171367. lajstromszámú szabadalom • Gyémántból készült letapogatóelem és eljárás annak előállítására

9 elemet a kerámiára ragasztják. A ragasztási hely erős igénybevételeknél az átalakító testnél zavarokat okozhat. A találmány szerinti további kialakításnál ezeket a zavarokat azáltal küszöbölhetjük ki, hogy a letapogató elemre megfelelő orientálás és rögzítés után vezető, fémes réteget (forrasztóanyagot) párologtatunk, amely az öszszekötő tagot képezi a piezo-kerámiával. Ezt a réteget egyidejűleg az átalakítótest elektródjaként használhatjuk. Ezután a letapogató elemet, amelyet ilyen módon réteggel vontunk be, piezo-kerámiai masszába ágyazzuk, és ezzel együtt szinterezzük, például nyomás alatti szinterezéssel is, úgyhogy egységes test keletkezik. A bevont letapogató elemet vákuum-párologtatás vagy katódporlasztás vagy plazmaszórás útján is el lehet látni a szükséges piezo-elektromos réteggel. A találmány tárgyát és kiviteli alakjait rajz alapján, példakénti kiviteli alakokon ismertetjük részletesebben. Letapogató elemekként letapogató csúszótalpakat ábrázoltunk. Mindaz, ami ezekre érvényes, hasonló módon érvényes a letapogató csúcsokra, vagy szögletekre is, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen letapogató csúcsok és szögletek csak erősen lerövidített letapogató csúszótalpak. A példákat ismertető leírásban alkalmazott jelölési mód, amellyel a krisztallográfiai irányokat és a kristálylapokat jelöltük, megfelelnek az ún. Miller-féle indexeknek. Ezek a krisztallográfiában használatosak. Ezzel kapcsolatban utalunk például Prof. dr. W. Bruhna: „Kristallographie" című könyvére (Sammlung Göschen 1923), különösen a 21. oldalra, vagy pedig Walter Hückel: „Anorganische Chemie" című könyvének (Verlag Akademische Verlagsgesellschaft, Leipzig Cl, 1950), 164. és 165. oldalaira. Az 1. ábra csupán a leírásban alkalmazott krisztallográfiai fogalmak magyarázatára szolgál, és önmagában nem ábrázol találmány szerinti kiviteli példát. A 2. ábra egy koordináta rendszerben mutatja letapogató csúszótalpaknak krisztallográfiai beirányítását, a 3 a—d ábrákon bemutatott letapogató csúszótalpakra vonatkozóan, amely egy oktaédernek vagy egy oktaéderes gúlának egy részéből állnak. A 4 a—4 c ábrák magyarázati céljuk tekintetében megfelelnek a 2. és 3 a—3 d ábrák céljának, de olyan letapogató csúszótalpra vonatkoznak, amelyek egy oktaéder, egy oktaéderes gúla, egy kocka-oktaéder vagy kocka-oktaéderes gúla egy részéből áll. Az 5., 6a és 6b ábrák egy letapogató csúszótalp példakénti kiviteli alakját mutatják, amely kocka/oktaéder alakú kristályból van előállítva. Az 1. ábrán x, y, z tengelyű derékszögű koordináta rendszer látható, amelyben egy kocka és egy oktaéder van ábrázolva és az utóbbi két oktaéderes gúlából áll. Ezek a legegyszerűbb alakzatok, amelyek szerint a szabályos rendszerhez tartozó gyémántkristály kiképződhet. A kristálylapok közül néhányat Miller-féle jelzési módszernél alkalmazott indexekkel jelöltünk. Például a baloldali kockalap indexe (100), ami annyit jelent, hogy ez a felület az x tengelyt a szabványosított 1 pontban metszi, míg az 1 után következő 0 számjegyek azt jelentik, hogy ez a sík az y- és a z-tengelyt mindenkor a végtelenben metszi. A 5 baloldali felső oktaéderlap (111) jelzést hord, minthogy mind az x-, mind pedig az y- és a ztengelyt is mindenkor a szabványosított 1 pontban metszi. Emellett jobbról található a (111) oktaéderlap, amely mögött a (111) és (111) oktaéderlapok bújnak meg. Az első oktaéderlapok közül, amelyek az alsó oktaéderes gúlához tartoznak, a (111) és (111) lapokat jelöltük. Végül a kockán átlósan áthaladó ún. dodekaéderlapot -, sraffozással jelöltünk meg és (110) indexszel jelöltünk. A dodekaéderlapok egyrészt egy .kockaéllel és másrészt egy oktaéder éllel párhuzamosak. Ezek szerint a dodekaéderlapok az oktaéder élek lapításaiként foghatók fel. „ A 2. ábrán ismét az 1 kocka és a 3 oktaéder van ábrázolva, amelynek felét 2 gúlaként kiemeltük. Ennek csúcsa azonban le van lapítva, még pedig oly módon, hogy egy krisztallográfiai (001) kockalapot képez, amint ezt mind ezen lapításának, mind pedig a megfelelő kockalapnak finom sraffozásával jeleztük. A találmány szerint a 2 gúla letapogató csúszótalpként alkalmazható úgy, hogy a (111), (ill), (Til) és (ill) oktaéderlapok, valamint a felső oktaéder csúcsnak lapultsága a 3Q jelhordozó felülete felé néznek. A lapogató csúszótalpnak valamennyi most említett lapja képezi a letapogató csúszótalpnak a jelhordozó felület felé fordított felületét. A letapogató csúszótalp ezen felülete egy olyan lapot tartalmaz, neveze-35 tesen a finoman sraffozott lapultságot, amelyet négy krisztallográfiai oktaéderlap határol. Ezen oktaéderlapok közül kettő, nevezetesen a sraffozott (111) oktaéderlap és a vele szembenfekvő, pontozással jelölt (111) oktaéderlap a jelhordozó 40 letapogatásánál lényegileg párhuzamosan helyezkedik el a relatív sebesség irányával, amelyet P nyíl jelez, míg a (001) lap képezi a futófelületet. A gyakorlatban a P irányú éleket lekerekítjük és/vagy lelapítjuk. A lekerekítéseket és/vagy le-45 lapításokat ebben a leírásban fogalmilag a futófelülethez számítjuk. A 2. ábrán bemutatott oktaéderes 2 gúlának négyzet-alapalapja van. Mindamellett, amikor oktaéderes gúlát alkalmazunk letapogató csúszó-50 talpként, nem szükséges, hogy ennek alaplapja négyzet alakú legyen. A természetben előforduló vagy szintetikus úton előállított oktaéderes gyémántkristályoknak gyakran van négyzetalakútól eltérő alaplapjuk. 55 Egy ilyen oktaéderes gúlát, vagy jobban mondva csonkagúlát a 3a—3d ábrákon mutatunk be és letapogató csúszótalpként alkalmazzuk. A letapogató csúszótalpat, amelynek látható (3a ábra) természetes (111), (111) és (001) kristálylapjai 60 vannak, mechanikus-villamos nyomásátalakítóra van felragasztva, amelyet a rajzon nem ábrázolt tartó vezet. A 8 nyíl jelzi a felfekvő erőt, amely a letapogató csúszótalpat a jelhordozóra nyomja; a 3c és 3d ábrákon 5 hivatkozási szám jelöli a 65 jelhordozót. A 3b ábrán a letapogató csúszótalp-