171663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 14-(szubsztituált-metil)-vinkán-származékok előállítására

5 171663 6 oldószert, mint amilyen a dimetilformamid, használunk. A reakció egyik előnyös foganatosítása szerint a szulfoniloxi-vegyület szerves oldószeres oldatához adjuk hozzá az azid vízzel készített oldatát. A reakció célszerűen emeltebb hőmérsékleten, körülbelül 70—130 °C-on, körülbelül 10 perc és 1 óra közötti idő alatt végbemegy. A fenti reakcióval olyan (I) általános képletű vegyületeket, illetve ezek szűkebb körébe eső (la) és/vagy (Ib) általános képletű epimereket állítunk elő, mely képletben X jelentése azido-csoport. Valamilyen szerves bázissal is végrehajthatjuk a nukleofil szubsztitúciót. Ilyen szerves bázisok lehetnek például az 1—4 szénatomos alkil- vagy 2—4 szénatomos alkenil-csoportot tartalmazó primer, szekunder vagy tercier aminők, az 5—7 szénatomos cikloalkilaminok, a fenil-(l—4 szénatomos)-alkilaminok, és az adott esetben egy vagy több azonos vagy különböző heteroatomot, éspedig nitrogén-, kén- vagy oxigénatomot tartalmazó 5—7 tagú telített vagy telítetlen gyűrűs aminők. így például a következő primer aminokat használhatjuk nukleofil reagensként: metilamin, etilamin, n-propilamin, izopropilamin, n-butilamin, izobutilamin, szek-butilamin, terc-butilamin, továbbá allilamin, propenilamin, butenilamin stb. Szekunder aminők például a következők lehetnek: dimetilamin, dietilamin, di-n-propilamin, di-izopropilamin, di-n-butilamin, di-izobutilamin, diallilamin, dipropenilamin, di-butenilamin stb. Tercier aminők lehetnek például a trimetilamin, trietilamin stb. Alkalmas cikloalkilaminok lehetnek például a ciklopentilamin, ciklohexilamin, cikloheptilamin. Fenil-(1—4 szénatomos)-alkilaminok például a benzilamin, a-feniletilamin, (3-feniletilamin, fenilpropilamin, fenilbutilamin. A gyűrűs aminők közül például a következőket használhatjuk nukleofil reagensként: pirrolidin, piperidin, pirazolidin, piperazin, morfolin stb. A szerves bázisokkal végzett nukleofil szubsztitúciót célszerűen a szerves bázis fölöslegében, előnyösen az (I), illetve (la) és/vagy (Ib) általános képletű vegyület — mely képletben X jelentése adott esetben 1—4 szénatomos alkil-csoporttal szubsztituált benzolszulfoniloxi-csoport — 1 móljára 2—10 mól mennyiségben alkalmazzuk. A nukleofil szubsztitúciót elvégezhetjük oly módon is, hogy a szerves bázist olyan nagy fölöslegben alkalmazzuk, hogy az egyidejűleg a reakció oldószeréül is szolgáljon. Oldószerként azonban más iners szerves oldószereket, mint amilyen a dimetilformamid, is alkalmazhatunk. A reakció hőmérséklete a szobahőmérséklettel megegyező hőmérséklettől egészen az alkalmazott oldószer, illetve a szerves bázis forráspont hőmérsékletéig terjedhet, célszerűen 25 °C—200 °C közötti hőmérsékleti érték. A reakció időtartama az alkalmazott reagenséktől, oldószertől, a reakció hőmérsékletétől függ, és általában 30 perctől 2 hétig terjedhet. A szerves bázissal történő nukleofil szubsztitúció során olyan (I) általános képletű vegyületeket, illetve ezek szűkebb körébe eső (la) és/vagy (Ib) általános képletű epimer vegyületeket állítunk elő, mely képletekben X jelentése adott esetben 1—4 szénatomos alkil-, 2—4 szénatomos alkenil-, 5—7 szénatomos cikloalkil-, fenil-(1—4 szénatomos)-alkil-csoporttal mono-, illetve diszubsztituált amino-csoport, mimellett az alifás szénhidrogén-csoportok a közbezárt