171199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-4-hidroxi -7,8-dihidro-pteridinek előállítására

3 171199 4 növekednek. Az (I) általános képletű vegyületek oldatait továbbá sebek kezelésére is felhasználhatjuk (például sebészeti beavatkozás után), a baktériumnövekedés megelőzése céljából. Az (I) általános képletű vegyületek rendkívül előnyös sajátsága, hogy igen kevéssé toxikusak emlősökkel és szárnyasokkal (például baromfiakkal) szemben. Ennek következtében az (I) általános képletű vegyületeket igen előnyösen használhatjuk fel az említett élőlények mikróbás fertőzéseinek megelőzésére és kezelésére. A tetrahidrofolát ko-faktorok a sejtek anyagcseréjének nélkülözhetetlen elemei. Ezek a ko-faktorok a purin, timidilsav, szerin és számos más biológiai szempontból jelentős vegyület bioszintézisében játszanak szerepet. E ko-faktorok legnagyobb része a tetrahidrofólsav egy szénatomos adduktja. A magasabb rendű állati és az emberi szervezet a tetrahidrofolát ko-faktorokat a táplálékkal szerzi meg, amely — rendszerint vitaminok formájában — kész folátokat tartalmaz. A mikroorganizmusok ezzel szemben önmaguk szintetizálják a ko-faktorokat egyszerűbb vegyületekből. A bioszintézis első lépésében 2-amino-4-hidroxi-6--hidroximetil-7,8-dihidro-pteridinből (HMPt) hidroximetil-dihidropteridin-pirofoszfokináz enzim (HMPPS) hatására „dihidropteridin" (Pt), azaz 2-amino-4-hidroxi-6-hidroximetil-7,8-dihidro-pteridin-pirofoszfát-észter képződik. A „dihidropteridin" ezután dihidropteroát-szintetáz enzim jelenlétében p-amino-benzoesavval (pAB) kondenzációs reakcióba lép, és dihidropterinsavat (DPtA) képez. Ez az intermedier glutamáttal kondenzálódva dihidrofólsavvá (DFA vagy „folát") alakul, amelyből a baktériumok vagy más mikroorganizmusok szervezetében lezajló enzimes redukció hatására tetrahidrofolát képződik. Ismeretes, hogy a „folát" kialakulását alapvető építőköveiből (azaz pteridinből, p-amino-benzoesavból és glutamátból), valamint a folát -* tetrahidrofolát átalakulást két különböző módszerrel lehet meggátolni. Az egyik módszer a szulfonamidok alkalmazásán alapul. A szulfonamidok vagy más hasonló kompetitorok, nagymértékű szerkezeti rokonságuk következtében a bioszintézis során kiszorítják a p-amino-benzoesavat, és a p-amino-benzoesav helyett reakcióba lépve meggátolják a DPtA és DFA kialakulását. Ennek megfelelően ezek a kompetitorok a p-amino-benzoesav antimetabolitjainak tekinthetők. Ismeretesek továbbá olyan inhibitorhatású vegyületek is, amelyek a dihidrofólsav-reduktáz enzim hatását gátolják, és így megakadályozzák a tetrahidrofolát képződéséhez vezető biokémiai reakció lezajlását. Ezen az inhibitorhatáson alapul számos pirimidin-származék antimikróbás hatása. A későbbi kutatás során megállapították, hogy az inhibitor-vegyületeket szulfonamidokkal együtt adagolva szinergetikus hatásfokozódás lép fel, azaz az együttes adagoláskor fellépő kettős gátlás következtében a kétféle típusú hatóanyag antibakteriális aktivitása nagymértékben fokozódik. E kombinációk antimikróbás hatásterülete lényegesen szélesebb az egyedi komponensek hatásterületénél, és az egyedi komponensekre csak mérsékelten érzékeny mikroorganizmusok a kombinációkra rendkívül érzékenyekké válnak. Elméletben már feltételezték, hogy a „dihidropteridin" antimetabolitjai meggátolhatják a DPtA és DFA bioszintézisét [Hitchings és Burchall: Advances in Enzymology 