171997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem sóképzésen alapuló vizes prosztaglandin injekciós oldatok előállítására
3 171997 4 krezolbjbor indikátort 10~ 4 mól. lit"1 koncentrációban" etanolos oldatban és a vizsgálandó prosztaglandint 10"5 mól. lit" 1 koncentrációban lehet alkalmazni. A meghatározás eredményeként a PGF2 protonálódási állandóját 3,16-10" 7 -értékűnek 5 találtuk. Minthogy a PGF2 a gyenge sav és a prosztánvázon három hidroxilcsoport, továbbá két telítetlen kettős kötés van, ezért feltételeztük, hogy nemcsak sóképzéssel lehet vizes oldatot előállítani. 10 Ennek a feltételezésnek az eldöntésére egy erősebb szerves sav nátriumsójának vizes oldatában vizsgáltuk meg a PGF2Ö oldékonyságát. Erre a célra különböző töménységű vizes nátriumacetát-oldatban mértük a PGF2 a oldékonyságát. Meglepő módon 15 azt tapasztaltuk, hogy a 3x10"' mól. lit" 1 vizes nátriumacetát-oldatban 5 mg-ml-1 töménységet meghaladó PGF2a -oldat állítható elő. Minthogy az ecetsav a PGF2Ű származéknál erősebb sav, ezért a PGF2 a nem sóképzéssel megy oldatba. 20 Feltételezzük, hogy a nem sóképzéssel oldott PGF2 o! az ionos formától eltérő kémiai egyensúlyi szabályszerűséget mutat és gyakorlatilag teljes mértékben semleges, molekulárisán diszperz for- 25 mában van jelen. Ennek várható következménye, hogy a nem sóképzéssel oldott PGF2Ö a fiziológiás (közel semleges) kémhatás mellett is stabil. A sóképzéssel oldott PGF2a -oldatok pH-ja ugyanis magasabb mint a fiziológiás 6,0-7,2 pH érték, némely 30 esetben az oldat pH-ja 8 felett van. Minthogy a VI. kiadású Magyar Gyógyszerkönyv injekciókra pH 3-8 értékhatárt engedélyez, ezért közvetlen befecskendezésre csak a nem sóképzéssel oldott és 6,0-7,2 pH érték közötti oldatot tartjuk alkalmas- 35 nak. Ennek alapján a terápiás igényeknek megfelelő alábbi összetételű kétféle töménységű injekciós oldat stabilitását vizsgáltuk: 40 1 mg-os PGF2 a Nátriumacetát 1 mg 40,8 mg PGF2 a 1 mg Nátriumacetát 40,8 mg Deszt. vízzel kiegészítve ampullánként 1 ml-re 5 mg-os PGF2a Nátriumacetát 5 mg 40,8 me 45 50 55 desztillált vízzel kiegészítve 1 ml-re (ampullánként). Az elkészített ampullák hatóanyagtartalmát 40, 50 60 és 60C°-on, 10, 20 és 30 napig tartó hőkezelés után enzimes módszerrel határoztuk meg. Az enzimes meghatározás prosztaglandindehidrogenáz enzim (PGDH) felhasználásával történt 1,40 ml enzim-oldatban, amely 2 egység PGDH enzimet 65 tartalmazott egy 0,1 mól (pH = 7,5) káliumfoszfát puffer, 5 mmól EDTA, 1 mmól ditiotreitol összetételű oldatban [Änggard, E., Samuelsson, B.: Methoden der enzymatischen Analyse (Ed.: Bergmeyer H. V.), Akad. Verlag, Berlin, Vol. 3., 1814. (1970)]. Ehhez adtuk az injekciós oldatot 0,06-0,01 ml mennyiségben - PGF2 a mennyiségben ez mintegy 60 mcg-nak felel meg. Végül 0,40 ml mólos nikotinsav-adenin-dinukleotid-oldatot adtunk hozzá. A kapott elegy extinkcióját 340 nm-nél mértük ultraibolya spektrofotométerrel vizet használva összehasonlítóként. Ezt követően az elegyet 60 percig 44C°-on tartottuk, majd a fenti hullámhossznál ismét mértük az extinkcióját. A mért extinkciók különbségéből kalibrációs egyenes segítségével határoztuk meg az ismeretlen hatóanyagtartalmú injekciós oldat PGF2a tartalmát. A kalibrációs egyenest standard PGF2ű -val a leírttal azonos módon készítjük. A vizsgált ampullák hatóanyagtartalma a kiindulási érték %-ában kifejezve az alábbi táblázatban megadott volt. Lényegében hasonló eredményeket kaptunk a kiviteli példákban leírt többi találmány szerinti injekciós oldat vizsgálata során is. PGF2a 1 mg-os injekciós oldat ampulla: Vizsgálati hőmérséklet A vizsgálat időtartama 10 20 napban 30 40 C° 97 93 93 50 C° 99 99 97 60 C° 100 92 -PGF2 a 5 mg-os injek ciós oldat ampulla: Vizsgálati hőmérséklet A vizsgálat időtartama 1 10 20 napban 30 60 C° 99 96 101 Az 1 mg-os injekciós oldat pH-ja 6,0, az 5 mg-osé 6,6 volt. Minthogy az 5 mg-os mintasorozat 60 C°-on hatóanyagtartalomcsökkenést nem mutatott, a 40 és az 50 C°-on hőkezelt mintákat nem vizsgáltuk. A fenti vizsgálati adatokból megállapítható, hogy a nem sóképzésen alapuló oldástechnológiával stabil,, és a fiziológiás pH-tartományba eső oldat készíthető. Különösen előnyösen járunk el akkor, ha az injekciós oldatot úgy készítjük, hogy a prosztaglandint egy közel izotóniás, vizes acetát-oldatban oldjuk fel, majd az elkészült oldatot szűrjük, nitrogén atmoszférában ampullákba töltjük és hővel sterilezzük. A találmányunk szerint készült oldatok stabilitását összehasonlítottuk más, az irodalomból ismert összetételű oldat stabilitásával is. A vizsgálatokat a következő összetételű oldatokkal végeztük: 2
