172086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil és egyéb monoetilén kötést tartalmazó telítetlen vegyületek kopolimerjeinek előállítására tömbpolimerizációval

172086 3 gyobb hozammal állítható elő, ha a polimerizáció­hoz nem szükséges oldószert, hígítószert vagy vizet alkalmazni. A találmány tárgya új eljárás bizonyos vinil­vegyületek, illetve egyéb etüénkötést tartalmazó telítetlen vegyületek tömbkopolimerizációjára. A ta­lálmány szerinti eljárásban bizonyos monomer kombinációk késleltető hatását használjuk fel pél­dául egyes vinilészterek meghatározott vinilaromás szénhidrogénekkel való kombinációját a polime­rizáció sebességének oly mértékű szabályozására használjuk fel, amely lehetővé teszi viszonylag ma­gas - jóval a képződött kopolimer olvadáspontja feletti — polimerizációs hőmérsékletek alkalmazását. A megemelt hőmérséklet eredményeképpen a visz­kozitás csökken, a reakciókomponensek hatéko­nyabban elkeverhetők, ez további könnyítést jelent a reakció szabályozásánál. Az optimális reakciókörülmények fenntartásának egyik lehetősége az, hogy a késleltető és tetszés szerint más reakcióképes monomereket fokozatosan adagoljuk a reakciókeverékhez már a polimerizáció közben. A találmány szerinti új eljárás vinil-csoportot és egyéb monoetilén kötést tartalmazó telítetlen ve­gyületek kopolimerjeinek előállítására, szabad gyök­képző iniciátorok és adott esetben molekulasúly szabályozó vegyületek jelenlétében az alábbi kom­ponensek A) 20-50 súlyrész telített alifás 9-11 szén­atomos monokarbonsawal képzett vinilészter - amelynek karboxilcsoportja tercier vagy kvater­ner szénatomhoz kapcsolódik — B) 90-10 súlyrész sztirol, C) 0-50 súlyrész molekulánként 3-4 szén­atomot tartalmazó etilénkötést tartalmazó mono­karbonsavészter-, amid-, és/vagy nitrilszármazék, D) 0-30 súlyrész molekulánként 4-5 szénato­mot tartalmazó etilénkötést tartalmazó dikarbonsav észter, E) 0-20 súlyrész molekulánként 3-5 szénato­mot és etilénkötést tartalmazó mono- vagy dikar­bonsav vagy annak anhidridje, F) 0-20 súlyrész 2000-15,000 molekulasúlyú poliizobutilén - ahol az etilénkötést tartalmazó te­lítetlen monomerek összsúlya 100 súlyrészt tesz ki­tömbpolimerizációja útján, azzal jellemezhető, hogy a) az A) komponensnek és az iniciátornak leg­alább egy részét és adott esetben az F) kompo­nenst a reaktorba beadagoljuk, a keveréket 70-100C°-ra melegítjük, majd a B) komponenst fokozatosan beadagoljuk, az iniciátor, valamint adott esetben az A) komponens megmaradt há­nyadával, valamint a C), D) és E) komponenssel együtt, miközben az elegy hőmérsékletét 150C°-ra emeljük, az adagolás és a hőmérséklet emelését olyan ütemben végezzük, hogy az elegy 150 C -on legfeljebb 25.: 1 súlyarányban tartalmazza az A) és B) komponenst, ezután a beadagolt elegy hőmér­sékletét a polimerizáció befejezéséig 150-200 C°-on tartjuk, vagy b) az A) komponensnek legalább egy részét, adott esetben az F) komponenst a reaktorba be­adagoljuk, az elegyet 150-200 C°-ra melegítjük, ezután az iniciátort és a B) komponenst, majd 5 fokozatosan az A) komponens megmaradt hánya­dát, adott esetben a C), D) és E) komponenst fokozatosan beadagoljuk, ezután a beadagolt elegy hőmérsékletét a polimerizáció befejezéséig 150-200 C°-on tartjuk. 10 A találmány szerinti eljárás egyik változata sze­rint a reaktorba bekészített elegy már iniciátort tartalmaz. Ilyen esetben azonban lényeges, hogy a reakcióhőmérséklet 150 C° fölé történő emelése 15 esetén már a B) komponens kellő mennyiségben legyen a reaktorban jelen, hogy a polimerizáció „megszaladását" elkerüljük. 25 :1 súlyarányú A) és B) keverék a reakcióhőmérséklet elérése után ki­váló eredményt biztosít, ennél magasabb például 20 100 : 1 vagy 1000 : 1 A) és B) súlyarányok sincse­nek azonban a találmány szerinti kopolimerizációs reakciónál kizárva. A súlyarányokat a reaktorban eredetileg jelenlevő A) és B) komponens mennyi­ségeiből és a 150 C° reakcióhőmérsékleten adagolt 25 mennyiségekre számítjuk. A kiválasztandó reakcióhőmérséklet az iniciátor jellegétől függ és 150 valamint 200 C° között ingadozik. A polimerizáció kezdeti szakaszában a hőmérséklet 150C°-nál alacsonyabb lehet, minden-30 kor ügyelni kell azonban arra, hogy a reakció­hőmérséklet jóval a képződő kopolimer olvadás­pontja felett legyen. Az alkalmazott reakcióhőmérséklet előnyösen 150 és 180, még előnyösebben 155 és 170 C° 35 között van. Ilyen hőmérséklettartományban 98%-nál jobb hozamot lehet elérni. Ismeretes az, hogy bizonyos vinilvegyületeket, így a vinilésztereket és a vinilaromás szénhidrogé­neket, például a sztirolt nehezen lehet kopolimeri-40 zálni, mivel ezek polimerizációs reakciósebessége igen különböző. Meglepő tehát az a tény, hogy a megadott reakciókörülmények mellett a kompo­nensek könnyen kopolimerizálhatók anélkül, hogy a reakció „megszaladna". Váratlan jelenségként ér-45 tékelhető az is, hogy a megadott reakciókörül­mények mellett 98% feletti hozam érhető el. Az A) komponens a fent definiált vinilészter, amelynek előnye, az hogy elég magas forráspontja van ahhoz, hogy nyomásálló edény az előállításhoz 50 nem szükséges. A) komponensként molekulánként 10 szénatomot tartalmazó monokarbonsawal kép­zett vinilésztert alkalmazunk. Az egyszerűség kedvéért az ilyen karbonsavakat „elágazó láncú monokarbonsav"-aknak és a mono-55 észtereket „elágazó láncú monokarbonsavas vinil­észter"-nek nevezzük. Az „alifás" megjelölés ebben az összefüggésben mind nyíltszénláncú, mind cik­lusos alifás szénhidrogént jelent. Az elágazó láncú monokarbonsavak úgy állít-60 hatók elő, hogy hangyasavat vagy szénmonoxidot és vizet olefinnel reagáltatunk folyadék fázisban, erősen savas katalizátor jelenlétében. Az olefinek paraffinszénhidrogének, így ásványolajfrakciók krak­kolásával állíthatók elő és ezek az olefinek mind 65 elágazó, mind egyenes láncú aciklusos és/vagy cik-i

Next

/
Oldalképek
Tartalom