171852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérzésgátló sebészeti tampon előállítására
7 8 tok könnyen felszívódnak az élő szervezetben anélkül, hogy bármiféle káros hatást fejtenének ki. Minthogy a rostok szilárdságával kapcsolatban nincsenek különleges kikötések, rostanyagként a poliglikolsav-homopolimerek mellett glikolsav és tejsav kopolimerizálásával kialakított, ugyancsak -CO-0-CH(X)- alapegységekből felépített kopolimereket is felhasználhatunk. A leírásban és az igénypontsorozatban a rostok alapanyagát az áttekinthetőség érdekében egységesen „poliglikolsav"-nak nevezzük, ez a megjelölés azonban a glikolsav-homopolimereken kívül a glikolsav-tejsav kopolimereket is magában foglalja. E polimereket többek között a 3 736 646 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A találmány szerinti eljárással előállítható vérzésgátló sebészeti tamponok rost-alapanyagaiként viszonylag gyorsan — azaz körülbelül 90 napnál rövidebb idő alatt — felszívódó polimereket használhatunk fel. A glikolsav-homopolimerek, valamint a glikolsav-tejsav kopolimerek (összefoglaló néven: poliglikolsavak) e követelménynek eleget tesznek. Rostos anyagként igen előnyösen alkalmazhatunk sebészeti varrófonalak előállítására használatos homopolimer poliglikolsav-rostokat, továbbá glikolsav- és tejsav-egységeket 90:10 arányban tartalmazó polimereket. E rostos anyagokat és azok előállítását a korábban idézett szabadalmi leírások — elsősorban a 3 739 773 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás — részletesen ismerteti. A sebészeti varrófonalak előállításához általában felhasznált, ismert poliglikolsav-rostok szakítószilárdsága rendszerint körülbelül 1400— 7000 kg/cm2 lehet. Minthogy a találmány szerinti eljárással kapott tampon általában csak minimális terhelésnek van kitéve, a tamponok rostanyagaiként azok a poliglikolsavak is felhasználhatók, amelyek (szakítószilárdságukat tekintve) sebészeti varrófonalak előállításához egyébként túl gyengék lennének. Figyelembe véve azt is, hogy a vérzésgátló tamponokat elsősorban operációkhoz használják fel, igen jó eredménnyel alkalmazhatunk olyan poliglikolsavakat is, amelyek 24 órán belül vagy még rövidebb idő alatt elvesztik szilárdságukat, és a gyógyulási folyamat során könnyen felszívódnak az élő szövetekben. Ha a tampon segítségével egyszer már teljesen elállítottuk a vérzést és a sebet lezártuk, az utóvérzések valószínűsége minimumra csökken, és néhány nap elteltével a gyógyulási folyamat már eléri azt a pontot, amikor az esetleg fellépő vérzések többé már nem okozhatnak problémát. Biztonsági okokból előnyösen olyan tamponokat alkalmazunk, amelyek legalább néhány napig megtartják szilárdságukat. Ezek a tamponok a gyógyulási folyamat legkritikusabb ideje alatt bizonyos mértékig védik a sebfelületet. A felszívódási idő minimálisan megkövetelt és maximálisan megengedhető határértékei több tényezőtől, köztük a kezelt egyedek élettani jellemzőitől, a sebfelület szöveteinek sajátságaitól és hasonlóktól függően változnak. Sebészeti célokra előnyösen olyan tamponokat alkalmazunk, amelyek felszívódási ideje még viszonylag szűk határok esetén is biztonságosan beleesik a megengedhető intervallumba. Kiemelkedően jó ered-5 menyeket érhetünk el olyan anyagok alkalmazásával, amelyek szilárdságukat legalább 3 napig nagyrészt megtartják, és 90 napon belül lényegében teljes mértékben felszívódnak. Miként már korábban említettük, a találmány 10 szerinti eljárással kapott vérzésgátló sebészeti tamponokat az ismert tamponoktól alapvetően az különbözteti meg, hogy legalább egy hődomborított felületük van. Az élő szövetekkel érintkező felület dombornyomásával fokozzuk a tampon 15 adhézióját a szövetekhez, és növeljük a vér hatásának kitett tényleges felületet. Egyes esetekben a vér átüthet a domborított felületű vérzésgátló tamponon, és kiszivároghat a szabad felületen. Ha a tampon szabad (azaz a szövetekkel 20 ellentétes) oldalát is hődomborítjuk, fokozódik a tampon tömörsége, ami csökkenti a vér átszivárgását a tampon szabad felületén, azaz elősegíti azt, hogy csak a két hődomborított felület közötti tampon-réteg itatódjék át vérrel. Ha a vérrel 25 átitatott tampon vastagságát a minimális értéken tartjuk, gyorsíthatjuk a vérrögök felszívódási folyamatát. Az élő szövetek által abszorbeálható poliglikolsavak olyan sebességgel abszorbeálódnak, hogy jelenlétük a sebben nem okoz kompli-30 kációt. Egy nagyobb vérrög — mint ismert — hegképződést okozhat, vagy késleltetheti az abszorpciót ; így célszerű a kettős hődomborított felületű tampon vastagságának csökkentésével a vérrögképződést visszaszorítani, illetve a vérrö-35 gök felszívódását gyorsítani. A hődomborítás hatékonyságának egyik mérőszáma a tampon merevsége. A tampon merevségét szabványosított módszerekkel mérhetjük (lásd például az 1968. december 31-i „Federal 40 Test Standard Methods 191" 5206 sz. előiratát). E módszer szerint egy téglalap-alakú, 1524 cm hosszú és 2,54 cm széles mintát egy sík lemezre helyezünk, és addig csúsztatjuk el, amíg a szövet lelógó vége a lemez felületével 41,5°-os szöget 45 nem zár be. A tampon minősítésére más módszereket is alkalmazhatunk, és más jellemzőket is mérhetünk, azonban a hődomborított tamponnak a nem hőkezelt anyaghoz viszonyított merevségnövekedése jól jellemzi a vérzésgátló tam-50 pon alkalmazhatóságát. A hődomborítás hatékonyságának másik mérőszáma a légáteresztőképesség. A légáteresztőképességet általában az 1969. október 3-i ASTM Standards Designation D 737—69 szabványban 55 ismertetett módon vizsgáljuk. E módszer szerint szabványosított körülmények között egy — rendszerint 7 cm átmérőjű — nyíláson 1,27 cm vízoszlop-nyomáson levegőt bocsátunk át. A tampont a nyílás fölé helyezzük, és mérjük a lég-60 áramlás sebességét. Az észlelt eredményeket rendszerint cm3 levegő/perc x dm 2 szövetfelület egységekben fejezzük ki (az adatok 1,27 cm vízoszlopnyomás-különbségre vonatkoznak). E mérés végrehajtására előnyösen alkalmazhatunk 65 Gurley típusú permeométert. A levegő oldalirá-4
