171908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-szulfamoil-antranilsavszármazékok előállítására
3 171908 4 karbamidot, dimetilszulfoxidot, dietilénglikol-dimetilétert vagy hexametil-foszforsav-triamidot adagolunk. A III általános képletű vegyületek előállítása úgy is történhet, hogy a felsorolt oldószerek 5 helyett a reakciókomponensként szükséges 2 mólekvivalens mennyiségű Ph-O-Me általános képletű fenoláton kívül az illető fenolt szabad formában (Ph-OH) oldószerként alkalmazzuk. Ez a reakcióváltozat azonban csak akkor előnyös, 10 hogyha kellő vízoldékonyságú vagy vízgőzzel illékony és könnyen hozzáférhető fenolról van szó. Az alkálifenolát in situ is előállítható, ha 2,4-diklór-5-szulfamoil-benzomtíilt és legalább két 15 ekvivalens mennyiségű Ph-OH általános képletű fenolt, előnyösen az egyik előbbi oldószar jelenlétében, legalább 2 mólekvivalens mennyiségű alkálifémhidroxiddal, előnyösen nátriumhidroxiddal, vagy egy mólekvivalens mennyiségű alkálifémkar- 20 bonáttal elkeverjük, majd keverés közben lassan a szükséges reakcióhőmérsékletre felmelegítjük. Az alkálifémhidroxid és alkálifémkarbonát helyett savkötőanyagként elvileg más anyagok, így a magnéziumoxid, kalciumoxid vagy trietilamin is 25 alkalmazható. A Ph-OH általános képletű reakciókomponensként fenolon kívül például a következő helyettesített fenolok is számításba jönnek: izomer mono-és diklórfenolok, izomer brómfenolok, izomer 30 mono- és dimetilfenoiok, izomer etilfenolok, izomer mono- és dimetoxifenolok izomer mono- és dietoxifenolok, izomer fenoxi- és benziloxi-fenolok, izomer klórmetoxifenolok, valamint izomer klórmetil- és metoxi-metü-fenolok. 35 A feldolgozás céljából a forró folyékony reakciókeveréket előnyösen vízbe adagoljuk, ahol a képződött biszfenoxi-származék általában kristályos alakban válik ki. A csapadék amorf alakban marad, 40 ha fenolként vízben gyengén oldható anyagot alkalmazunk. Ebben az esetben a csapadékot előnyösen dekantáljuk és dietiléterrel vagy híg nátriumhidroxiddal kezeljük. Ha a bevitt fenolt nagyobb feleslegben 45 alkalmazzuk, akkor azt vízgőzdesztillációval is eltávolíthatjuk. A III általános képletű nyerstermékek előnyösen a következő oldószerből átkristályosítással tisztíthatók: etanol, metanol, izopropanol, nitrometán 50 vagy etilacetát-petroléter. A III általános képletű nitrileket végül a megfelelő IV általános képletű karbonsavakká elszappanosítjuk. Az elszappanosítási feleslegben 55 alkalmazott vizes nátrium-hidroxiddal vagy káliumhidroxiddal visszafolyató hűtő alkalmazásával végezzük. Miután a kezdeti szuszpenzió körülbelül 1-2 óra leforgása alatt tiszta oldattá alakult át, azt előnyösen még egy félóra hosszat forraljuk. 60 Nehezen oldható III általános képletű nitrilek alkalmazása esetén a reakcióidőt etanol vagy dioxán hozzáadása lerövidítheti. Az adott esetben szűrt lúgos reakcióelegy megsavanyításánál a IV általános képletű karbonsavakat gyakorlatilag kvan- 65 titatív alakban választjuk le. A tisztítás céljából leválasztott anyagot vízzel alaposan átmossuk és előnyösen rövidszénláncú alkoholból, így etanolból, vagy izopropanolból, esetleg dioxánból átkristályosítjuk. A hozam ebben a reakciólépésben 90% feletti. A találmány szerinti eljárással a IV általános képletű karbonsavakat legalább egy mólekvivalens mennyiségű R—NH2 általános képletű aminnal reagáltatjuk, mimellett az I általános képletű eljárási termékek magas hozammal állíthatók elő, ha a karboxil-csoporthoz képest orto-helyzetű fenoxi-csoport szubsztituálva van. A reakcióhoz szükséges hőmérséklet 120 C° feletti, előnyösen 120-160 C° között van. Előnyösen 130-150 C° közötti hőmérsékleti tartományt választunk, ahol még említésreméltó mellékreakció nem történik, másrészt a reakció 2—4 óra leforgása alatt befejeződhet. Különösen jó hozam érhető el, ha oldószer nélkül az illető bázis feleslegének jelenlétében dolgozunk. Gyakran már 3-4 mólekvivalens mennyiségű R-NH2 általános képletű amin is elegendő ahhoz, hogy a reakcióelegy folyékony állapotban maradjon. Könnyen hozzáférhető aminők alkalmazásánál a felesleget 10 mólekvivalensnyi mennyiségig növelhetjük, mivel az I általános képletű termékek vizes savakban alig oldhatók és ezáltal a felesleges bázis elválasztása egyszerű módon lehetővé válik. Nehezen hozzáférhető bázisok alkalmazásánál a felesleget előnyösen csökkentjük és közömbös, vízzel elegyedő hígítószer, így például glikol-dietiléter vagy dietilénglikol-dimetiléter jelenlétében végezzük a reakciót. Savkötőanyagként nátriumhidroxid, káliumkarbonát, piridin vagy trietilamin, továbbá alkálifémvagy alkáliföldfémsók alakjában alkalmazott IV általános képletű karbonsavak felhasználása is lehetséges. R-NH2 általános képletű reakciópartnerként például a következő aminők jönnek számításba: izomer furümetil- és furiletil-aminok, izomer tienilmetil- és tieniletilaminok, benzilamin, izomer feniletil- és fenilpropilaminok, izomer mono- és diklórbenzüaminok, izomer brómbenzilaminok, izomer mono- és dimetilbenzilaminok, izomer mono-és dimetoxi-benzüaminok, piperonilamin, izomer klórmetil-, klórmetoxi- és metoximetil-benzilaminok, cinnamilamin, 2-fenoxi- és 2-feniltio-etilamin, ciklopentil- és ciklopentil-metilamin, ciklohexil- és ciklohexenü-metilamin, cikloheptil- és ciklooktil-metilamin, izomer tetrahidrofuril- és piranilmetilaminok valamint az izomer piridil-metilaminok. Az I általános képletű végtermék elkülönítése céljából a reakcióelegyet, adott esetben metanollal, etanollal vagy acetonnal történő hígítás után előnyösen híg vizes sóoldatba visszük be. Ha az I általános képletű vegyület savra érzékeny R szubsztituenst, például furümetil- vagy tienilmetil-csoportot tartalmaz, akkor a reakcióelegyet célszerűen először híg ecetsavba visszük-be, majd sósavval jéghűtés közben 3 pH-értéket állítunk be. 2
