171217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amiláz-inhibitor előállítására
5 171217 6 szövetségi köztársaságbeli szabadalmi közrebocsátási irat 38. példájában leírt eljárással), vagy pedig aktívszénen való adszorbeáltatás útján kinyerjük. Ebből a célból a semlegesített szűrlethez 106 AIE inhibitor-aktivitásra számítva 0,3—1,5 g, előnyösen 0,75—1 g aktívszenet adunk, szobahőmérsékleten 10—120 percig, előnyösen 20—30 percig keverjük, majd leszűrjük (esetleg valamely szűrési segédanyag hozzáadásával). Az így elkülönített aktívszénről az inhibitor-hatású anyagot 30—60%-os, előnyösen 50%-os etanollal vagy 30—60%os, előnyösen 50%-os dioxánnal, vagy pedig 20—50%os, előnyösen 30%-os acetonnal eluáljuk, előnyösen 2 és 3 közötti pH-értéknél. Ismeretes, hogy állatoknál és embereknél keményítőtartalmú élelmiszerek vagy élvezeti cikkek fogyasztása után hiperglikémia lép fel, a keményítőnek az emésztési traktusban jelenlevő amilázok általi gyors hasítása következtében (e hasítási reakció során az amiláz és a maltáz a keményítőt glükózzá bontja). Az így fellépő hiperglikémia különösen diabetikus betegeknél mutatkozik erős mértékben és tartósan. A kövér, zsírszövetekben dús embereknél az alimentáris hiperglikémia gyakran okoz különösen erős inzulin-szekréciót, ami viszont megnövekedett zsír-felépítéssel és csökkent zsír-lebontással jár. Az ilyenfajta hiperglikémiát követően azután az egészséges anyagcseréjű és a zsíros testalkatú egyéneknél a hiper-inzulinémia következtében hipoglikémia léphet gyakran fel. Ismeretes, hogy mind a hipoglikémia, mind pedig a gyomorban maradó táplálék-pép növeli a gyomornedv termelését, ami azután gastritis, továbbá ulcus duodeni vagy ulcus ventriculi keletkezését váltja ki vagy segíti elő. Megállapítottuk, hogy a találmány szerinti eljárással nyert és elkülönített tisztított amiláz-inhibitor a főtt vagy nyers keményítővel táplált patkányokon és embereken a keményítővel történő terhelés után fellépő alimentáris hiperglikémiát és hiperinzulinémiát számottevően csökkenti. így a találmány szerinti eljárással előállítható inhibitor különösen alkalmas gyógyászati felhasználásra az alábbi indikációs területeken: adipositas, hyperlipaemia (atherosklerosis), diabetes, praediabetes, ulcus ventriculi, ulcus duodeni. Adagolás: 1000—100 000 AIE/kg testsúly, napi egy vagy több adagban, orálisan, étkezések előtt és/vagy közben és/vagy után. A találmány szerint előállított inhibitort tartalmazó gyógyszerkészítmények tabletta, drazsé, kapszula, oldat, szuszpenzió vagy granulátum alakjában, továbbá rágógumiban eloszlatva készíthetők el, vagy pedig adalékként alkalmazhatók a keményítőtartalmú élelmiszerekben és/vagy élvezeti cikkekben. A találmány szerinti eljárásban az amiláz-inhibitor termelésére felhasznált SE 50/13 Actinoplanacea-törzs előállítási módját közelebbről, példaképpen, az alábbiakban ismertetjük: A 30—40 000 AIE/ml aktivitású fermentlé termelésére képes SE 50 törzs ferde agáron tenyésztett kultúráját egy egyliteres Erlenmeyer-lombikba betöltött 120 ml, 3% szójalisztet, 3% glicerint és 0,2% kalcium-karbonátot tartalmazó és 121 °C hőmérsékleten 30 percig sterilizált, majd 28 °C-ra lehűtött folyékony tápközegbe oltjuk át, majd rázógépben, 28 °C-on 3—6 napig inkubáljuk. Az így kapott kultúrát hígított állapotban oly 5 ágár-lemezekre szélesztjük, amelyek összetétele: 0,2% pepton, 0,1% kazein-hidrolizátum, 0,1% dikáliumhidrogén-foszfát, 0,05% kálium-klorid, 0,05% magnézium-szulfát, 0,01% vas(II)-szulfát, 3% szacharóz és 2% agár. Az így beoltott ágár-lemezeket, a kolóniák ki-10 fejlődéséig 28 °C hőmérsékleten inkubáltatjuk, majd a kapott kolóniákat ugyanilyen összetételű ferde agárra átoltjuk. Az elkülönített kolóniákat az e leírásban ismertetett 15 módszerrel megvizsgáljuk amiláz-inhibitor termelő képességük szempontjából és a legjobbnak bizonyult kolóniák hasonló módon történő újbóli szelektálása útján tenyésztjük ki a termelő törzseket. A szelektált törzsek termelőképességét ismert módon még tovább fokozhat-20 juk, ha a szélesztésre kerülő kultúrákat az ágár-lemezekre történő felkenés előtt önmagukban ismert mutagen behatásoknak tesszük ki. Az így leírt módszerrel szelektáltuk és tenyésztettük 25 ki a felhasználásra kerülő SE 50/13 termelő törzset. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik: 30 1. példa Egy egyliteres Erknmeyer-lombikban levő 120 ml tápközeget, amely 2% keményítőt, 1% glükózt, 0,5% kazein-hidrolizátumot, 1,0% élesztőkivonatot és 0,4% 35 kalcium-karbonátot tartalmaz és amelyet sterilizálás előtt kálium-hidroxiddal 7,2 pH-értékre állítottunk be és 121 °C hőmérsékleten 30 percig sterilizáltunk, beoltunk az SE 50/13 törzs inokulum-kultúrájának 1 ml mennyiségével. (Az inokulum-kultúrát oly módon készítjük, 40 hogy a törzs ferde ágáros kultúráját egy 3% glicerint, 3% szójalisztet és 0,2% kalcium-karbonátot tartalmazó, 121 °C hőmérsékleten 30 percig sterilizált és a sterilizálás után 7,2 pH-értékű tápközegre oltjuk át, és rázott lombikban 3 napig inkubáljuk 28 °C-on.) Forgó rázó-45 készülékben, 28 °C hőmérsékleten 3 napig folytatott fermentáció után oly fermentlevet kapunk, amely 55 000 AIE/ml aktivitású. 50 2. példa Az 1. példában leírt módon dolgozunk, azzal az eltéréssel, hogy 5% keményítőt, 1% élesztőkivonatot és 0,2% dikálium-hidrogén-foszfátot tartalmazó tápköze-55 get alkalmazunk. Az így kapott fermentlé 108 000 AIE/ml aktivitású. 3. példa 60 Egy oly tápközeget, amely 4% keményítőt és 0,7% élesztőkivonatot tartalmaz, az 1. példában leírt módon beoltunk az SE 50/13 törzs kultúrájával. így 3 napi fermentáció után oly fermentlevet kapunk, amely 80 000 65 AIE/ml aktivitású. 3
