171143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hosszú tárolóképességű és nagy reaktivitású, feldolgozásra kész epoxigyanta-kompozíciók előállítására

3 171143 4 kétfunkciós aminnal lereagáltatott epoxigyanta a művelet során annyit veszít reaktivitásából, hogy a továbbhálósítási idők gyakorlati szempontból túl hosszúak. A 920 470/1963. számú angol szabadalmi leírás szerint a tárolhatóságot úgy kívánjuk megoldani, hogy a folyékony epoxigyantát 12,8-32,2 C° közötti hőmérsékleten primer amin csoportokat tartalmazó aromás poliaminnal hálósítják, és így szilárd, de olvasztható közbenső reakcióterméket állítanak elő. E termék azonban 29,5 C°-on csak 5-6 hétig tárolható, ami a gyakorlati felhasználás lehetőségét nagyon korlátozza. A 11440/1961. számú japán szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, melynél a szobahőmérsék­leten szilárd epoxigyantának egy részét oldószerben feloldják, hozzáadják az egész kompozíció hálósí­tásához szükséges mennyiségű hálósítót, és ezzel az oldattal a töltőanyagot átitatják. Az oldószernek vákuumban történő eltávolítása után a keletkező maradékot megőrlik. és hozzá­adják a teljes mennyiségű szilárd epoxigyantát. Ezen eljárásnak hátránya, hogy csak szilárd epoxigyantákkal hajtható végre, melyek sokkal kevésbé reakcióképesek, mint a folyékony gyanták, de problémát okoz az oldószer eltávolítása is, és a gyártástechnológia rendkivül bonyolult és drága. Hasonló megoldást ismertet az 1 198 999/1965. számú NSzK-beli szabadalmi leírás, amely a gyanta térhálósodásának retardálására magas forráspontú ketonokat, pl. metil-ciklohexanont alkalmaz. E módszer azért nem megfelelő, mert tárolás közben a keton egy része elpárolog, és így a retardáló hatás bizonytalanná válik, másrészt a gyantában visszamaradó keton a késztermék tulajdonságait nagymértékben lerontja. A 72 30.798/197 \ számú japán szabadalmi bejelentés szerint 450-500-as epoxi ekvivalensű epoxigyantát, aminodikarbonsavat, diamint, vala­mint a kompozícióhoz szükséges töltő, csúsztató és színező anyagokat 60 C°-on 10 percig keverik. így olyan kompozíciót állítanak elő. amely 180C°-on 1 óra alatt keményedik meg. A módszer hátránya, hogy a hosszú tárolóképes­ség elérése érdekében az alacsony reaktivitású gyantát a magas olvadáspontú aminokarbonsav. illetve amin hálósítóval olyan alacsony hőmérsék­leten keverik, hogy a térhálósodás nem indul meg. Ezzel a módszerrel nem lehet nagyreaktivitású. gyors kikeményedésű kompozíciót előállítani. A fentiekből megállapítható, hogy nagyon nehéz egy olyan, jól reprodukálható, reaktív, jó tároló­képességgel rendelkező kompozíciót előállítani, viszonylag egyszerű technológiai módszerekkel és gazdaságosan, amely az ipari felhasználás követel­ményeinek megfelel. Kísérleteink során sikerült egy olyan módszert kidolgozni, mely az ismert eljárások hibáit kiküszöböli, nagyreaktivitású epoxigyantából indul ki, és kellő ideig (kb. 6 hónapig) tárolható, olyan kompozició előállítását teszi lehetővé, amely a feldolgozási hőmérsékleten gyorsan kikeményedik, és-jó minőségű terméket eredményez. A találmány alapja az a felismerés, hogy nagyreaktivitású epoxigyantából is készíthető hosszú tárolóképességgel rendelkező, rövid kike­ményítési időt igénylő, feldolgozásra'kész gyanta-5 kompozíció, ha a nagyreaktivitású epoxigyantában nagyreaktivitású térhálósítót oldunk a sztöchiomet­rikusnál kisebb mennyiségben, amely az oldás hőmérsékletén az epoxi csoportoknak csak egy részével reagál, és a kisebb reaktivitású térhálósítót 10 az előbbi beoldási hőmérsékleten a sztöchiomet­rikusnál nagyobb mennyiségben adagoljuk az epoxigyantába, a végleges összetételű kompozíciók előállításához szükséges adalékanyagokkal együtt. Fentiek alapján a találmány eljárás hosszú 15 tárolóképességű és nagy reaktivitású, feldolgozásra kész epoxigyanta-kompozíciók előállítására nagy­reaktivitású folyékony epoxigyantából, a gyantának térhálósításával, valamint a gyanta-kompozíció előállításához szükséges egyéb adalékokkal, így 20 csúsztató- és töltőanyaggal és adott esetben színező anyaggal való elegyítése útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy térhálósító, anyagként legalább két, eltérő reaktivitású térháló­sítót használunk, és a nagyobb reaktivitású 25 térhálósítóból a sztöchiometrikusnál kevesebbet, a kisebb reaktivitású térhálósítóból pedig a nagyobb reaktivitású térhálósító adagolásával egyidejűleg vagy azt követően, lényegileg azonos hőmérsékleten a sztöchiometrikusnál nagyobb mennyiséget adunk 30 az epoxigyantához. Az így előállított előpolimer kellő szilárdságú, jó őrölhető szilárd formában, és tartalmazza a teljes kikcményedéshez szükséges hálósítót. Ha ezután az előpolimert megfelelő hőmérsékletre hevítjük, a mikroszkópos eloszlásban 35 levő kisebb reaktivitású hálósító megolvadva reakcióba lép az ugyancsak ezen a hőmérsékleten megolvadó többi komponenssel, és a térhálósodás a nagyreaktivitású rendszerekre jellemző módon igen rövid idő alatt lejátszódik. 40 A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: a) hosszú tárolóképességű epoxigyanta-kompozí­ciók állíthatók elő oly módon, hogy a feldolgozás 45 hőmérsékletén igen gyors reakció sebességgel térhálósódó, jó mechanikai és villamos tulajdon­ságokkal rendelkező kész terméket kapunk. b) egyszerű technológiai módszerekkel, mint a beoldás, hengerlés, őrlés, gazdaságos és jól 50 reprodukálható termék állítható elő. A találmány szerinti eljárás foganatosításaTM a/ alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa 300 g 190 epoxi ekvivalensű gyantában 20.4 g meta-fenilén-diamint (63 C° op.) oldunk fel 60 60—65 C°-on. A meta-fenilén-diamin mennyisége a hálósításhoz szükséges mennyiségnél kevesebb, mert a sztöchiometrikus arányokat figyelembe véve 30,6 g-ra volna szükség. Ezután 60 C°-ra melegített hengerszéken a gyantahálósító oldathoz 289 g 65 alumíniumoxitrihidrátot, 250 g 3 mm hosszúra 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom