171241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirimidinszármazékok előállítására

7 171241 8 felelően szubsztituált Xj metilgyök például a vinil- vagy sztirilgyök. A fenti módon szubsztituált Xj metilgyökök oxidációját a szokott módon végezhetjük, például erős oxidálószerekkel, így permanganátokkal, például káliumpermanganáttal, adott esetben semleges vagy lúgos közegben, vagy az oxidációs potenciál növelése céljából savas közegben, vagy kromátokkal, így káliumkromáttal, adott esetben sav, így kénsav jelenlétében, vagy ózonnal és az ozonidok hidrolitikus vagy előnyösen oxidatív hasításával. A hidrolitikus hasítást a szokásos módon végezhetjük, például lúgos vagy savas közegben és előnyösen hűtés közben és iners gázatmoszférában. Az oxidatív hasítást is ismert módon végezhetjük, például a szokásos oxidálószerekkel, így peroxidokkal, például hidrogénperoxiddal, permanganátokkal, például káliumpermanganáttal, kromátokkal, például káliumkromáttal, adott esetben kénsav jelenlétében, és főképpen ezüstoxiddal lúgos közegben, így ezüstoxiddal nátronlúgban. Az ozonidot célszerűen oxidálószer jelenlétében óvatosan melegítjük, vagy az ozonidot az oxidálószer meleg szuszpenziójába, így ezüstoxid és nátronlúg kb. 90—95 C°-os szuszpenziójába csepegtetjük, előnyösen keverés közben. Hidroximetilgyök, amelyhez C—C— szerves gyök egyszeresen vagy többszörösen, oxidatív hasíthatón kapcsolódik (Xj), például olyan hidroximetilgyök lehet, amelyhez egy másik, adott esetben tovább szubsztituált hidroximetilgyök kapcsolódik. Ilyen további szubsztituens lehet például alkil-, így metil-, aril-, így fenilgyök. Az oxidatív hasítást a szokott módon végezhetjük, így ólomtetraacetáttal, perjódsavval vagy bizmutátokkal, így nátriumbizmutáttal. Az ólomtetraacetátot előnyösen szerves oldószerekben, így benzolban, tokióiban, ecetsavban vagy alkoholban, így metanolban egy etanolban alkalmazzuk, adott esetben kevés víz hozzáadásával. A perjódsavas oxidációt előnyösen vízben végezzük, adott esetben vízzel elegyedő oldószerek, így dioxán, metanol vagy ecetsav hozzáadásával. A bizmutátokat, főképpen a nátriumbizmutátot előnyösen vizes vagy vizes-szerves oldószeres közegben, így víz/dioxán vagy víz/metanol közegben használjuk, adott esetben kevés foszforsav hozzáadása mellett. Azokat a vegyületeket, amelyek az Xt gyök helyett formilgyököt tartalmaznak, a találmány szerint tovább oxidáljuk. Hidroximetilgyök, amelyhez a C—C— szerves gyök egyszeresen vagy többszörösen, főképpen egyszeresen, oxidative hasíthatóan kapcsolódik (X{), például olyan hidroximetilgyök, amelyhez karboxil-, acil-, így rövidszénláncú-alkanoil-, például acetil- vagy formilgyök kapcsolódik. Az oxidatív hasítás ismert módon végezhető, főképpen erős oxidálószerekkel, így permanganátokkal, például káliumpermanganáttal, vagy kromátokkal, például káliumkromáttal, adott esetben sav, például kénsav jelenlétében. Karbonilgyök, amelyhez C—C— szerves gyök oxidative hasíthatóan, egyszeresen kapcsolódik (X^ például alkil-, főképpen metilgyökkel szubsztituált karbonilgyök. Az oxidatív hasítás a szokott módon végezhető, például persavakkal, így perkénsavval, vagy kromátokkal, így káliumkromáttal, adott esetben sav, így kénsav jelenlétében, vagy főképpen metilkarbonil- (acetil-) gyök jelenlétében hipohalogenitekkel, például káliumhipoklorittal, káliumhipobromittal vagy káliumhipojodittal és ezt követő vagy in situ hidrolízissel. A hidrolízist előnyösen lúgos közegben, például alkálihidroxid, így káliumhidroxid jelenlétében végezzük, adott esetben alkoholban, amikor az (I) képletnek megfelelő észtert kapunk. Metilkarbonil (acetil-) gyök esetében úgy is eljárhatunk, hogy a metilkarbonilvegyületet először halogénezzük, például brómozzuk, a halogénezett vegyületet piridinnel reagáltatjuk és az így kapott piridiniumvegyületet lúgosán, például alkálilúggal, így kálilúggal hasítjuk. A leírt reakcióknál a funkcionális csoportokat adott esetben — mint fent — megvédjük. A kísérleti körülményektől és a kiindulási anyagoktól függően a végtermékeket szabad formában vagy ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartozóan ezeket savaddíciós sóik formájában kapjuk. így előállíthatunk például bázisos, semleges sókat, vagy ezek keverékét, adott esetben ezek hemi-, mono-, szeszkvi- vagy polihidrátjait. Az új vegyületek savaddíciós sói önmagában ismert módon a szabad vegyületekké alakíthatók, például bázisos szerekkel, így alkáliákkal vagy ioncserélőkkel. Másrészt a kapott szabad bázisok szerves vagy szervetlen savakkal sókat képezhetnek. A savaddíciós sók előállításához főképpen olyan savakat használunk, amelyek gyógyászatilag alkalmazható sók előállításához megfelelnek. Ilyen savak például a következők: halogénhidrogénsavak, kénsav, foszforsav, salétromsav, perklórsav, alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbon- vagy szulfonsavak, így hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroximaleinsav, piroszőlősav, fenilecetsav, benzoesav, p-aminobenzoesav, antranilsav, p-hidroxibenzoesav, szalicilvagy p-amino-szalicilsav, embonsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxietánszulfonsav, etilénszulfonsav, halogénbenzolszulfonsavak, toluolszulfonsavak, naftalinszulfonsavak vagy szulfanilsav, metionin, triptofán, lizin vagy arginin. A savas végtermékeket ugyancsak a kísérleti körülményektől és a kiindulási anyagoktól függően szabad formában, vagy szintén a találmány oltalmi körébe tartozó sóik alakjában állíthatjuk elő. Az előállított szabad savak a szokott módon, például a megfelelő bázisos szerekkel reagáltatva bázisokkal képezett sókká alakíthatók. Itt elsősorban a terápiásán alkalmazható sók, például a szerves aminokkal képezett sók vagy fémsók jönnek számításba. A fémsók közül elsősorban az alkálifémsók vagy földalkálifémsók, így nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalciumsók használhatók. A sókból a szabad savak ismert módon, például savas szerekkel reagáltatva szabaddá tehetők. A fenti sók vagy az új vegyületek más sói is, mint például a pikrátjai, az előállított szabad bázisok tisztítására szolgálhatnak oly módon, hogy a szabad bázisokat sókká alakítjuk, elkülönítjük és a sókból a bázisokat ismét felszabadítjuk. Az új vegyületek szabad formái és sói között oly szoros kapcsolat áll fenn, hogy az előzőekben elmondottak és a következőkben tárgyalandók során a szabad vegyületek alatt értelem- és célszerűen adott esetben a megfelelő sók is értendők. A találmány szerinti eljárás kivitelezésére célszerűen olyan kiindulási anyagokat használunk, amelyek a bevezetésben kiemelten említett végtermékeket eredményezik. A kiindulási anyagok ismertek, vagy — ha újak — ismert módszerekkel előállíthatók. Újak főképpen azok 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4