171199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-4-hidroxi -7,8-dihidro-pteridinek előállítására

171199 meny megfelelő antimikróbás hatást fejt ki. Ez a jelenség különösen azért figyelemreméltó és meglepő, mert a kombinációs készítmények olyan kis koncentrációban tartalmazzák az (I) általános képletű vegyületet, hogy a jelenlevő (I) általános képletű vegyület önmagában gyakorlatilag semmiféle antimikróbás hatást nem fejthet ki. Rendkívül meglepő tehát, hogy a találmány szerinti kombinációs készítmény fokozott — egyes esetekben igen nagy mértékben fokozott — aktivitással rendelkezik. Ennek megfelelően ha a kompetitorokat és/vagy inhibitorokat hatásfokozásra alkalmas mennyiségű (I) általános képletű vegyületekkel együtt adagoljuk, jelentősen csökkenthetjük a baktériumok növekedésének gátlásához szükséges kompetitor és/vagy inhibitor mennyiségét. A dihidrofólsav-reduktáz-inhibitorokkal és p-amino-benzoesav-kompetitorokkal kapcsolatban használt „hatásos mennyiség" megjelölésen tehát (a) olyan inhibitorvagy kompetitormennyiséget értünk, amely önmagában is antimikróbás hatást fejt ki, és ez a hatás az (I) általános képletű vegyület jelenlétében tovább fokozódik ; vagy (b) olyan inhibitor- vagy kompetitormennyiséget értünk, amely önmagában antimikróbás szempontból hatástalan, az (I) általános képletű vegyület jelenlétében azonban hatásos antimikróbás kombinációt képez. A „hatásfokozásra alkalmas mennyiség" megjelölésen az (I) általános képletű vegyület olyan mennyiségét értjük, amely inhibitorokkal és/vagy kompetitorokkal együtt adagolva a teljes kombinációnak fokozott vagy megfelelő antimikróbás aktivitást biztosít. Hangsúlyoznunk kell, hogy a bioszintetikus folyamatok fenti típusú gátlását mindhárom esetben kompetitív antagonizmusnak nevezhetjük, és mindhárom típusú hatóanyag között hatásfokozódás léphet fel. A leírásban és az igénypontokban önkényesen választottuk a „kompetitor", „inhibitor" és „hatásfokozószer" megjelöléseket az egyes komponensek megkülönböztetésére; megjegyezzük azonban, hogy bizonyos értelemben mindhárom komponenst „kompetitor"-nak tekinthetjük, és az egyedi kompetitorokat vagy inhibitorokat úgy is tekinthetjük, mint az (I) általános képletű vegyületek hatásfokozószereit. Az (I) általános képletű vegyületek HMPPS-inhibitor hatását például úgy vizsgálhatjuk, hogy figyelemmel kísérjük az adenozin-trifoszfát (ATP-y-P32) terminális foszfát-csoportjának beépülését a „dihidropteridin" molekulába. Azt tapasztaltuk, hogy a fenti kísérletben meghatározott, a „dihidropteridin" kialakulását 50%ban gátló koncentráció (IC50

) értéke a kísérleti hibák határain belül jó összhangban van az inhibitorhatás vizsgálatára alkalmas egyéb módszerekkel (például a HMPt és DPtA kialakulásában közrejátszó két enzim bármelyikére kifejtett gátló hatás mérésével) meghatározott értékekkel. A gátló hatást például könnyen és egyszerűen meghatározhatjuk úgy is, hogy Escherichia coli-kivonatot pAB-7-C14, ATP, Mg és „dihidropteridin" jelenlétében inkubálunk, a reagálatlan pAB-szubsztrátumot például kromatográfiás úton elkülönítjük, majd mérjük a képződött „dihidropteroát-C14

" mennyiségét. Azt tapasztaltuk, hogy a fenti kísérletekben legföljebb 100 jxmól, előnyösen legföljebb 50 y.mó\ IC50

-értékkel rendelkező (I) általános képletű vegyületek előnyösen alkalmazhatók hatásfokozószerként, feltéve hogy azok toxicitása a megfelelő gazdaszervezetben elfogadható érték. Előnyösen olyan (I) általános képletű vegyületeket használunk fel, amelyek IC50

