171241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirimidinszármazékok előállítására
5 171241 6 ennél magasabb hőmérsékleten. Az ammóniát ammóniát-leadó anyag formájában is alkalmazhatjuk, így használhatunk hexametiléntetramint, karbamidot, vagy egy fémamidot mint alkálifém-, például lítium-, nátrium-, vagy káliumamidot. A kapott vegyületekbe a végtermékek definíciójának keretén belül szubsztituenseket vihetünk, ezeket átalakíthatjuk vagy lehasíthatjuk. Az észterezett karboxilcsoportokat, karbamoilcsoportokat a szokott módon, például hidrolízissel, előnyösen erős bázisok, így alkálifémhidroxidok, például nátriumvagy káliumhidroxid, vagy erős savak, így sósav vagy kénsav jelenlétében szabad karboxilcsoportokká alakíthatjuk. A karbamoil-csoportok hidrolízisénél szükség szerint oxidálószereket, így salétromossavat is adhatunk a reakciókeverékhez. A szabad karboxilcsoportok a szokott módon észterezhetők, például valamely megfelelő alkohollal reagáltatva, előnyösen sav, így ásványi sav, például kénsav vagy sósav jelenlétében, vagy vízelvonószer, így diciklohexilkarbodiimid jelenlétében, vagy valamely megfelelő diazovegyülettel, például diazoalkánnal reagáltatva. Az észterezést végezhetjük úgy is, hogy a sav valamely sóját, például nátriumsóját valamely reakcióképes észterezett alkohollal, például valamely megfelelő halogeniddel, így kloriddal reagáltatjuk. A kapott vegyületekben — ahol R3 és/vagy R 4 hidroxilcsoport — a hidroxilcsoportok a szokott módon éterezhetők, például a megfelelő alkanol valamely reakcióképes észterével, előnyösen bázisos kondenzálószer, például alkálihidroxid, így nátriumhidroxid jelenlétében, de főképpen valamely diazoalkánnal, így diazometánnal. Adott esetben —• főképpen valamely diazoalkánnal végzett reakció esetében — az előállítani kívánt eterezett hidroxivegyületek mellett olyan vegyületek is képződnek, amelyekben az éterezőszer hatása valamely, adott esetben jelenlevő N-oxid-csoporton érvényesült, amelyektől azután a találmány szerinti vegyületeket a szokott módon el kell különíteni. A kapott vegyületekben, amelyek alkoxicsoportokat tartalmaznak, ezek a csoportok a szokásos módon, például bróm- vagy jódhidrogénsavval hidroxilcsoporttá alakíthatók. Ha szükséges, a szabad hidroxilcsoportok átmenetileg megvédhetők, például hidrogenolízissel lehasítható csoportokkal, így benzilcsoportokkal végzett éterezéssel, vagy hidrolízissel lehasítható savakkal, így szerves karbon- vagy szulfonsavakkal végzett észterezéssel, és ha szükséges, a hidroxilcsoportok a reakció végrehajtása után például hidrogenolízissel (így hidrogénnel, fémkatalizátor, így palládiumkatalizátor jelenlétében végzett kezeléssel), vagy hidrolízissel (megfelelő bázisos hidrolizálószerrel végzett kezeléssel) felszabadíthatók. Az előállított vegyületekben, amelyek mono- vagy di-rövidszénláncú-alkilaminocsoportot, vagy rövidszénláncú-alkilénaminocsoportot tartalmaznak, ezek a csoportok oxidatív hasítással szabad aminocsoportokká alakíthatók. Az oxidatív hasítást a szokásos módon végezhetjük, például erős szervetlen oxidálószerrel, így káliumpermanganáttal, főképpen protontartalmú oldószerben, így alkoholban, például rövidszénláncú alkanolban, vagy elsősorban vízben. Azokban az előállított vegyületekben, amelyek halogénatomot tartalmaznak, a halogénatom