172086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil és egyéb monoetilén kötést tartalmazó telítetlen vegyületek kopolimerjeinek előállítására tömbpolimerizációval

172086 8 Ezután például szivattyú segítségével 4-24 óra leforgása alatt a B) komponens, az iniciátor és tetszés szerint az A), C), D) és E) komponens keverékét fokozatosan beadagoljuk, miközben a reaktort olyan ütemben melegítjük, hogy a reak- 5 torban levő elegy 150C°-on 25:1 súlyarányban tartalmazza az A) és B) komponenst. A melegítést addig folytatjuk, míg a kívánt reakcióhőmérsékletet, például 160C°-t elérjük, ezután a reaktor tartalmát ezen a hőmérsékleten tartjuk, míg az 10 összes monomer beadagolása megtörténik. További mennyiségű iniciátort csak ezután adagolunk és a hőmérsékletet 10C°-al (például 170C°-ra) emeljük 1 óra leforgása alatt, hogy ezzel a polimerizációt befejezzük. Ha iniciátorként di-terc-butilperoxidot 15 alkalmazunk, akkor 160C°-on 5-7 órás adagolási idő elegendő igen kedvező eredmény elérésére. A felmelegítési idő 30-60 perc, vagy ennél hosszabb. Az eljárás egy további változata szerint a reak- 20 torba 25 : 1 súlyarányban az A) és B) komponenst, az iniciátort és tetszés szerint az F) komponenst adagoljuk, majd a keveréket a reakcióhőmérsékletre, például 160C°-ra melegítjük. Ezután megkezdjük a megmaradt .mennyiségű B) komponens, 25 iniciátor és tetszés szerint C), D) és E) komponens adagolását. További eljárásváltozat szerint a reaktorban az A) komponens legalább egy részét és tetszés sze- 30 rint az F) komponenst beadagoljuk, a keveréket a reakcióhőmérsékletre, például 160— 170 C°-ra emeljük, majd a B) komponenst, iniciátort és tetszés szerint a C), D) és E) komponenst fokozatosan beadagoljuk. 35 A monomerek fokozatos hozzáadását egy vagy több szakaszban végezhetjük. Az egyszakaszos adagolás akkor előnyös ha az A) komponens teljes mennyiségét már a reaktorba beadagoltuk. A két- 40 szakaszos adagolás akkor előnyös, ha az A) komponensnek csak egy részét adagoltuk a reaktorba és a maradékot a többi monomerrel elkeverve fokozatosan adagoljuk be. Kétszakaszos fokozatos adagolási műveletnél előnyösen úgy járunk el, hogy 45 az első szakaszban az A) komponensből megmaradt részt teljes mennyiségben beadagoljuk a többi monomer egy részével elkeverve, a második szakaszban pedig a többi monomerből maradt részt adjuk hozzá. 50 Az iniciátor mennyisége célszerűen a monomerek összmennyiségére számítva 1-3 súly%. Az iniciátor egy részét az eredeti reaktoradaghoz adagolhatjuk, például 1-3 súly%-ban, a másik részt pedig 55 a fokozatosan bevitt monomer/ek/hez például 1-3 súly%-ban adjuk. Miután a reaktorba a teljes mennyiségű monomert beadagoltuk, célszerűnek bi-' zonyult három részletben 30 perces időszakaszokban további 0,1-0,2 súly% iniciátor hozzáadása 60 abból a célból, hogy a polimerizációt teljessé tegyük. Alternatív módon úgy is eljárhatunk, hogy az eredeti reaktoradag iniciátortól mentes és az iniciátort csak a fokozatosan beadagolt monomerekkel együtt visszük a reaktorba. 65 Az A) komponens mennyisége előnyösen 20-50 súly%, a B) komponensé 10-90 súly%. Az előállított kopolimerek számos alkalmazásterületen felhasználhatók. Adott esetben C), D), E) és F) komponenst is tartalmazó A) és B) komponensből alkotott kopolimerek késleltetetten felszabaduló biológiai hatású anyagok például inszekticidek, fungicidek, herbicidek és gyógyszerek kerülnek alkalmazásra. 3-10súly% E) komponenst tartalmazó kopolimer teljesen vagy részben alkalikus vegyületekkel, előnyösen ammóniával vagy szerves aminokkal semlegesíthetők. A kopolimereket ezután vízben feloldjuk és lakkokban vagy festékkötőanyagokban, például elektrosztatikus festékekben alkalmazzuk. Savcsoportokat tartalmazó kopolimerek térhálósító komponensként használhatók epoxigyanta-készítményekben. Adott esetben a D), E) és F) komponenst is tartalmazó, A), B) és C) komponensekből alkotott olyan kopolimerek - ahol a C) komponensekből alkotott olyan kopolimerek - ahol a C) komponens legalább részben hidroxilcsoportot tartalmazó észter, amid vagy egy amid metilolszármazéka - kötőanyagként alkalmazhatók (

hőrekeményedő bevonószerekben, például kötőanyagkomponensként por alakú bevonószerekben vagy oldószerbázisú készítményekben keményítőként fenol-formaldehidgyantákkal, amino-formaldehidgyantákkal, karbamid-formaldehid vagy melamin-formaldehidgyantákkal, esetleg poliizocianátokkal. Adott esetben D) és F) komponenst is tartalmazó A), B) és C) komponensekből alkotott olyan kopolimerek, amelyekben a C) komponens legalább részben glicidilészter kötőanyagként alkalmazhatók hőrekeményedő készítményekben a következő poliepoxidok keményítősére alkalmas szerekkel: * aminők, polikarbonsavak és/vagy polikarbonsavanhidridek, így ftálsavanhidrid, hexahidroftálsavanhidrid, borostyánkősav, azelainsav, adipinsav, trimetillitsavanhidrid és sav-végcsoportot tartalmazó olyan poliészterek, amelyek diol vagy poliol dikarbonsav felesleggel történő észterezésével állíthatók elő. Az ilyen poliészterek előállítására alkalmas diolok és poliolok a következők: etilénglikol, 1,4-butándiol, 1,6-hexándiol, 1,4-ciklohexándiol, 2,2-bisz(4-hidroxiciklohexil)propán, trimetiloletán, pentaeritrit és keverékei, a polikarbonsavak közül a borostyánkősav, adipinsav, azelainsav, szebacinsav, dekán-1,10-dikarbonsav, tereftálsav és a felsoroltak keverékei. 70 C° feletti olvadáspontú kopolimerek kötőanyagként alkalmazhatók por alakú bevonószerekben, amelyek kifogástalan tartósságú és ibolyántúli fénynek ellenálló hőrekeményedő bevonatok előállítására alkalmazhatók. Ebből a célból a kopolimert egy keményítőszerrel, adott esetben társított keményítőszerrel, gyorsítókkal, pigmentekkel, töltőanyagokkal, folyást gátló és áramlást szabályozó szerekkel elkeverjük. Az elkeverést szárazon (például golyósmalomban) vagy ömlesztéses technikával (például Z-karú keverővel, meleghengeren vagy extruderben) vagy a felsorolt 4