értéke legföljebb 25 [Amól célszerűen 2—12 (j,mól. Különösen előnyösnek bizonyultak azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek IC50 értéke 7 jjimól-nál kisebb. Amint már korábban közöltük, rendkívül lényeges, hogy az (I) általános képletű vegyületek az emlős vagy szárnyas-gazdaszervezet keringési szervrendszerére ne gyakoroljanak toxikus hatást. Az (I) általános képletű hatásfokozószerek alkalmazhatóságának mérőszámául azok terápiás indexét tekintjük, ez az adat ugyanis az aktivitásra és a toxicitásra egyaránt jellemző. A terápiás index az elviselhető maximális dózis és a minimális hatásos dózis hányadosa. Előnyösen olyan (I) általános képletű vegyületeket használunk fel a humán gyógyászatban, amelyek terápiás indexe 10-nél nagyobb, de legalább 5 (egyes kivételes esetekben legalább 3). Az állatgyógyászatban egyes esetekben 2-es terápiás indexszel rendelkező vegyületeket is alkalmazhatunk. A kombinációs készítményekben p-amino-benzoesav-kompetitorként például a Merck Index (8. kiadás, 1968) 994—1007. oldalain felsorolt kénvegyületeket alkalmazhatjuk, azonban egyéb vegyületeket is felhasználhatunk. Kompetitorként különösen előnyösnek bizonyultak a következő szulfonamidok (illetve azok gyógyászatilag alkalmazható sói): szulfanilamid, szulfadiazin, szulfametisazol, szulfapiridin, szulfatiazol, szulfamerazin, szulfametazin, szulfizoxazol, szulfadoxin, szulfaszomidin, szulfaklórpiridazin, 2-(p-amino-benzoí)-szulfonamido-3-metoxi-pirazin (Kelfizina), a-amino-p-toluol-szulfonamid, 5-szulfanilamido-2,4-dimetil-pirimidin, 4-(N'-acetil-szulfanilamido)-5,6-dimetoxi-pirimidin, 3--szulfanilamido-4,5-dimetil-izoxazol, 4-szulfanilamido-5-metoxi-6-deciloxi-pirimidin, szulfaminometoxin, 4--p-(8-hidroxi-kinolinil-4-azo)-fenil-szulfanilamido-5,6--dimetoxi-pirimidin, szulfadimetoxin, szulfametoxazol, szulfakinoxalin és p-(2-metil-8-hidroxi-kinolinil-[5]-azo) -fenil-szulfanilamido-5,6-dimetoxi-pirimidin. A nemszulfonamid típusú kompetitorok közül példaként a p-amino-szalicilsavat (PAS) és a p,p-'diamino-difenil-szulfont említjük meg. A dihidrofólsav-reduktáz-gátló antimikróbás hatóanyagok közül példaként a 2 658 897, 2 767 183, 3 021 332, 2 937 284, 3 322 765, 2 909 522, 2 624 732, 2 579 259, 2 945 859, 2 576 939, 2 936 166, 2 697 710, 2 749 345 és 2 749 433 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületeket említjük meg. A kombinációs készítményekben különösen előnyösen alkalmazhatjuk a következő inhibitorokat (vagy azok gyógyászatilag alkalmazható sóit): 2,4-diamino-6-etil-5-p-klór-fenil-pirimidin (pirimetamin), 2,4-diamino-5-(3',4',5'-trimetoxi-benzil)-pirimidjn (trimetoprim), 2,4-diamino-5-(3',4'-dimetoxi-benzil)-pirimidin (diaveridin), 2,4-diamino-5-(2'-izopropil-4'-klór-fenil)-pirimidin, 2,4-diamino-5-metil-6-szek-butil-pirido(2,3--d)pirimidin, 2,4-diamino-5-metil-6-benzil-pirido(2,3--d)pirimidin, 2,4-diamino-6-benzil-pirido(2,3-d)pirimidin, 2,4-diamino-5-6-trimetilén-kinazolin, 2,4-diamino-5,6-tetrametilén-kinazolin, 2,4-diamino-5-(2',4',5'-trimetoxi-benziO-pirimidin, 2,4-diamino-5-(2'-etil-4',5'-dimetoxi-benzii)-pirimidin és 2,4-diamino-5-(2'-metil-4',5'-dimetoxi-benzil)-pirimidin. A legelőnyösebb kombinációs készítményekhez akkor jutunk, ha az (!) általános képletű vegyületekhez 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3