172136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemes termények minőségvizsgálatára
5 172136 6 4. Szegedi TC 255 5. F 5 Fix. A méréseket 50 g-os vizsgálati mennyiséggel, 14— 14,5% nedvességtartalommal hat sorozatban végeztük. A vizsgálati mennyiség csakis teljesen ép szemeket tartalmazott. A hibás, tehát zúzott, törött, sérült szemrészeket eltávolítottuk. A feltételezés értelmében — hogy ti. az egyes fajták őrléséhez szükséges energiamennyiségek között szignifikáns különbségek mutathatók ki — a próbaőrlések alapján meghatároztuk mind a diagramírók által fölrajzolt terület planimetrált mérőszámát, mind pedig a villamos teljesítménymérővel leolvasott energiafogyasztást. Mind a területmérésen alapuló, mind a kWó fogyasztás megmérésén alapuló adatok azt bizonyították, hogy a fölsorolt öt kukoricafajta között (pl. az energiafogyasztásban minimálisan 0,01 kWó és maximálisan 0,18 kWó) jelentős eltérés mutatható ki. Ez más szóval annyit jelent, hogy még a legkisebbnek mutatkozó különbségek is akkorák, hogy az egyes hibridek között keménység tekintetében éles különbséget lehet tenni. Ezek alapján most már elvégeztük laboratóriumi körülmények között a beltartalmi vizsgálatokat. A nyersfehérje-tartalmat abszolút száraz anyagtartalomra vonatkoztatva az ún. Kjeldahl-módszerrel határoztuk meg, míg az olajtartalmat a Soxhlet-módszerrel állapítottuk meg. A keményítőérték meghatározása szabvány alapján történt. Mind az öt kukoricafajtára vonatkozóan a vizsgálatokat ezúttal is hat sorozatban végeztük el. Áttekinthetőség végett az alábbi táblázatban mutatjuk be, hogy milyen összefüggés van a villamosenergiafogyasztással arányos diagramterületek nagysága, a nyersfehérje-tartalom, az olajtartalom, valamint a keményítőérték között. Sorszám Hibrid Planimetrált terület mm2 Nyers fehérje tartalom % Olaj tartalom Keményítő érték KE. í. Sze DC—624 217,50 9,725 4,345 79,95 2. K SC—360 226,67 11,410 4,375 80,20 3. Be Sk 66—25 238,33 11,618 4,390 80,29 4. Sze TC—255 266,66 11,683 4,785 80,05 5. F 5 Fix. 272,50 11,842 4,836 80,55 SzD 5% 16,8 0,218 0,161-A táblázat „hibridek” jelű oszlopában azok törzskönyvi megnevezését adtuk meg, a rövidítések közül KE a „keményítőértéket”, az SzD pedig a „szignifikáns differenciát” jelent. A táblázatból jól látható, hogy valóban szignifikáns különbségek mutathatók ki a beltartalmi értékek között. Érdekes megfigyelni, hogy a planimetrált terület nagyságával, tehát a villamos energiafogyasztással együtt és vele arányos mértékben növekszik a nyers fehérje- és az olajtartalom. Kisebb mértékben ugyancsak növekszik a keményítőérték is. Az elvégzett vizsgálatok eredményül azt szolgáltatták, hogy a diagramíró által rajzolt terület planimetrált mérőszáma és a kWó fogyasztás között az összefüggés egyértelmű, tehát elegendő az őrlési diagram — általunk javasolt szóval — a mologram planimetrálása. Ezen túlmenően bebizonyosodott, hogy a planimetrált terület és a nyers fehérjetartalom között szoros pozitív összefüggés, a planimetrált terület és az olajtartalom között pozitívan teljes az összefüggés, a nyers fehérje- és az olajtartalom között pedig pozitívan szoros. A planimetrált terület és a keményítőérték között az összefüggés jó közepes, a keményítőérték és a fehérjetartalom között szoros pozitív, míg az olajtartalom és a keményítőérték között laza pozitív. A vizsgálatok alapján meglepő volt, hogy a planimetrált területtel mind a fehérje- és az olajtartalom, mind pedig a keményítőérték pozitív korrelációban van. A fentiek alapján tehát meg lehet állapítani, hogy a vizsgálati mennyiségek megőrlésével, illetve a megőrléshez fölhasznált villamos energia megmérésével vagy diagramíró által rajzolt mologram területének mérőszámával a különböző keménységű kukorica hibridek és fajták szemeinek keménységére jellemző mérőszámot kaphatunk. Kiderült az is, hogy szemes termény, pl. kukorica keménységével arányos villamos energia fogyasztást kifejező mologram terület szoros pozitív összefüggésben van a nyersfehérje-tartalommal és a keményítőértékkel, továbbá teljes pozitív összefüggésben van az olajtartalommal. Az őrlésre fordított energia, illetve a mologram kiértékelése minden szemes terményre vonatkozóan egy őrlési mutatószámot — elnevezésünk szerint „molografosértéket”(M)—szolgáltat. Ezeket A,, A2, B,, B2, Ct, C2-vel jelöltük, és a mologramok planimetrált területei alapján állapítottuk meg. Ezek segítségével végeztük el a szemes termény osztálybesorolását, illetve minősítését. A találmány szerinti eljárás alkalmazása célszerűnek látszik a kukoricák, adott esetben esetleg egyéb szemes termények beltartalmi értékének meghatározására. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás szemes termények minőségvizsgálatára, főleg kukorica beltartalmi értékének megállapítására, azzal jellemezve, hogy a szemes terményt az idegen anyagoktól, pl. szennyeződésektől megtisztítjuk, a kívánt nedvességtartalomra beállítjuk, a kiválasztott terményszemekből a vizsgálati mennyiséget elkülönítjük, majd őrlőn átbocsátva megdaráljuk, a daráláshoz szükséges energiafogyasztást megmérjük és a mért érték alapján a szemek keménységét, a keménységből pedig a termény beltartalmi értékével arányos őrlési mutatószámot meghatározzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szemes terményt az idegen anyagoktól mechanikus és/vagy pneumatikus úton, pl. rostálással, légárammal vagy ezek kombinációjával és/ vagy kézi válogatással tisztítjuk meg. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tisztítást a törött, sérült, gombás stb. károsodást szenvedett szemektől való elkülönítéssel társítjuk. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a nedvességtartalom beállítását szárítással és előnyösen 14—15% nedvességtartalom határértékig hajtjuk végre. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a vizsgálati mennyiséget állandó értékűnek választjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
