172136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemes termények minőségvizsgálatára
3 172136 4 (35—40°,',). és ugyanakkor sok a zúzott, sérült, penészes, illetve gombás fertőzést szenvedett szem, sőt a terményben toxinok jelenléte is kimutatható. Elsősorban tárolási szempontokból kiindulva foglalkoztak már a múltban is a betakarított kukorica szárításával. A tárolást megelőzően a káros többletnedvesség eltávolítása azonban nem csupán munka- és költségigényes, hanem a tájékozódó fölmérések tanulságai szerint a kukorica esetében a beltartalmi érték jelentős romlásával jár. Mind a tárolás, mind az állattenyésztési vagy élelmiszeripari földolgozás szempontjából teljesértékűnek a károsítatlan egész kukoricaszemeket lehet csak tekinteni, A béltartalom különböző komponensei (fehérje, keményítő, olaj) ugyanis a szemen belül különböző helyeken ,és eltérő arányokban vannak jelen. Minthogy táplálkozásbiológiai szempontból a termény, így a kukorica tényleges minősége csak a beltartalmi érték megállapítása alapján dönthető el, azért az egyes komponensek, így a fehérjetartalom, a keményítőérték és az aminósavak százalékos arányának kimutatására kísérleti úton lehet csak választ kapni. Ezek a vizsgálatok azonban igen költségesek és nagy gondossággal, körülményes módon lehet azokat elvégezni. Éppen ezért e vizsgálati módszerek az iparban és a kereskedelemben egyáltalában nem terjedtek el, sőt még a kutatómunkában is alig kerültek előtérbe. A találmány célja olyan módszer kidolgozása, amelynek segítségével olcsón és gyorsan meg lehet határozni a szemes termény, főleg a kukorica beltartalmi értékét, vagy legalábbis meg lehet állapítani olyan paramétereket, amelyek egyértelmű összefüggésben vannak a beltartalmi értékkel. A találmány feladata a módszer olyan továbbfejlesztése is, amelynek segítségével a beltartalmi érték a növénynemesitésben a szelektáláshoz, agrotechnikai és területi-ökonómiai vizsgálatokhoz való alkalmazhatósága mellett egyidejűleg a kereskedelemben a terményátvételnél, a takarmányozásban, a takarmány-keverék készítésekor és az egyéb ipari továbbfeldolgozások esetén egyaránt használható. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy léteznek kemény, közepes és puha szemű kukoricák, illetve kukoricahibridek, és ezek beltartalmi értéke nagymértékben eltérő lehet. Feltételezhető volt, hogy a keménységben mutatkozó különbségek miatt valamely adott mennyiségű termény megőrlésére különböző menynyiségű energiát kell fordítani. Ez más szóval annyit jelent, hogy villamos üzemű daráló esetében a fölhasznált villamos energia összefüggésben kell legyen a szemek keménységével, és csupán azt kell kimutatni, hogy a keménység egyértelműen utal-e beltartalmi értékre. Ez esetben ugyanis az őrlésre fordított villamos energia mennyiségi meghatározása egyúttal a beltartalmi értékkel összefüggő minőségi mutatót szolgáltatja. A felismeréshez tartozik az is, hogy az őrléshez szükséges villamos energiamennyiség meghatározása valamilyen diagramíróval könnyűszerrel elvégezhető, és így a villamos energia mennyiségének meghatározása egyszerűen egy diagram területének pl. planimetrálás útján megmért mérőszámának meghatározására vezethető vissza. Ugyancsak a felismeréshez tartozik, illetve a felismerés alapján véghezvitt vizsgálatok alapján igazolódott be, hogy a különböző gabonaféleségek, főleg kukoricafajták 2 és hibridek megőrléséhez szükséges villamosenergiamennyiség és a beltartalmi értékek, elsősorban a fehérjetartalom között egyértelmű összefüggés mutatható ki. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás szemes termények minőségvizsgálatára, főleg kukorica beltartalmi értékének megállapítására azon belül, hogy a szemesterményt az idegen anyagoktól, pl. szennyeződésektől megtisztítjuk, a kívánt nedvességtartalomra beállítjuk, a kiválasztott terményszemekből a vizsgálati mennyiséget elkülönítjük, majd őrlőn átbocsátva megdaráljuk, a daráláshoz szükséges energiafogyasztást megmérjük, és a mért érték alapján a szemek keménységét, a keménységből pedig a termény beltartalmi értékével arányos őrlési mutatószámot meghatározzuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a szemes terményt az idegen anyagoktól mechanikus és/vagy pneumatikus úton, pl. rostálással, légárammal vagy ezek kombinációjával és/vagy kézi válogatással tisztítjuk meg. A tisztítást a törött, sérült, gombás stb. károsodást szenvedett szemektől való elkülönítéssel társítjuk. A nedvességtartalom beállítását szárítással és előnyösen 14— 15% nedvességtartalom határértékig hajtjuk végre. Célszerűségi okokból az azonos jellegű szemestermények, pl. különböző fajtájú, évjáratú, származási helyű és vonalú kukoricák vizsgálati eredményeinek egymással való összevethetősége érdekében a vizsgált mennyiséget állandó értékűnek választjuk meg. Az őrlés végrehajtására célszerűen az őrlésre fordított villamos teljesítményt regisztráló vonalíróval rendelkező, pl. kalapácsos darálót használunk. Az őrlési mutatót a vonalíró által rajzolt terület mérőszámának pl. planimetrálással történő kiértékelése útján határozzuk meg. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy egyszerű módon, gyorsan és az eddigi módszerekénél lényegesen olcsóbban szemestermények, pl. kukorica esetében annak beltartalmi értékére következtetni. Kedvező az is, hogy a beltartalmi érték meghatározását a vele szoros korrelációban levő keménység vizsgálatára sikerült viszszavezetni, amely mint külsődleges fizikai jellegű ismertető jegy, fizikai módszerekkel mérhető. Szerencsésnek mondható az is, hogy a keménység egyértelműen meghatározza azt az energiamennyiséget, amelyet a szemek megőrlésére kell fordítani. Ily módon tehát az őrlési energiafelhasználásból közvetlenül a beltartalmi értékre vonatkozó mutatót lehet meghatározni. Ez pedig azért egyszerű és kedvező, mert csupán villamos mennyiséget kell mérni, illetve diagram által határolt terület mérőszámát kell megállapítani. A találmány szerinti eljárást az Intézet laboratóriumában végrehajtott kísérletek kapcsán mutatjuk be közelebbről. Célul tűztük ki annak megállapítását, hogy a különböző keménységű kukoricák megőrléséhez szükséges villamosenergia-mennyiség, illetve az azt mutató diagram planimetrálás útján meghatározott mérőszáma között van-e, és értékelhető-e az eltérés. Ennek érdekében öt különböző keménységű kukoricát, nevezetesen négy hibridet és egy ún. genetikai „vonalat” vetettünk vizsgálat alá. Ezek a következők voltak: 1. Szegedi DC 624 2. Keszthelyi SC 360 3. Be SK 66—25 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