27, 417—468 (1965)]. A „dihidropteridin" antimetabolitjaival eddig végzett kísérletek azonban nem vezettek eredményre, a vizsgált vegyületek ugyanis vagy hatástalannak, vagy túl toxikusnak bizonyultak, sőt egyes esetekben (például a 981 506 és 987 916 sz. 5 nagy-britanniai szabadalmi leírásokban ismertetett vegyületek esetén) e két hátrányos tulajdonság egyszerre jelentkezett. Megállapítottuk, hogy a gyógyászatban antimikróbás hatóanyagként csak azok a „dihidropteridin"-anta-10 gonista vegyületek használhatók fel, amelyek a HMPPS enzimre megfelelő inhibitorhatást fejtenek ki, anélkül azonbar, hogy a „dihidropteridin" antimetabolitjai lennének. (Ismeretes, hogy a „dihidropteridin" a keringési szervrendszerre szabályozó hatást kifejtő katechol-15 aminők, például a norepinefrin prekurzorjainak tekinthető fenilalanin és tirozin biokémiai hidroxilézésében ko-faktor szerepet tölt be.) A „dihidropteridin" antimetabolitjai ugyanis — az előbb említett biokémiai hatás következtében — a mikroorganizmusokkal fertőzött 20 gazdaegyedeken, azaz emlősökön és szárnyasokon súlyos toxikus tüneteket válthatnak ki. Azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek megfelelnek a fenti követelményeknek. E vegyületek csirkén és patkányon vizsgálva nagymértékű 25 HMPPS-gátló hatást fejtenek ki, ugyanakkor a gazdaszervezettel szemben csak kevéssé toxikusak. E vegyületek önmagukban is gátolják bizonyos mikroorganizmusok — például a Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Streptococcus faecalis, Escherichia 30 coli, Salmonella typhi, Proteus vulgaris, Pseudomonas aeruginosa, Pasteurella multocida stb. — növekedését, lényegesen értékesebb tulajdonságok azonban az, hogy p-amino-benzoesav-kompetitorokkal (például szulfonamidokkal vagy hasonló vegyületekkel), szelektív di-35 hidrofólsav-reduktáz-inhibitorokkal (például pirimidinszármazékokkal vagy hasonló vegyületekkel) vagy kompetitorokkal és inhibitorokkal együtt adagolva igen nagy mértékű szinergetikus hatásfokozódás fellépéséhez vezetnek. 40 Az (I) általános képletű vegyületeket tehát kompetitorokkal és/vagy inhibitorokkal együtt igen előnyösen használhatjuk fel mikróbás rendszerek vizsgálatára, illetve mikróbás fertőzések kezelésére. E kombinációk hatásfokozásra alkalmas mennyiségű (I) általános kép-45 létű vegyületet tartalmaznak, hatásos mennyiségű kompetitorokkal és/vagy inhibitorokkal együtt. A fenti kombinációs készítmények olyan protozoás vagy bakteriális eredetű fertőzések kezelésére alkalmazhatók, amelyek kórokozó mikroorganizmusai tetra-50 hidrofolát ko-faktor szükségletüket teljes mértékben vagy legalábbis túlnyomó részben önmaguk szintetizálják. Ezek a fertőző mikroorganizmusok megfelelően abszorbeálják a találmány szerinti gyógyszer-kombinációt, és szervezetükben a kombináció a szükséges tet-55 rahidrofolát ko-faktorok újraszintetizálásával szemben szinergetikusan fokozott hatást fejt ki. A találmány szerinti kompozíciót eredményesen alkalmazhatjuk például Staphylococcus aureus, Pseudomonas aeruginosa és Pasteurella multocida-fertőzések kezelésére. 50 Azt tapasztaltuk, hogy ha az (I) általános képletű vegyületeket önmagában antimikróbás hatás kiváltásához még nem elegendő mennyiségű kompetitorral és/vagy inhibitorral keverjük össze, a kapott, szokásos körülmények között hatástalan mennyiségű kompeti-55 tort és/vagy inhibitort tartalmazó kombinációs készít-2