171852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérzésgátló sebészeti tampon előállítására
5 6 helés alatt mérjük. A fenti vastagság 75,25— 82,25 g/m2 (átlagosan 78,75 g/m 2 ) szövetsűrűségnek felel meg. Tekintettel arra, hogy a tampon az élő szövetek számára abszorbeálható, a tampont a seb lezárásakor is a seben hagyhatjuk, így nemcsak a sebészeti beavatkozás során biztosíthatunk megfelelő vérzésgátlást, hanem a beavatkozás utáni vérzést is minimálisra csökkenthetjük, továbbá — minthogy a tampont az élő szövetek könnyen abszorbeálják — a tampon eltávolítására sincs szükség, ami egyébként a vérzés kiújulásával járna. A vérzésgátló sebészeti tamponokat a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy poliglikolsavrostokból készült nemezlapokat legalább egyik oldalukon 149—196 C° hőmérsékleten és 178— 556 kg/lineáris cm nyomáson tömörítünk és hődomborítunk. A tömörítéshez és hődomborításhoz általában mintázott felületű hődomborító hengereket haszr nálunk fel. A hődomborító henger felületébe például több apró, rombusz-alakú bemélyedést véshetünk; ekkor a kapott hődomborított tampon felületén egymástól vonalsorokkal elválasztott, rombusz-alakú kiemelkedések jelennek meg. Előnyösen alkalmazhatunk zsákvászon-mintázatú hődomborító hengereket is; ekkor zsákvászonra emlékeztető felületű tampont kapunk. Egyéb hődomborító felületek is alkalmazhatók. A mintázott felületű hengerekkel végzett hődomborításnak az az előnye, hogy különböző kompressziójú területeket biztosít, amely a felületnek szerkezetet ad, növeli a hajlékonyságot, és kitűnően csökkenti a vér áthatolását. Egy előnyös módszer szerint úgy járunk el, hogy egy 45,72 cm szélességű, 78,75 g/m2 átlagos sűrűségű szövedéket a fent közölt nyomáshatárokon belül eső nyomáson bocsátunk át egy 174—196 C°-ra felfűtött hengersoron. A szövedéket előnyösen adott lineáris sebességgel (például 3—6 m/perc sebességgel) vezetjük át a hengersoron. A hőkezelés optimális hőmérséklet- és nyomás-értéke például 177 C° és 189 kg/lineáris cm lehet, és az optimális átvezetési sebesség például 4,5 m/perc lehet. Hengerpárként például krómlemezzel bevont, gravírozott felületű, belsejében hőforrással ellátott felső hődomborító hengert és egy nylonnal vagy hasonló anyaggal borított alsó hengert használhatunk. Az utóbbi henger szorítja a szövedéket a hődomborító hengerfelülethez. A nemezlapot célszerűen mindkét oldalán hődomborítjuk. így kevésbé porózus szerkezetű nemezlapot kapunk, ahol a felületi rostok az alapszerkezetbe préselődnek be. A felületi rostok bepréselése következtében a termék felülete simábbá válik, így a hőkezelt nemezlap a sebfelülettel érintkezve igen közel kerülhet a sebhez, és lényegesen csökken a vér vagy egyéb testnedvek felgyülemlését lehetővé tevő hézagok száma. A tampont a kapilláris-erők szorosan a sebhez rögzítik, és elég erős tapadást biztosítanak ahhoz, hogy a tampon a sebfelületen maradjon és ne mossa el a véráram. Mindkét oldalán hődomborított tamponok előállítása esetén a szövedéket kétszer vezetjük át a fent ismertetett hengersoron. Eljárhatunk úgy is, hogy megfelelően egymáshoz illesztett, krómle-5 mezzel bevont, gravírozott hengerpárt alkalmazunk; ekkor a hengereket célszerűen 149—163 C°-ra fűtjük fel, a szövedéket 3—4,5 m/perc sebességgel vezetjük át, és a felső hengerre csak minimális külső nyomást gyakorolunk. Altalá-10 ban a felső henger önsúlya elegendő a hődomborításhoz szükséges nyomás kifejtéséhez, A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként felhasznált, poliglikolsav-rostokból készült nemezlapokat önmagukban ismert mód-15 szerekkel alakíthatjuk ki. Az egyik eljárásmód szerint a rostokat például levegő-befúvatással véletlenszerű elrendeződésben összekuszáljuk, majd kívánt esetben ezt a rostos réteget tűzzük, illetve szokásos módszerrel nemezeljük, például 20 úgy, hogy a rostréteget orientálás nélkül szétdörzsöljük vagy horgasvégű tűvel átfésüljük. Az utóbbi esetben a horgasvégű tűk az egyes rostokat összekapcsolják egymással. Megjegyezzük, hogy ha a találmány szerinti eljárással a teljes 25 rostréteget (azaz a rostréteg mindkét felületét) tömörítjük és hődomborítjuk, a véletlenszerűen összekuszált rostréteg mechanikai nemezelésére nincs feltétlenül szükség. A nemezlap találmány szerint tömörítésével és 30 hődomborításával még akkor is minden irányban biztosíthatjuk a tampon megfelelő, a jó vérzésgátló sajátságok eléréséhez szükséges szilárdságát, ha az előzetes levegőátfúvatással végzett rétegezés, illetve a mechanikai nemezelés orien-35 tálja a rostokat. A nemezlap anyagát képező poliglikolsavból általában körülbelül 0,5—12 denier finomságú elemi szálakból álló rostokat fonunk. Kisebb méretű elemi szálak általában csak igen nehezen 40 fonhatok, a nagyobbak pedig rendszerint merevebbek a kívántnál, bár sok felhasználási területen mind a rövidebb, mind a hosszabb elemi szálak megfelelnek. A könnyű fonhatóság és a megfelelő rugalmasság követelményének a 2-—6 de-45 nier finomságú elemi szálakból font rostok általában egyaránt eleget tesznek, tehát a tamponok kiindulási anyagát képező nemezlapok előállításához előnyösen ilyen rostokat alkalmazunk. Kívánt esetben több rost összefonásával rostpászr-50 mát készíthetünk, és a rostpászmát sodrással vagy hamis sodrással és azt követő hőkezeléssel hullámosíthatjuk és szerkezetesíthetjük. Ezután a fonalat ismert módon célszerűen körülbelül 0,6—7,6 cm méretű darabokra vágjuk, majd a 55 vágott fonalból a fent ismertetett módon nemezlapot készítünk. A nemezlap-képzés alaplépésében kapott szövedék sűrűsége körülbelül 17,5— 140 g/m2 lehet. Miként már közöltük, a találmány szerinti el-60 járással előállítható tamponok élő szövetek számára abszorbeálható poliglikolsav-rostok fizikai átalakításával készülnek. E polimerek esetén az élő szövet által történő abszorpciót a glikolsavészter-kötések hidrolitikus bomlása biztosítja. 65 Az abszorpció következtében a sebbe tapadt ros-3
