171725. lajstromszámú szabadalom • Berendezés porózus szilárd közegben levő folyadékmennyiségek megállapítására

3 171725 4 minden esetben a falazat egy aránylag nagy ré­szét meg kellett bolygatni. Emellett nem jöhe­tett szóba olyan esetben, amikor a falat nagyki­terjedésű és értékes freskók borították. Ezen túlmenően nem volt kielégítő az eljárás kvantitatív megbízhatósága sem, mivel egy­ugyanazon fal különböző pontjaiban igen nagy­mértékű lehet a tényleges nedvességtartalom el­térése, és az egy vagy két helyről kivett minta alapján a szóbanforgó fal valóságos nedvességi állapotára következtetni nem lehetett. Léteznek olyan módszerek és berendezések, amelyek felületi nedvességmérésen alapulnak. A felületi nedvességtartalmat valamilyen erre a célra szerkesztett műszer segítségével villamos vezetőképességmérés alapján határozzák meg. A műszert általában téglára, vakolatra és beton­ra külön-külön kell kalibrálni. A tapasztalatok szerint ezek a műszerek 15'— 25%-os hibával dolgoznak. Ennek az az oka, hogy a vezetőképességen alapuló nedvességmeg­határozás megbízhatósága nagymértékben függ a környezeti hőmérséklettől és e készülékek nin­csenek olyan hőfokkompenzátorral ellátva, ame­lyek ezt a hibalehetőséget kiküszöbölnék. Ezen túlmenően kedvezőtlen az is, hogy a mé­rendő felületet alkotó építőanyagok alkotórészei (esetleg szennyezői) mint különböző kémiai tu­lajdonságú ismeretlen „elektrolitok" vesznek részt a mérésben, és meghamisítják a mérés­eredményeket. Az elmondottak miatt a felületi nedvességmérő műszerek ipari mérésekre ugyan alkalmasak lehetnek, igényesebb esetekben azonban nem tudják a megkívánt mérési pontos­ságot szolgáltatni. A találmány célja olyan berendezés létrehozá­sa, amely a legkülönbözőbb szilárd közegekben levő folyadékmennyiség, illetve százalékos ned­vességtartalom gyors, olcsó és szabatos megha­tározására alkalmas, és így megbízható választ ad — még műemlékvédelmi szempontból ké­nyes és értékes épületek falainál is — a falned­vesség mennyiségéről, térbeli eloszlásáról és adott esetben terjedésének tendenciájáról is. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy bármilyen vakolat vagy falazat esetében, mégpedig magassági és mélységbeli szempontból annak tetszőleges pontján megbízható módon le­het a nedvességtartalmat olyan berendezéssel meghatározni, amelynek érzékelő feje a mérendő anyagokéval hasonló jellegű porozitással, illetve nedvszívó képességgel rendelkezik. A két külön­böző nedvességtartalmú porózus testet egymás­sal érintkezésbe hozva ugyanis a szárazabbik anyag mindaddig nedvességet fog elszívni a nedvesebbikből, amíg a kettő között a nedves­ségtartalom ki nem egyenlítődik. A nedvességtartalmakban mutatkozó különb­ség folytán szívóerő lép föl, amely valamilyen módon megmérhető. így pl. ha az érzékelő fej vízkapacitásig telített és valamilyen zárt víz­rendszerrel van összeköttetésben, akkor a szívó­erő, illetve vele együtt a nedvességtartalom ki­egyenlítődése után a zárt rendszer vízmennyisé­gének csökkenése egyértelműen megállapítható. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti berendezés porózus szilárd közegben le­vő folyadékmennyiség megállapítására, főleg nedvességmérésre, pl. építmények falazatában 5 jelenlevő nedvességtartalom meghatározására és/ vagy kvantitatív értékelésére — amely berende­zésnek érzékelő és leolvasó egysége, valamint ezek közé beiktatott továbbító szerve van — oly módon van kialakítva, hogy az érzékelő egység 10 nedvszívó képességű érzékelő fejet és ezzel ned­vességtovábbításra alkalmas összekötő elem út­ján kapcsolatban levő bázisetalont tartalmaz, a bázisetalon zárt folyadéktér vagy állandóan fo­lyadékkal pl. vízzel érintkező és így maximális 15 folyadékfelvevő képességéig telített, ugyancsak nedvszívó képességű edény vagy a folyadékba belemerített idom, a leolvasó egység pedig az ér­zékelő fej és a bázisetalon közötti szívóerő ki­egyenlítődésének időbeli lejátszódását, valamint 20 a szívóerő változása során az érzékelő fej által járulékosan leadott vagy fölvett folyadék meny­nyiségét regisztráló szervekkel rendelkezik. A találmány szerinti berendezés további is­mérve, hogy a maximális folyadékfelvevő képes-25 ségéig telített bázisetalon zárt folyadékrendszer­rel áll érintkezésben. A leolvasó egység az érzékelő fej és a bázis­etalon között föllépő szívóerő nagysága és a vizsgálandó porózus szilárd közeg által tartalma-30 zott folyadékmennyiség közötti összefüggést mu­tató, célszerűen empirikus úton meghatározott egy vagy több kiértékelővel, pl. skálával, dia­grammal stb. van ellátva. Egy lehetséges kiviteli alak esetében az érzé-35 kelő fej a vizsgálandó porózus szilárd közegben készített lyukba való behelyezésre alkalmas, pl. kúp, henger stb. alakú tapintó idommal rendel­kezik. Egy másik lehetséges ugyancsak célszerű kivi-40 teli alak esetében az érzékelő fej a vizsgálandó porózus szilárd közeg felületén való fölfekvésre alkalmas tapintó lappal rendelkezik. A találmány szerinti berendezés legfőbb elő­nye, hogy minden elektromos áramforrás vagy 45 más, az üzemeltetéshez szükséges energia nélkül működőképes, és a tényleges eredményt rendkí­vül gyorsan és közvetlenül szolgáltatja. így pl. téglák és vakolatok esetében 5 perc, mészkő ese­tében kb. 15 perc alatt a nedvességtartalom köz-50 vétlenül leolvasható. Itt jegyezzük meg, hogy a leolvasó szerv kiala­kításától függően a nedvességtartalom azonnal súly%-ban, illetve térfogat%-ban kapható meg. Ez azért jelentős, mert térfogatra vonatkoztatott 55 nedvességtartalmat eddig egyetlen ismert mű­szer sem tudott szolgáltatni. Kedvező az is, hogy a méréshez semmiféle la­boratóriumi munkára nincs szükség, ezért nem­csak gyors, hanem olcsó is. A műszer maga is 60 egyszerű és olcsó. A mérés végrehajtásához lyukban való nedvességméréskor csupán falfú­rást kell végrehajtani, míg felületi méréskor még erre sincsen szükség. A tapasztalat szerint a mű­szer mérési pontossága ±6% körüli értékű. 65 A találmány tárgyát kiviteli példa kapcsán 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom