosítanak a keltetőtéren keresztül. A 3. ábrán látható, hogy jobb és bal oldali 22 és 24 szélső sorban folytonos keresztirányú merevítőrúd helyett rövid merevítőrudakat alkalmaztunk, amelyek kifelé lényegében kissé domború alakúak, és két rövid 26 és 27 rúdtaggal rendelkeznek, és a 18 merevítőrúdhoz képest mintegy 30°-os szöget bezárva egymás felé irányulnak, a két rövid 26 és 27 rúdtagot a 18 merevítőrúddal párhuzamos 28 rúdtagok kötik össze. Ez utóbbi rúdtagnak 30 merevítőszakasza van. Ezek az utóbb említett merevítőrudak fogazott szerkezetet alkotnak, úgyhogy az egyik tálca az 5. ábrán látható módon egy másik, mellette elhelyezkedő tálcához csatlakoztatható, amint ezt a továbbiakban még részletesen le fogjuk írni. A 4 kiugrások a 20 bordákon helyezkednek el, míg a 12 kiugrások az előbb már említett konzolos módon a 15 és 16 merevítőrudakon vannak elhelyezve. A tojás még tökéletesebb megtámasztásának biztosítása érdekében négy vízszintes helyzetű kiugrás helyezkedik el minden tojás körül. Ezeket a vízszintes kiugrásokat 32 és 34 hivatkozási számokkal jelöltük: a 32 kiugrások a 20 bordákból indulnak ki, míg a 34 kiugrások a 20 bordákra keresztirányú 18 rúdból két 20 borda közötti felezőpontban indulnak ki. és így a szomszédos cellasor egy-egy 20 bordájának tengelyébe esnek. Például ha az első tojáscellát tekintjük felülről a harmadik sorban balról a 2. ábrán, a 34 kiugrás ugyanazon a ponton helyezkedik el. ahol a 20 borda az első és második cella között a negyedik sorban a 18 merevítőrúdhoz kapcsolódik. Ily módon a 34 kiugrás merevítve van. A 32 és 34 kiugrások elhelyezése másrészt úgy történik, hogy 36 és 38 vezetőperemeik azonos távolságra vannak a tojáscella középpontjától, azaz, a tojáscella középpontból kiinduló és a 36 vezetőperemig húzódó rádiusza azonos a 38 vezetőperemig terjedő távolsággal; ez annak ellenére így van, hogy a 36 kiugrások hosszabbak, mint a 38 kiugrások. Ezeknek a vezetőperemeknek az alakja meglehetősen fontos: mindegyiknek van egy 40 sík centrális szakasza és két 42 íves szakasza (lásd a 3a. ábrát). Ez a kialakítás kiküszöböli azt a veszélyt, hogy éles peremek kerülnek érintkezésbe a tojással. Fontos követelmény az is, hogy mind a négy kiugrás meghatározott távolságra nyúlik ki az oldalakból és fülszerű alakkal rendelkezik, ezáltal szükséges mértékű flexibilitása van. Ha a kiugrások nem lennének flexibilisek, eltörhetnék a tojáshéjat a tojásnak a cellába süllyesztésekor, illetve helyezésekor. Belátható, hogy e vonal mentén a tojások a cellába helyezésükkor kissé mindenképpen lesüllyednek, ezért az előbbiekben említett lökéselnyelő tulajdonságra feltétlenül szükség van. A találmány szerinti tojástálcának négy olyan tartománya van, amelyek a tálca merevségének növelése céljából tömör műanyaglemezként vannak kialakítva. Ezek a 44, 46, 48 és 50 hivatkozási számokkal jelölt tartományok. A tálca négy nagyobb csőszerű 52 tartólábbal is el van látva, amelyek függőlegesen nyúlnak ki a tálcából. Ezek a tartólábak henger alakúak és felfelé kissé elkeskenyednek, úgy, hogy lapos 54 csúcsuk keskenyebb, mint a bázisuk, és e tartólábak a minimális súly biztosítása céljából belül üregesek. Amint a 2. ábrán látható, a tartólábak úgy vannak elhelyezve, hogy egy tartóláb alul balról a második sorban, egy felül jobbról a második sorban helyezkedik el, egy pedig felül balról a harmadik sorban, egy pedig alul jobbról a harmadik sorban van elrendezve. Mindegyik tartóláb alatt egy kisméretű 56 kivágás van kiképezve és az 58 nyílás mellett egy rövid merevítőborda is el van helyezve, amely a tartólábak bázisának környezetét merevíti. A tartólábak kialakítása és elrendezése — amint a 4. ábra mutatja — lehetővé teszi a tálcák egymáson máglyaszerűen történő elhelyezését. Amikor a tálcák ilyen máglyaszerű elrendezésben helyezkednek el egymáson, az 54 csúcsok az 56 kivágásokba illeszkednek, ami a máglya szilárd tartását eredményezi. Az 52 tartólábak hosszúsága úgy van megválasztva, hogy meghaladja a 4. ábrán pontvonallal jelölt tojások maximális hoszszúsági méretét, tehát az egyik tálcán levő tojások nem kerülhetnek érintkezésbe a másik felettük levő tálcával, így az ez okból bekövetkezhető 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