nitrogénatommal együtt öt-, hat- vagy héttagú telített vagy telítetlen, adott esetben további egy nitrogén, oxigén vagy kén heteroatomot tartalmazó gyűrűt képezhetnek. Ezeket a vegyületeket kívánt esetben például vala-5 milyen savval, például sósavval savaddíciós sóvá alakíthatjuk. A sóváalakítás egy előnyös változata szerint például úgy járunk el, hogy a szerves bázissal történő nukleofil szubsztitúció termékét, adott esetben további tisztítás nélkül, valamely abszolút alifás alkoholban, mint 10 amilyen az etanol, oldjuk, és az oldatba például száraz sósav-gázt vezetünk. A megfelelő sósavas sót éterrel csapjuk ki. Valamely (I) általános képletű vegyületet, illetve en-15 nek szűkebb körébe eső (la) és/vagy (Ib) általános képletű epimereket — mely képletben X jelentése azido-csoport — redukcióval olyan (I), illetve (la) és/vagy (Ib) általános képletű vegyületekké alakíthatunk, mely képletben X jelentése amino-csoport. A redukciót cél-20 szerűen katalitikusan aktivált hidrogénnel hajtjuk végre. Hidrogénező katalizátorként főleg a mellékcsoportbeli fémeket, mint amilyenek a palládium, platina, nikkel, vas, réz, kobalt, króm, cink, molibdén, volfrám stb., valamint ezek oxidjait és szulfidjait használjuk, előnyö-25 sen azonban nemesfém katalizátorokat, mint amilyen a palládium, platina vagy a Raney-nikkel, használunk. A katalitikus hidrogénezést olyan katalizátorok jelenlétében is elvégezhetjük, amelyeket előzőleg valamely hordozó felületére csaptak le, miáltal a drága nemesfém-30 nek csak lényegesen kisebb mennyisége szükséges a kívánt redukcióhoz. Ilyen hordozók lehetnek például a szén, elsősorban a csontszén, szilíciumdioxid, alumíniniumoxid, az alkáliföldfémek szulfátjai és karbonátjai. A találmány szerinti katalitikusan aktivált hidrogénnel 35 végzett redukcióhoz előnyösen palládiumot, célszerűen csontszenes palládiumot használhatunk katalizátorként, azonban a katalizátor kiválasztása mindenkor a hidrogénezendő anyag tulajdonságaitól és a reakciókörülményektől függ. A katalitikus hidrogénezést valamely, a 40 reakció szempontjából iners oldószerben vagy oldószerelegyben végezzük. Oldószerként előnyösnek bizonyultak az alifás alkoholok, mint amilyen a metanol, etanol stb. A találmány szerinti katalitikus hidrogénezés hőmérséklete, az alkalmazott nyomás és a reakcióidő a ki-45 indulási anyagoktól függően széles körben változhat, azonban előnyösen szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson, a hidrogénfelvétel megszűnéséig végezzük a hidrogénezést. A reakcióelegy feldolgozását ismert módon végezzük, például úgy, hogy a hidrogénfelvétel 50 megszűnése után a reakcióelegyet szűrjük, és a szűrletet szárazra pároljuk. A kapott (I), illetve (la) és/vagy (Ib) általános képletű vegyületeket kívánt esetben valamilyen savval a fentiekben leírt módon savaddíciós sóvá alakíthatjuk. 55 Valamely (I) általános képletű vegyületet, illetve ennek szűkebb körébe eső (la) és/vagy (Ib) általános képletű epimereket — mely képletekben X jelentése amino-csoport — vagy sóikat tetszés szerinti reakciók útján továbbalakíthatunk és így további új származékokhoz 60 juthatunk. Egy ilyen továbbalakítási reakció során valamely (I), illetve (la) és/vagy (Ib) általános képletű vegyületet — mely képletben X jelentése amino-csoport — acilezési reakciónak vethetünk alá és ily módon olyan (I), illetve 65 (la) és/vagy (Ib) általános képletű vegyületeket állítha-3