171725. lajstromszámú szabadalom • Berendezés porózus szilárd közegben levő folyadékmennyiségek megállapítására

5 171725 6 rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés elvi vázlata fúrt lyukban végzett nedvességmérés esetén, a 2. ábra a berendezés elvi vázlata felületen történő nedvességmérés esetén. Az 1. ábrán látható berendezés esetében az 1 érzékelő fej a 2 összekötő elem útján kapcsolódik a 10 készülékházba beépített 3 bázisetalonhoz. A 3 bázisetalon voltaképpen olyan vízteret tartalmaz, amely a nedvességtovábbításra alkalmas 2 összekötő elem útján az 1 érzékelő fejet állandóan folyadékfölvevő képességének határáig telített nedvességi állaDotban tartja. A 10 házba beépített 3 bázisetalon a 11 összekötő elem útján van kapcsolatban a 4 leolvasó egységgel, amely a vizsgálandó porózus szilárd közeg által tartalmazott folyadékmennyiség leolvasására, illetve kvantitatív kiértékelésére szolgáló 12 kiértékelővel van ellátva. A 12 kiértékelő célszerű módon cserélhető diagrammokat — vagy egyszerű esetben ugyancsak cserélhető skálákat — tartalmaz, amelyekből annyi darabnak kell rendelkezésre állnia, ahány különböző típusú porózus anyag nedvességtartalmát kell meghatározni. Ez gyakorlatilag oly módon történik, hogy a vizsgálandó 5 szilárd közeg felületébe — pl. fúrás útján — készített 6 lyukba beillesztjük az 1 érzékelő fej 7 tapintó idomját. A 7 tapintó idom célszerűen henger vagy kúp alakú test, amely nedvszívó képességű, előnyösen keramikus anyagból lehet kialakítva. A 7 tapintó idomnak a 6 lyukba való beillesztése után a berendezést mérőállásba kapcsoljuk, ami anynyit jelent, hogy a 7 tapintó idom, valamint a 6 lyuk egymással érintkező palástfelülete között a nedvességkiegyenlítődés létrejöttét lehetővé tesszük. Tekintettel arra, hogy a vizsgálandó 5 szilárd közeg kisebb-nagyobb mértékben kevesebb nedvességet tartalmaz, mint a folyadékfelvevő képességnek határáig telített 7 tapintó idom, ezért a szárazabb 6 lyuk palástfelülete irányában mindaddig szívódik a nedvesség, amíg a két nedvességtartalom ki nem egyenlítődik. A zárt folyadéktérrel rendelkező 3 bázisetalon nedvességveszteségét a 4 leolvasó egység, illetve annak 12 kiértékelője mutatja. A tapasztalat szerint a különböző természetű anyagoknál másmás időtartam alatt következik be a nedvességtartalom kiegyenlítődése. Ez az időtartam az illető anyagra nézve jellemző érték. A 2. ábra azt az esetet tünteti föl, amikor a vizsgálandó porózus 5 szilárd közeg felületén kívánjuk a nedvességtartalmat meghatározni. Ilyenkor az 1 érzékelő fejet olyan — célszerűen ugyancsak keramikus anyagú — 9 tapintó lappal látjuk el, amely az 5 szilárd közeg 8 felületén való fölfekvésre alkalmas. A mérés végrehajtása és kiértékelése ugyanúgy történik, mint az előbbi esetben, azzal a különbséggel, hogy a fúrt 6 lyukakra nincsen szükség. Mind a fúrt lyukakban, mind a felületeken való nedvességmérés útján az épületek falai — megfelelő számú és megfelelő helyen alkalmazott mérési hely segítségével — nedvességtartalom szempontjából „föltérképezhetők", ami anynyit jelent, hogy közvetlenül megállapítható a tapasztalt nedvességtartalom tényleges mennyisége a falazat súlyszázalékában vagy térfogatszázalékában. Ezen túlmenően a nedvesség terjedésének tendenciájára (vagy adott esetben a természetes száradás folyamatára, illetve a nedvességutánpótlódás mennyiségére és irányára) is következtetni lehet. Az általunk kifejlesztett berendezés segítségével a legkülönbözőbb építőanyagok és nedvességtartalmak esetén végeztünk ellenőrző méréseket. Ezt megelőzőleg a berendezés pontosságának hitelesítése végett külön, ún. kalibráló méréseket hajtottunk végre. Ez utóbbiakat téglán, mészhabarcsvakolaton és puha mészkövön végeztük el. Mindhárom anyagnál a vízzel teljesen telített állapottól a teljesen száraz állapotig végrehajtottuk a méréseket, és valamennyi mérés a vízveszteségnek súlyméréssel való ellenőrzése útján hitelesítettünk. A hitelesítő mérések során megfigyeltük a mérési időtartomakat is. Tehát azt az időt, amely alatt az egymással érintkező két porózus anyag között a nedvességtartalom kiegyenlítődése lejátszódik. Tégla esetében 5 és 20 perc között, vakolat esetében 5 és 10 perc között, puha mészkő esetében 15 és 120 perc között következett ez be. A puha mészkő esetében tapasztalt hosszú várakozási idő azonban csak látszólagos, mivel ez a kétórás mérési idő a teljesen száraz mészkő ese^ tében adódik csupán. Ez a gyakorlatban soha sem fordul elő, hiszen száraz fal esetében a mérésre nincs is szükség. A találmány szerinti berendezés legfőbb alkalmazási területe a nedves épületek helyreállításának módját meghatározó diagnosztika, ezen belül a falszigetelés szükségességének és mértékének megállapítása, illetve a helyreállításokat követő ellenőrzés. A berendezést egyszerűsége, olcsósága és a vele való mérés gyorsasága és megbízhatósága miatt minden olyan intézmény célszerűen alkalmazhatja, amelynek feladatát képezi meglevő épületek (pl. műemlékek) karbantartása és/vagy felújítása. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés porózus szilárd közegben levő folyadékmennyiség megállapítására, főleg nedvességmérésre, pl. építmények falazatában jelenlevő nedvességtartalom meghatározására és/ vagy kvantitatív értékelésére, amely berendezésnek érzékelő és leolvasó egysége, valamint ezek közé beiktatott továbbító szerve van, azzal jellemezve, hogy az érzékelő egység nedvszívó képességű érzékelő fejet (1) és ezzel nedvességtovábbításra alkalmas összekötő elem (2) útján kapcsolatban levő bázisetalont (3) tartalmaz, a bázisetalon (3) zárt folyadéktér, vagy állandóan folyadékkal, pl. vízzel érintkező és így maximáló 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3