171177. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás bázisos réz-, cink-, és nikkelkarbonát előállítására

5 171177 6 ciációja folytán, ezt csak korlátozottan szolgáltat­hatják. Megváltozik a helyzet, ha vizes közegben oldott alkáli fém-karbonát van jelen, mert az az alanti egyen­súlyi reakció szerint hidrolizál Na2 C0 3 + 2H 2 0^2NaOH + H 2 CO s és az így keletkező nátrium-hidroxid magas disszociá­ciós foka miatt már bőségesen szolgáltat reakcióképes hidroxil-ionokat. Miután fenti egyenlet értelmében az alkálifémkarbonát mennyiségének növelése az egyen­súlyt a nátriumhidroxid keletkezése felé tolja el, így ez valójában a reakcióképes hidroxil-ionok számának növelését jelenti. A látszólagos ellentmondást az álta­lunk felállított elmélet feloldja. A felismerés és annak magyarázata ismeretében, an­nak gyakorlati kihasználására két lehetőség van. Az egyik, ha a fém-só (pl. réz-szulfát, vagy cink­klorid) fele mennyiségének a reakcióelegyhez való adása után az adagolás folyamatát egy időre felfüggesztjük és a reakciót ebben az első rész-folyamatában lehetőség szerint minél quantitativebben hagyjuk lezajlani. Ekkor ugyanis az alkálifém-karbonát és a fém-só-reaktánsok aránya még kb. 2: 1, a pH =8 fölött van, ezzel a bázi­kus csoportok közvetlen keletkezését segítjük elő anél­kül, hogy az egész folyamat során alkálifém-karbonát felesleget alkalmaztunk volna. A másik lehetőség, hogy a folyamatos adagolást nem szakítjuk meg, azt változatlanul fenntartjuk, de az al­kálifém-karbonát egy bizonyos mennyiségének rová­sára, azzal equivalens mennyiségű alkálifém-hidroxidot alkalmazunk, így a hidroxil-ionok számát közvetlen beavatkozással növeljük a rendszerben. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elegy pH-ját is megnöveltük. A két megoldás bármelyikével, a karbonát-reaktáns feleslegben való alkalmazása, tehát többlet-anyag fel­használása nélkül, magas bazicitású, jól szűrhető és szárítható, idegen aniontól mentes terméket kapunk. Az alkálifém-hidroxidot alkalmazó — teljesen új —• megoldásnak különösen azért van jelentősége, mert se­gítségével meg lehet oldani, hogy nemcsak alkálifém­karbonátból, de alkáliföldfém-karbonátból is (pl. kal­cium-karbonát) magas bazicitású fém-karbonátot állít­sunk elő. Eddig ez nem volt lehetséges, mert például réz-klorid­ból kiindulva kalcium-karbonáttal nem sikerült 2-es bazicitásfokú terméket előállítani, ami nyilvánvaló, miután a reakció eltolódik — egyéb körülményektől is függő mértékben — a n CuCl2 + m CaC03 - 2CuC0 3 . Cu(OH) 2 + CaCl 2 egyenlet felé, vagyis az 1,5 bazicitásfokú termék kelet­kezése irányába. Mindez azért, mert a kalcium-karbo­nát vízben nem oldódik, hidroxil-ionokat nem szolgál­tat, mennyiségének még feleslegben való alkalmazásá­val sem lehet a hidroxil-ionok számát növelni. A bázi­kus rész így csak a réz-karbonát részlet spontán szét­esése útján keletkezhet. Ha azonban a kalcium-karbonát mennyiségének egy részét azzal ekvivalens mennyiségben nátrium-hidroxid­dal helyettesítjük (1. 