reduktív úton lehasítható, például a szokott módon hidrogénnel katalizátor, így valamely nehézfém-katalizátor, például platina, palládium vagy Raney-nikkel jelenlétében. A halogénatomot tartalmazó vegyületekben a halogénatom a szokásos módon, például ammóniával ke-5 zelve primer aminocsoporttá, vagy valamely megfelelő aminnal a szokásos módon kezelve a megadott szubsztituenseket tartalmazó aminocsoportokká átalakítható. A halogénatomot tartalmazó vegyületekben a halogénatomok ismert módon hidroxil- vagy alkoxicsopor-10 tokká alakíthatók, például a megfelelő bázisokkal, így alkálihidroxidokkal, például nátriumhidroxiddal, vagy alkoholátokkal, például nátriumetiláttal vagy -metiláttal végzett kezeléssel. A következőkben ismertetett átalakítások egyenként 15 vagy kombinálva és tetszőleges sorrendben elvégezhetők. Az egyes műveleteknél azonban ügyelni kell arra, hogy más funkcionális csoportokat ne károsítsunk. Az említett reakciókat a szokott módon, előnyösen oldószer jelenlétében, szobahőfokon, csökkentett vagy 20 emelt hőmérsékleten és adott esetben zárt edényben, nyomás alatt végezzük. A találmány szerinti eljárás oltalmi körébe tartoznak az eljárás azon kiviteli módjai is, amelyek során az eljárást valamelyik műveletnél megszakítjuk, vagy ame-25 lyek során valamely köztitermékként kapott vegyületből indulunk ki és ezen a vegyületen a még hiányzó műveleteket, például az N-oxidációt elvégezzük, vagy egy kiindulási anyagot képezünk a reakciókörülmények között, vagy azt adott esetben só alakjában alkalmaz-30 zuk. így kiindulhatunk valamely (III) általános képletű vegyületből — ahol R3, R 4 és „alk" jelentése a fenti és X! oxidatív úton formilcsoporttá átalakítható csoportot jelent — és Xt csoportot oxidative formilcsoporttá ala-35 kítjuk. Eközben köztitermékként valamely (II) általános képletű vegyületet kapunk, amelyet azután a találmány szerinti eljárással továbbreagáltatunk. Oxidatív úton formilcsoporttá alakítható Xj gyök például a metilgyök, vagy valamely funkcionális cso-40 portot, így hidroxilcsoportot vagy halogénatomot tartalmazó metilgyök, például hidroximetil-, halogénmetil-, így klórmetil- vagy brómmetilgyök, vagy olyan metil-, hidroximetil- vagy karbonilgyök, amelyhez valamely oxidative hasítható C—C—• szerves gyök egysze-45 résen vagy többszörösen kapcsolódik. Az adott esetben funkcionális csoportot tartalmazó X! metilgyök oxidációját ismert módon végezhetjük, főképpen erős oxidálószerekkel, így permanganátokkal, például káliumpermanganáttal, vagy akár kromátokkal, 50 így káliumkromáttal, adott esetben savak, így kénsav jelenlétében, továbbá nitrátokkal, például káliumnitráttal, salétromsavval, persavakkal, például perkénsavval vagy szeléndioxiddal, adott esetben szerves oldószerben, így piridinben, benzolban, toluolban vagy dioxán-55 ban. Az oxidative hasítható, egyszeresen vagy többszörösen, főképpen egyszeresen vagy kétszeresen kapcsolódó C—C— szerves gyököt tartalmazó metilgyök (Xj) pél-60 dául alken-1-il-gyök, ahol az alken-1-il-gyök az 1-helyzeten kívül tetszés szerint szubsztituálva lehet, például cikloalkil-, vagy aril-, így ciklopentil-, ciklohexil-, fenil-, halogénfenil-, például klórfenil-, alkilfenil-, például metilfenil-, alkoxifenil-, például metoxifenil-, piridil-65 vagy alkilpiridil-, például metilpiridilgyökökkel. Még•3
