171033. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodiazepin származékok előállítására
13 171033 14 Vizsgálatainkhoz vegyesivarú 18-22 g súlyú CFLP egereket használtunk. A „screen"-vizsgálatoknál az anyagokat intraperitoneálisan, a vizsgálatok előtt egy órával adagoltuk. A leghatásosabb vegyületet, az l-metil4-karbamoil-5-fenil-7-klór-l,3,4,5--tetrahidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on-t és a referencia anyagként használt Diazepamot és Klórdiazepoxidot orálisan adagoltuk a vizsgálatok előtt 1 órával. Antikonvulzív hatás vizsgálata [Everett G. M., Richards R. K:J. Pharmacol exp. Ther. 81, 402. (1944)]. 1. Everett és Richards szerint 125 mg/kg metrazolt adagoltunk szubkután. Az anyagok adása után egy órával az 50%-os hatásos dózist (ED50) a tónusos extenzoros görcstől védett és a túlélő állatok %-ából probit analízissel számoltuk. 2. Maximális elektrosokk ingert (100 Hz, 30 V, 0,2 sec.) alkalmaztunk, Swinyard és munkatársai szerint [Swinyard E. A., Brown W. C, Goodman L. S.: J.Pharmacol. 106 319 (1952)]. Védettnek minősítettük azokat az állatokat, melyeknél inger alkalmazására a hátsó végtag tónusos extenziója elmaradt. Sztrichnin görcs védő hatás vizsgálata Tónusos extenzoros görcsöt provokáltunk 2 mg/kg sztrichnin intraperitoneális adagolásával [Kerley T. L. Richards A. G. Begley R. W. Abren B. E. and Weaver L.C.'.J. Pharmacol exp. Ther. 132 360, (1961)], a tónusos extenzoros görcs kimaradását védésnek vettük. Izominkoordináció és ataxia vizsgálata a) „Rotarod" Kinnard és Carr módszere [Kinnard W. J. and Cass C. J.: Brit. J. Pharmacol exp. Ther. 121 354. (1957)] szerint a kontroll állatok mindegyike 120 sec-ig képes a 12/min frekvenciával forgó rúdon fennmaradni. EDS o értékét a kontrollidőn belül leeső állatok százalékából számítottuk. b) „Traction"-teszt: Theobald és munkatársai szerint [Theobald W., Bück 0.,Kunz H. A. Mospurgo C. Stengler E. G. and Wilchelmi G.'.Arch, int pharmacolyn. 148, 560. (1964)] egerek két mellső lábát vízszintes rúdra raktuk hogy abban megkapaszkodhassanak, a kontroll állatok 5 másodpercen belül korrigálták testhelyzetüket úgy, hogy a két hátsó lábukat felhúzták a drótra - az anyaggal kezelt állatok negatív válaszainak százalékából ED5o értéket számítottunk. Narkózist fokozó hatás vizsgálata Miután a barbitál-nátrium [Ebért A. G., Yim G. K. W. and Miya T. S.: Biochem. Pharmacol. 13, 1261. (1964)] nem metabolizálódik a májban, ezért az anyagok narkózist fokozó (szedatív) hatására úgy következtettünk, hogy a vizsgált anyagok különböző dózisai után 1 órával 100 mg/kg barbitál-nátriumot adagoltunk intraperitoneálisan (ettől a dózistól a kontroll csoport állatai nem alszanak), és az alvó állatok százalékából számítottuk ki az anyagok narkózist fokozó ED50 értékét. „Screen" vizsgálatainknál hexobarbitál fokozó hatást vizsgáltunk Rümke és munkatársai [Rümke 5 L. Van Strik R. De Jong H. and Dolver A. Arch. Int. Pharmacodyn. 146, 10. (1963)] szerint úgy, hogy az anyagok után 1 órávai 60 mg/kg hexobarbitált adagoltunk egerek farki vénájáBa. Az alvásidő változást kontroll százalékban adjuk meg. 10 Akut toxicitás vizsgálata Vizsgálatainkat szobahőmérsékleten (24 C°) végeztük— az állatok elhullását egy héten át figyel-15 tük. Az l-metil-4-karbamoil-5-fenil-7-klór-1,3,4,5-tetrahidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on farmakológiai adatait a fenti vizsgálatok alapján Diazepámmal és klórdiazepoxiddal összehasonlítva az alábbi ié'-A-20 zatban adjuk meg: Adatainkból kitűnik, hogy az általunk előállított l-metil-4-karbamoil-5-fenil-7-klór-l,3,4,5-tetrahidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on tetrakórgörcs gátló ha-25 tása gyakorlatilag a Diazepámmal azonos, míg izomrelaxációt és szedációt csak magasabb dózisokban okoz. Az efre vonatkozó vizsgálataink szerint az anyag a klórdiazepoxid hatásához áll közel, de annál kedvezőbb, ha megvizsgáljuk mindhárom 30 anyag esetében, hogy milyen dózisarányok mutatkoznak az izomkoordináeiót, izomrelaxációt, narkózist fokozó, illetve antikonvulzív hatás között. összegezve, az l-metil-4-karbamoil-5-fenil-7-klór-35 -1,3,4,5-tetrahidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on szorongásgátló hatása a Diazepámmal megegyezik, szedatív, illetve izomrelaxáló hatása viszont jóval kisebb, toxicitása kedvezőbb. Egyszeri 5 mg/kg adag vénás beadása után 7 órával az állatok 50%-át 40 még védi a metrazollal indukált görcstől. Az általunk előállított és vizsgált N^-szubsztituált-1,4,-benzodiazepin-2-on-származékok „screen" vizsgálatából négy módszerrel kapott adatainkat ismertetjük tizenkét példán. 45 A találmány szerint vegyületek antimetrazol hatása a Klórdiazepoxid antimetrazol hatásánál esetenként némileg gyengébbek - általános tendenciaként érvényesül azonban a szedatív és izom-50 relaxáló hatás hiánya, ellentétben a Diazepámmal. Hatásos napi dózis körülbelül 2—20 mg, előnyösen 2,5-15 mg naponta, amelyet egyszer vagy többször, de mindig egyenlő dózisokban adunk be. A dozírozást azonban mindenkor a beteg szükségletei 55 és' az orvos tapasztalatai alapján, az adott eset követelményeinek megfelelően választjuk meg. Megjegyezzük, hogy a fentiekben megadott dózisok semmiképpen sem jelenthetik találmányunk vagy alkalmazásának korlátozását. 60 A találmány szerinti eljárással előállított egy vagy több (I) általános képletű vegyületet — mely képletben R1? R 2 és R 3 a fentiekben megadott jelentésű -, mint hatóanyagot a gyógyászatban szo-65 kásos, parenterális vagy enterális adagolásra alkal-7
