171336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összefüggő szerkezetű (szövetszerkezetű) fehérje tápanyag előállítására

3 171336 4 gott állat olyan nem könnyen értékesíthető ré­szeire, mint a csirke háta és nyaka. Sokfajta „hulladék" halat nem hasznosítanak tápanyag­forrásként, mivel húsuk nem rendelkezik kielé­gítő szerkezeti felépítéssel ahhoz, hogy az álta­lános elkészítési módokat elviseljék és megtart­sák szövetszerkezetüket. A találmány szerinti eljárással a fehérjetáp­anyagnak hőrögzítéssel és önkötő fehérjerostok felhasználásával olyan textúrát és összefüggő szövetszerkezetet tudunk adni, melyhez pótlólag kötőanyagok hozzáadására nincs szükség. A táp­anyag előállítása félig-polimerizált állapotú és hő hatására teljes polimerizációra és kötésre hajlamos rostok felhasználásával történik. A táp­anyagte'rméket először félig polimerizált rostok felhasználásával formázzuk, majd hőkezelésnek vetjük alá, hogy a fehérjerostokat és a többi al­kotó részt összefüggő szövetszerkezetté rögzít­sük. Ügy találtuk, hogy szerkezetileg rendkívül egységes tápterméket tudunk előállítani hőre rögzíthető rostok alkalmazásával pótfehérje for­rások felhasználása esetén, mely pótfehérjék az erőteljes feldolgozás folyamán már elvesztették összetartó és önkötő tulajdonságaikat, mint pl. a gépi úton kicsontozott hús. A tápanyagban felhasználásra kerülő pótfehérje forrásnak nem szükséges teljesen homogénnek lennie, megtart­hatja bizonyos mértékig természetes rostos tu­lajdonságát. A kialakított tápanyagok 5—60 súlyszáza­lékig tartalmazhatnak ehető hőre rögzített szin­tetikus fehérje rostokat. Általában a termék kb. 5—60% hőrögzítéses rostot, kb. 30—90 súlyszá­zalék kiegészítő tápanyagforrást, azaz gépi úton csontozott csirkét, „hulladék" halat, vagy hús­mellékterméket és 0—6% ízesítőket, fűszereket, vitaminokat, ásványi anyagokat stb. tartalmaz­hat. A tápterméket úgy alakítjuk ki, hogy a hőrög­zítéses szálakat és a többi alkotórészt elegyítjük, majd a rostokat hőrögzítjük, hogy a rostokat és á többi alkotórészt egybefüggő szerkezetté ala­kítsuk. A hőkezelés a hőre rögzíthető rostokat egybefüggő szerkezetté rögzíti és a rostokat egy­máshoz és a többi alkotó részhez köti. Ügy talál­tuk, hogy kb. 3—120 percig tartó 49 °C—121 °C belső hőmérséklet elegendő ahhoz, hogy a kívánt összefüggő szövetszerkezetnek megfelelően a ros­tokat hőrögzítse. Megfelelő belső hőmérsékletet úgy érünk el, ha a környezet olyan magas hő­mérsékletre és annyi ideig hevítjük, míg megfe­lelő hőt ad át a terméknek. Általában 204—232 °C külső hőmérséklet alkalmazható. A hőrögzítési művelet egy vagy több lépésben mehet végbe. Azt tapasztaltuk, hogy ha a 3 662 672, a 3 662 671 sz. USA szabadalmakban és az 1970. december 14-én bejegyzett 98 009 sz. USA sza­badalmi bejelentésben leírtak szerint elkészített félig-polimerizált vagy hőre rögzíthető rostokat alkalmazunk, ezek megfelelő hőrögzítéses, illetve önkötő tulajdonságokkal rendelkeznek. A fent le­írt rostok kiegészítő kötőanyag nélkül alkalmaz­hatók fehérje táptermékek kialakítására. Kíván­ság szerint további kiegészítő kötőanyagokat is alkalmazhatunk hőrögzítéses rostokkal együtt, de ezek nem szükségesek összefüggő tápanyag­szerkezetek kialakításához, sőt szükségtelenül megkeményíthetik a tápanyagterméket. A hő-5 rögzítéses rostokkal kialakított tápanyag szerke­zetek nagymértékű összefüggő szövetszerkezet­tel és jó textúrával rendelkeznek. A javított ösz­szefüggő szövetszerkezet és textúra megadja a szükséges jellemző tulajdonságokat használható 10 tápanyagtermékek készítésére egyébként táp­láló és gazdaságos tápanyagforrásokból is, me­lyek különben nem rendelkeznek a főzéshez szükséges szerkezeti fölépítéssel. A tápanyagtermék kialakítása változatos mó-15 don történhet. Általában a rostokat a kívánt hosszra, előnyösen 0,3 cm—2,54 cm-re vágjuk, majd pótfehérje alapanyaggal — ha egyáltalá­ban felhasználunk ilyet — tartósító szerrel, íze­sítővel és tápértéknövelővel egyenletes keverék-20 ké elegyítjük. A keveréket ezután kézzel a kí­vánt alakra formázzuk, vagy inkább általában hideg sajtolással, azaz kolbásztöltővel és szele­teléssel alakíthatjuk. Az anyag golyókká is so­dorható vagy lapokká hengerelhető, melyek 25 azután a kívánt alakra vághatok, vagy présel­hetek. A formázott termék panírozható, tésztá­val burkolható, vagy tovább feldolgozható, majd hőkezeléssel rögzíthető. A hőrögzítés zsírban sütéssel, tésztasütéshez; hasonló módszerrel, gő-30 zöléssel, nagynyomású főzéssel vagy más szoká­sos főzési művelettel végezhető el. A következőkben példák kapcsán ismertetjük a találmány szerinti eljárásokat és anyagszer­kezeteket. 1. példa 30% hőrögzítéses rostot tartalmazó, jó szövet-40 szerkezettel és textúrával rendelkező panírozott halrudat készítünk tőkehalból, gépi úton cson­tózott „hulladék" halból a következők szerint: 350 gr nyers tőkehal 150 gr hőrögzítéses rost a 3 662 672 USA sza-45 badalom 1 példája szerint elkészítve, 10 gr só. A hőrögzítéses rostokat ételaprítóval kb. 6 mm hosszúságúra aprítottuk, a tőkehalat, az aprított 50 rostokat és a sót ételkeverőbe adagoltuk és addig kevertük, míg teljesen összekeveredett. A keve­réket 73,15 kg/cm2 nyomás alatt, —23 C°-on fa­gyasztva, présedényben tömbökké alakítottuk. A tömbökből 12,7X12,7X76,2 mm nagyságú ru-55 dakat fűrészeltünk ki és paníroztuk. A fentiek szerint elkészített hálrudakat 5 percig 190 C°-on bő olajban kisütöttük a terméknek kellő hőmér­sékletre való hozása céljából. A termék a sütés alatt a hő hatására összefüggő szerkezetté rögzítő-60 dött. A fentiek szerint elkészített halrudak anyag­szerkezetét és textúráját összehasonlítottuk a ke­reskedelemben kapható termékével és a csupán tőkehalból készített halrudakéval. A csupán tő­kehalból készített halrudak szerkezeti felépíté-65 se és textúra szempontjából elfogadhatatlanok 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom