171372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrotechnikai burkolatok lezárására, valamint ilyen burkolat

3 171372 4 sugarakat jelnyelö tulajdonságúvá kell tenni. Alternatívaként a golyó állhat egy nem olvadó magból, amely megolvasztható üveggel van bevonva, a „nem olvadó" kifejezés alatt itt azt értjük, hogy a mag még nem olvad és nem lágyul azon a hőmérsékleten, amelyen a bevonat. A mag lehet fém, kerámia, vagy kemény üveg anyagú, a megolvasztható bevonat pedig lehet infravörös sugarakat elnyelő, alacsony olvadáspontú üveg, például „forraszüveg". További változat szerint a megolvasztható üvegbevonat lehet az infravörös sugarakat áteresztő anyagú, amely esetben a mag anyaga az infravörös sugarakat elnyeli. A cső a burkolat szerves részét képezheti. Alternatívaként a cső lehet egy külön, előzetes műveletben a burkolathoz forrasztott rész, amely esetben nem lényeges, hogy a szűkületet a burkolathoz forrasztás előtt vagy után alakítjuk-e ki. A szűkületet célszerűen oly módon alakítjuk ki, hogy a csövet helyi hőhatással meglágyítjuk, ami által falai belapulnak, és nyak jön létre. A szilárdság szempontjából kívánatos lehet, hogy a golyót ne a szűkület legszűkebb részénél forrasszuk a légtelenítőcsőhöz, hanem a legszűkebb rész és a burkolat belseje között. Célszerűen a golyót a szűkülettel rendelkező légtelenítőcsővel való egyesítés előtt helyezzük a burkolatba. A burkolatot ezután légtelenítjük, vagy gázzal töltjük, miközben a légtelenítőcső felfelé áll. Ezután a burkolatot és a légtelenítőcsövet megfordítjuk, ezáltal a golyó leesik és a szűkületbe illeszkedik, az odaforrasztásra készen. Egyes esetekben előnyös lehet, ha a golyót a szűkületnek a burkolattal ellentétes oldalán helyezzük el, A találmány szerinti megoldás különösen alkalmas miniatűr lámpák, például tompaforrasztásos és ékfoglalatos lámpák tömített lezárásához, vagy más, atmoszférás nyomásnál nagyobb nyomású gáztöltést igénylő eszközök lezárásához. Mindeddig a beforrasztás nehézkesnek bizonyult, mert a belső gáznyomás igyekszik ellensúlyozni a helyi hőhatással meglágyított zárócső befelé lapulását. A találmány természetesen alkalmazható például általános világítási célokra szolgáló lámpáknál is, amelyeket célszerűen olyan nyomáson töltenek, amely normál környezeti hőmérséklet mellett kb. megegyezik az atmoszférás nyomással. Ebben az esetben az a különleges előny adódik, hogy a beforrasztást magas burahőmérséklet mellett lehet végezni. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárást egy példakénti foganatosítási mód kapcsán, a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen. A rajzokon: az 1-4. ábrák egy tompaforrasztásos elektromos izzólámpa előállításának fázisait szemléltetik. ' A tompaforrasztást általánosan alkalmazzák a burának a légtelenítőcsőre csatlakoztatása céljából olyan elektromos izzólámpák előállításánál, amelyek burája lényegében gömb alakú. Az Lábra a tompaforrasztás fázisát mutatja. Először a fúvott 12 üvegbura 11 kör alakú nyílásán át bevezetjük a 10 izzóegységet. Ezután egy, a 11 kör alakú nyílással megegyező átmérőjű 13 légtelenítőcsövet illesztünk all kör alakú nyílásra, és ezáltal a 14 áramvezető huzalokat a két rész közé fogjuk. A 13 5 légtelenítőcsövet, amely a bura anyagától függően kemény vagy lágy üvegből készül, a szokásos módon egyesítjük a 12 üvegburával. Amint az ábrán látható, egy kicsiny, lényegében gömb alakú 16 golyó fekszik a 12 üvegbura alján. A golyó 10 szerepét az alábbiakban ismertetjük. A 13 légtelenítőcsövön helyi hevítés és húzás útján nyakat alakítunk ki, úgyhogy a 15 szűkületet hozzuk létre. Amint ez az ábrából kitűnik, a 15 szűkület legkeskenyebb része kisebb, mint a 16 golyó. A tompaforrasztást és a nyak kialakítását úgy végezzük, hogy közben a 13 légtelenítőcső felfelé áll, és a 16 golyó már a 12 üvegburában van. A 20 16 golyót a tompaforrasztás után is be lehet helyezni, feltéve, hogy gondosan ügyelünk arra, hogy a 10 izzóegység meg ne sérüljön a művelet közben. Bár a fentiek szerint a nyak kialakítása a tompaforrasztás után következik, a 13 légtelenítő-25 csövet a tompaforrasztás előtt is elláthatjuk a szűkített nyak-résszel. Ebben az esetben a 16 golyót mindenképpen a tompaforrasztás előtt kell behelyezni. A 16 golyó egy kis üveggömb, amelynek anyaga 30 összetételében hasonló lehet a 13 légtelenítőcsőéhez, kivéve, hogy megfelelő kezeléssel az infravörös sugárzást elnyelővé van téve, míg a 13 légtelenítőcső az infravörös sugarakat átereszti. A kezelés fémoxid-színezőanyag bevitelével történik. 35 E célra megfelelő fémoxid a vasoxid. A lámpa gyártásának következő lépése a levegő kiszivattyúzása és a gáztöltés megfelelő nyomáson. Ezt a műveletet célszerűen olyan helyzetben 40 végezzük, amelyben a 12 bura alul van. Ezután a 12 burát és a 13 légtelenítőcsövet megfordítjuk — miközben még a szivattyú- és gáztöltő berendezésre van kapcsolva—, hogy ezáltal a 16 golyó a 15 szűkületbe hulljék. Ezt a fázist szemlélteti a 45 3. ábra. Ezután a 20 nyilakkal jelölt infravörös sugárzást a 16 golyóra fókuszáljuk, amely a sugárzást elnyeli, és ezáltal felmelegszik. A 16 golyó hőmérséklete addig emelkedik, amíg meglágyul és a 50 15 szűkület belső felületével összeolvad. Előnyösnek bizonyult, ha a golyót enyhén ovális vagy „párna''« alakúra formáltuk, úgyhogy amikor a szűkületben a hosszabbik tengelyével felfelé álló helyzetben illeszkedik, és megolvad, e megolvadt 55 állapotban a felületi feszültség következtében a golyó anyaga a gömb alakhoz közelítve megfolyik, és a szűkület nem körkörös voltából adódó esetleges hézagokat kitölti. Ezután a gáznyomást a 15 szűkület és a légtelenítő-gáztöltő berendezés 60 között megszakítjuk, és a 13 légtelenítőcsövet a 15 szűkület alatt levágjuk. Az izzólámpát végül a szokásos módon befejezzük a (nem ábrázolt) lámpafej felszerelése, és a 14 áramvezető huzalok és a lámpafej közötti megfelelő elektromos 65 érintkezés elkészítése révén. 2