171494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fűszerpaprika -féltermék előállítására

7 A csutak a termésanyagtól azután többféle módon eltávolíthatók. Egy ilyen lehetőséget az 1. ábrán csak vázlatosan jelöltünk: ha például a 16 henger kefeszerű felülettel rendelkezik, abba a csutak beleragadhatnak, és az ezesetben kefeleszedő fésűkként kiképzett 17 csutakiemelő szervek révén a 18 vályúba továbbíthatók, míg a termés —részben a 16 henger által a 15 rácson áttörve- a 19 csatornákba jut. A 15 rácsot azonban elvileg tömör felület is helyettesítheti és a 16 hengernek sem kell szükségszerűen kefehengernek lennie, igen előnyös azonban, ha a csutaleválasztási-eltávolítási műveletet a derceáttöréssel kombináljuk, amire a rácsfelület ad lehetőséget, erre a célra azonban a találmány értelmében külön szerkezetet fejlesztettünk ki, amelynek részletes ismertetésére a továbbiakban még visszatérünk. A 19 csatornán át (1. ábra) a csutától megszabadított, áttört derce az önmagában ismert 20 magleválasztóba jut, amely a 21 vibrátorral rendelkező rázószelektorként van kialakítva. A magleválasztási művelethez azonban bármilyen más, önmagában ismert, e célra alkalmas készülék használható. A mag és derce szétválasztása után a bőr minőségi szétválasztása következik a 22 szélosztályozó segítségével, amelynek 23 ventillátora és a minőségi osztályokat elkülönítve felfogó 24 tálcái vannak. E művelet során a gyengébb minőségű kitarkult dercét választjuk ki a jóminőségű anyagból az egyébként önmagában ismert szélosztályozó segítségével. Megemlítjük, hogy a találmány szerinti eljárás roncsolásmentes szeletelés eredményeként, amely a léelfolyást, feltapadást, elkenődést és csomósodási gyakorlatilag kiküszöböli, ez a művelet is lényegesen magasabb színvonalon hajtható végre, mint az eddig ismert módszerekkel. Végül a minőségi frakciókat pneumatikus úton, a jelenleg is alkalmazott módon szállítjuk a silózó egységekhez. A találmány szerinti csutaleválasztó és derceáttörő szerkezet egy előnyös kiviteli példáját a 3. ábra szemlélteti. A szerkezet 25 és 26 forgatható hengerekkel rendelkezik, amelyek —nem ábrázolt— meghajtómű révén a c nyíl irányában vannak meghajtva, a hengerek forgástengelyeit 25a és 26a hivatkozási számokkal jelöltük. A 25 és 26 hengereken a végtelenített szalag formájában kialakított 27 szitalemez van átvezetve, amelyet a forgó hengerek a d nyíl irányában mozgatnak. A 27 szitalemez felett egymásután három forgatható 28, 29 és 30 henger helyezkedik el, amelyek 28a, 29a és 30a forgástengelyei a 25, 26 menesztőhengerek 25a és 26a forgástengelyeivel lényegében párhuzamosak. E hengerek forgásirányát az e nyilak jelölik. Ezek közül sorrendben — a szárított paprikabogyók D nyíllal jelölt bevezetési irányához viszonyítva - az első a 28 roppantóhenger, azt követi a 29 áttörőhenger —amely alatt a 27 szitalemez másik oldalán a 31a forgástengellyel rendelkező *31 ellen-nyomóhenger helyezkedik el -, végül a csutaleválasztó 30 kefehenger következik, amely felett a 32 vályú van kialakítva, 8 a 33 fésűk által kiemelt csutak eltávolításához. A 32 vályúban a 34 láncos szállítószerkezet mozog, amely a csutákat a vályúban továbbmozgatja. A 30 kefehenger után, azonban a 27 szitalap 5 alatt egy 35 tüskéshenger van elrendezve, amelynek tüskéi a 27 szitalemez nyílásaiba esetleg beszorult, és a 30 kefehenger által fel nem vett csutákat kinyomják, ez utóbbiak a 36 lapnak ütközve a szerkezetből eltávolíthatók. 10 A 4. és 5. ábrán a 28 roppantóhenger nagyobb méretarányban, részletesebben látható. E henger palástjából a 37 fogak nyúlnak ki, amelyek a henger hosszirányában húzódó sorokban vannak elrendezve, azonban a szomszédos sorokban levő 15 egyes fogak egymás közé esnek, azaz eltoltan helyezkednek el (5. ábra). Egy-egy sorban a 37 fogak előnyösen f= 22-25 mm távolságban vannak, a fogak vastagsága célszerűen g = 3 mm, szélessége és magassága h = 25—30 mm. A henger sugara 20 r - 60 mm. Amint a 4. ábrán látható, a 37 fogak a D nyíl irányával egyezően kissé előrefelé nyúlnak, és a fogak mindenkori legmélyebb pontja a 27 szitalemez síkjához képest x távközzel helyezkedik el. 25 A 29 roppantóhenger nagyobb méretarányban a 6. és 7. ábrán látható. Ennek 38 fogai ugyancsak a henger hosszirányában húzódó sorokban vannak elrendezve, és a szomszédos sorokban levő fogak egymáshoz képest ugyancsak eltoltan helyezkednek 30 el (7: ábra). A 38 fogak lényegében csonkakúp alakúak, magasságuk (h) és egymástól való távolságuk (f) azonos a roppantóhenger fogaival kapcsolatban említett értékekkel, átlagos átmérőjük g = 3 mm. A fogak legalsó pontja és a szitalemez 35 között itt is x távköz van, amely egyébként változtatható. A 8. és 9. ábra a 30 kefehengert mutatja nagyobb méretarányban. A kefehenger 39 szálainak „h" magassága mintegy 25-30 mm, egymástól való 40 távolságuk 2,5-3,0 mm, vastagságuk 2,0-2,5 mm. A szálak fémből vagy rugalmas műanyagból készülhetnek, és a henger hosszirányában akár sorokban, akár rendezetlenül lehetnek elrendezve. Amint a 9. ábrán jól látható, a 30 kefehenger 45 palástfelületének 30a szálakkal borított részeit, amelyek y hosszúsága mintegy 30-35 mm, üresen hagyott 30b sávok választják el egymástól, amelyek z szélessége mintegy 3,0 mm, és amelyek a hengerpaláston a henger kerülete mentén végighúzódnak. 50 E 30b sávokba nyúlnak be a már említett 33 csutaleszedő fésűk, amelyeken a 30 henger forgása során a 39 fogak közé beragadt 30—40 mm-es csutak fennakadnak, és a fésűkön felcsúszva a 32 vályúba kerülnek, amelyekben a 34 láncos szállító-55 szerkezet mozog. Ily módon a 33 leszedőfésűk a 30 henger forgását nem gátolják. A találmány szerinti, a 3—9. ábrákon fentiekben részletezett csutaleválasztó és derceáttörő szerkezet a következőképpen működik: 60 a megnyitott, szárított paprikabogyók a D nyíl irányából érkeznek a szerkezet rácsfelületét alkotó 27 szitalapra, amely a d nyilak irányában mozog. Amikor a paprikabogyók a 28 henger alá kerülnek, 65 a viszonylag nagyfelületű 37 fogak a 9 bogyók 9a 4