1. sz. példát), úgy a folyamatot OH-2CuCl2 + CaC0 3 —> CuC03 . Cu(OH)2 + CaCl 2 egyenlet szerinti lefolyás, a magasabb bazicitásfokú termék irányába befolyásoljuk. A fentieken alapuló 1. és 2. sz. példa egyben gyakor­lati igazolása az általunk megfogalmazott mechanizmus elvének és a magas bazicitásfokú CuC03 .Cu(OH) 2 elő­állítására irányuló javított módszerünk további új mo­mentumát szolgáltatja annyiban, hogy a reaktánsok közül az egyik, vízben oldhatatlan vegyület lévén, ol-5 datlan formában van a reakcióelegyben. A reakció vé­gére, a kémiai folyamat következtében — azzal szink­ronban — feloldódik. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy bár a meg­felelően magas pH illetőleg a megfelelő mennyiségű 10 hidroxil-ionok jelenlétének jelentőségét kifejtettük, látni kell azt is, hogy amennyiben vízben oldhatatlan alkáli­fém-karbonáttal vitelezzük ki a reakciót, megfelelő műszaki intézkedésekkel, mint azt példáinkban leírjuk, a reakcióelegy pH7 körüli értékén is igen kedvező körül-15 menyeket alakíthatunk ki. Elégséges ilyen esetben, ha a rendszerben megfelelő mennyiségű protonmegkötő bázikus jellegű vegyület van jelen. A 2. példában a reak­ció kivitelezése úgy történik, hogy a folyamat elején annak ellenére, hogy a heterogén elegy pH-ja csak 7, 20 a rendszer potenciális proton-megkötőképessége — a jelenlevő jelentős mennyiségű alkálifém-karbonát puffer­hatása miatt — a reakció befejezéséig megmarad. Fentiek alapján a találmány szerinti eljárást előnyösen befolyásolja, ha a víz egy részét proton-megkötő és víz-25 zel elegyedő szerves oldószerrel, például piridinnel di­oxánnal vagy dimetil-szulfoxiddal helyettesítjük. Az a körülmény, hogy vízben oldhatatlan alkáliföld­fém-karbonátokkal hidroxil-ion jelenlétében jó minősé­gű magas bazicitásfokú termék állítható elő, ráirányí-30 totta figyelmünket annak kipróbálására, hogy a reak­tánsokat, vagy azok egyikét, nem oldat, hanem szilárd formában vigyük a reakcióelegybe, még az esetben is, ha azok egyébként vízoldhatóak. Ezáltal a reakció­elegyben levő víz jobb kihasználását sikerül biztosítani, 35 a komponensek oldódását a kémiai kölcsönhatás is elő­segíti, a reakcióelegyben szilárd formában levő kiindu­lási anyagok oldódása a reakció előre haladásával be fog következni. Ez a megoldás is kedvez a megfelelő magas bazicitású termékek képződésének. A nemvárt 40 jelenség magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a makrokristályos alapanyag, mint belső keverő műkö­dik és akadályozza az elsődlegesen kicsapódó vegyüle­ten a széndioxid adszorbtív megkötését és egyben elő­segíti a rendszerből való távozását. 45 A példák a találmány szerinti eljárás illusztrálására szolgálnak, minden korlátozó jelleg nélkül. 1. példa. CuC03 .Cu(OH) 2 50 Egy 60 C° hőmérsékletű, keverővel kevert elegyhez, mely 400 kg vízben szuszpendált 88 kg dolomitot tartal­maz, hozzáadagolunk 134,5 kg vízmentes réz-klorid 400 kg vízzel készült oldatát (amennyiben kristályvíz-55 tartalmú réz-kloridból indulunk ki, úgy a kristályvíz­tartalommal megfelelően módosított arányú oldattal dolgozunk). Az adagolást úgy ütemezzük, hogy a pH ne csökkenjen 7 alá és ennek érdekében a réz-klorid­oldat adagolással párhuzamosan 1 kg nátrium-hidroxid-60 nak 10 kg vízzel készült oldatát is fokozatosan az elegy­hez csepegtetjük. Az elegyet, főleg a reakció vége felé intenzíven kever­jük és a hőfokot 75 C°-ra emeljük. A reakció lezajlását a pezsgés megszűnése jelzi. Ezután a kivált zöldszínű 65 csapadékot szűréssel vagy centrifugálással elválasztjuk. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom