171367. lajstromszámú szabadalom • Gyémántból készült letapogatóelem és eljárás annak előállítására

7 171367 8 mány szerinti előnyös kiviteli alaknál a futófelület a relatív sebességvektorával kb. párhuzamos, két természetes oktaéderlap között fekszik. A futófelület lényegileg párhuzamos lehet az említett krisztallográfiai kocka-, illetőleg dodekaéderlapokkal. Ha ez az eset járulékosan a fenti jellemzővel együtt fordul elő, vagyis, hogy a futófelület két természetes oktaéderlap között helyezkedik el, akkor — különösen abban az esetben, ha a futófelület egy természetes kockalap részeit tartalmazza — egy letapogató elemnél, különösen egy letapogató csúszótalpnál, amelynek kb. trapéz alakú keresztmetszete van, csaknem az optimális kopásállóságot értük el. Az ilyen letapogató csúszótalp — ha ez a letapogatásnál a jelírást képviselő relief több kiemelkedésével egyidejűleg áll kapcsolatban — a letapogatási síkhoz képest enyhe szög alatt hajlik a horonyban az ott tárolt relief fölött, miközben elhalad fölöttük. Az éppen említett letapogatási sík a letapogató csúszótalp és a jelhordozó közötti relatív sebesség irányát tartalmazza és merőleges a felfekvési erő irányára, amellyel a letapogató csúszótalpat a feljegyzéshordozóra nyomjuk. Hogy az imént ismertetett találmány szerinti kiviteli alaknak olyan nagy kopásállósága van, többek között onnan ered, hogy a letapogató csúszótalp oldallapjai, amelyeket a természetes oktaéderlapok képeznek, különösen az oktaéderlapokban fekvő meghatározott irányokban ezen irányú koptatással szemben ugyancsak különösen ellenállóak. Ezen oktaéderlapok kopásállósága meghatározott krisztallográfiai irányokban különösen akkor érvényesül, ha a letapogató csúszótalp futófelületének a hajlásszöge — ahol a futófelület egy krisztallográfiai kockalappal párhuzamos — viszonylag nagy a relatív sebességvektor irányához képest. A letapogató csúszótalpnak körülbelül trapéz alakú keresztmetszettel (a relatív sebességhez képest harántirányban vágva) rendelkező futófelülete egyébként lényegileg szimmetrikusan kell hogy elhelyezkedjék a szimmetria síkhoz képest, amely a relatív sebességvektor és a felfekvő erő irányát tartalmazza. A futófelület lényegileg szimmetrikus lehet egy szimmetriasíkra, amely merőleges a futófelület és az ezt határoló — a relatív sebesség irányával párhuzamos — természetes oktaéderlap közötti élre. Különösen, ha ez a körülbelüli szimmetria azokra a szögekre vonatkozóan is fennáll, amelyeket a futófelület azokkal a lapokkal zár be, amelyek a futófelületet a relatív sebesség irányában, illetőleg azzal ellentétes irányban határolják, az az előny adódik, hogy a letapogató elem még akkor is alkalmazható, ha a relatív sebesség iránya megfordul. Ilyen módon elérhetjük, hogy — miután a letapogató csúszótalp lefutó éle kopás folytán legömbölyödött — a letapogató csúszótalp megfordításával a relatív sebességgel ellentétes iránya számára egy második, még le nem koptatott lefutó él áll rendelkezésre. A letapogató csúszótalp élettartama ilyen módon gyakorlatilag megduplázható. Már korábban említettük, hogy a találmány lehetővé teszi a letapogató elem gyártási idejének lerövidítését. Ez az eset különösen akkor fordul elő, ha a futófelület is tartalmazza egy természetes vagy szintetikus kristálynak természetes, meg nem munkált kocka-, illetőleg dodekaéderlap-ré-5 szeit. Egy ilyen letapogató elem egy gyémánt oktaéder vagy gyémánt gúla legalább egy részéből állhat, amelyeknek háromszöglapjai krisztallográfiai kockalapokat képeznek és amelyeknek he-10 gye úgy van lekerekítve, hogy a futófelületet képező lekerekítés krisztallográfiai kockalapot tartalmaz. Emellett előnyös, ha a felületrészek közül egyesek természetes kristálylapok. Ilyen gyémánt oktaéderek vagy gyémánt gúlák a termé-15 szetben fordulnak elő, de legalább is az előbbiek szintetikus úton is előállíthatók. Amennyiben nem állna rendelkezésre lapult természetes lap, egy lekerekítési lehet ráköszörülni. A letapogató csúszótalpnál a ráköszörült lekerekítés a relatív 20 sebesség irányához képest kis szög alatt, például 10° vagy 15° alatt hajolhat. A lefutó él közelében azonban a futófelület egybeeshet egy természetes kockalappal. A letapogató elem állhat azonban egy gyémánt 25 oktaéder vagy egy gyémánt gúla, vagy pedig egy kocka-oktaéder, vagy pedig egy kocka-oktaéderes gúlacsonk legalább egy részéből is, amelynek oldallapjai krisztallográfiai oktaéderlapokat tartalmaznak és amelyeknek alaplapja 30 krisztallográfiai kockalap, miközben két oktaéderes oldallapja között levő él oly módon van lekerekítve, hogy a futófelületet képező lekerekítés krisztallográfiai dodekaéderlapot tartalmaz. Emellett előnyös, ha egyes felületrészek természe-15 tes kristálylapok. Valamennyi találmány szerinti kiviteli alaknál a gyártást az könnyíti meg jobban, ha a futófelületet határoló valamennyi oldallap természetes kristálylap, vagyis, ha a futófelületet négy ter-40 mészetes gyémántkristálylap, nevezetesen krisztallográfiai oktaéderlap határolja. Ez a kiviteli alak a találmány tárgyának annyiban a legjobb kiviteli alakja, hogy egy ilyen letapogató elem a kopással és a letapogatási szöglet, illetőleg le-45 futó él legömbölyödésével szemben rendkívül ellenálló és ennek ellenére alig kíván megmunkálást. A négy oktaéderlap által való határolás arra az esetre vonatkozik, amikor az oktaéderlapok által határolt futófelület hosszanti kiterjedése kö„„ rülbelül egy krisztallográfiai kockalap irányában helyezkedik el. Abban az esetben, amikor a futófelület körülbelül egy krisztallográfiai dodekaéderlap irányában fekszik, a határoló négy oktaéderlap helyére „ két-két természetes oktaéder- és kockalap lép. A letapogató elemeknél különösen előnyösnek mutatkozott, ha a relatív sebességvektorával ellentétes irnyában a letapogató elemet természetes kristálylap határolja, minthogy ezen a helyen 60 a letapogatási művelet biztosítására különlegesen sík felületre van szükség. A gyémántból készült letapogató elemet piezokerámiából levő átalakítótesttel mereven kötjük össze, és ez képezi a tulajdonképpeni nyomását-65 alakítót; szokásos megoldás, hogy a letapogató 4