170994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliéter-poliolok előállítására poliuretánokhoz

3 170994 4 között az, hogy az átészterezés következtében megnövelt a kapott poliéterek molekulasúlya és viszkozitása, ugyanakkor hidroxilszámuk kisebb. Ezek a tulajdonságok azonban nem kedvezőek a rigid poliuretánhabok előállítása szempontjából. További hátrányként említhető, hogy az e módszer szerint előállított termékek foszfortartalma viszonylag alacsony a 72,4 súly% foszfor(V)-oxidot tartalmazó foszforsav kiindulási anyagként való alkalmazására tekintettel, míg az alábbiakban ismertetendő találmány szerinti eljárásban 74—76 súly% foszfor(V)-oxidot tartalmazó foszforsavat használunk, ami a képződő poliéter-poliolok magasabb foszfortartalmához vezet. E módszer további hátránya az, hogy az átészterezés során felszabaduló dipropilénglikolt csak nagyvákuumban (azaz mintegy 10 torr nyomáson) lehet elválasztani a kívánt terméktől, míg az alábbiakban ismertetendő találmány szerinti eljárás esetében nincs szükség nagyvákuum alkalmazására. Ismeretes továbbá az 1 106 489 számú NSZK-beli szabadalmi leírásból olyan eljárás, ahol mintegy 80 súly% foszfor(V)-oxidot tartalmazó foszforsavat oxialkileznek vagy alkilglikolokkal észtereznek, az utóbbi esetben az alkilglikolokat önmagukban vagy más polihidroxivegyületekkel kombináltan használva. Nem tesznek e módszer esetében azonban említést arról, hogy a reagáltatás poliéterek jelenlétében végezhető. E módszer hátrányai hasonlóak a 3 324 202 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás hátrányaihoz. Sőt, az ezen szabadalmi leírás 1. és 5. példáiban ismertetett poliuretánhabok ellenállóképessége azonos sűrűség mellett rosszabb, mint az alábbiakban ismertetett találmány szerinti eljárás 1., 3., 4. és 5. példái szerint előállított poliéter-poliolokból készült habok ellenállóképessége. Végül ismeretes a 6 606 815 számú publikált holland szabadalmi bejelentéstől egy eljárás keményítő-bázisú poliéterek előállítására, amelynek lényege az, hogy keményítőt és 100%-os foszforsavat bór-trifluorid és dietiléter alkotta komplex katalizátor jelenlétében alkilén-oxidokkal poliaddícionáltatnak. Áz így kapott poliéterek hátránya azonban, hogy nagy a viszkozitásuk (azaz 25 C°-on mintegy 17 000cP), ami gátolja a habképzési eljárást. Az alábbiakban ismertetendő találmány szerinti eljárással előállított poliéter-poliolok viszkozitása egy nagyságrenddel kisebb. Célul tűztük ki tehát gyakorlatilag víztől, illetve az előzőekben ismertetett egyéb hátrányoktól (magas viszkozitás, alacsony hidroxilszám stb.) mentes poliéterek előállítását. Azt találtuk, hogy kiváló tulajdonságokkal rendelkező poliéter-poliolok állíthatók elő, ha alkilén-oxidokat és/vagy epihalohidrineket foszforsawal poliaddícionáltatunk 40-90 C° hőmérsékleten és legfeljebb 3 atmoszféra nyomáson, és a találmány értelmében a poliaddícionáltatást 74-76 súly% foszfor(V)-oxidot tartalmazó foszforsawal valamely a) 25C°-on 400-20 000 cP viszkozitású és 400—600 átlagos molekulasúlyú, legfeljebb 6 hidroxilcsoportot hordozó polihidroxilvegyület és alkilén-oxid és/vagy epihalohidrin poliaddícionáltatása útján kapott poliéter, vagy b) 75 C°-on 1 200-8 000 cP viszkozitású és 400-800 átlagos molekulasúlyú, oxialkilén-fenol és 5 formaldehid kondenzálása útján kapott poliéter, vagy c) 25 C°-on 1 000-6 000 cP viszkozitású és 400-600 átlagos molekulasúlyú, aromás gyűrűt tartalmazó elágazó szénláncú poliéter 10 jelenlétében végezzük, ahol 1 súlyrész foszforsavra vonatkoztatva az a), b) vagy c) szerinti anyagból 1—10 súlyrészt, illetve 3—6 súlyrész alkilén-oxidot és/vagy epihalohidrint használunk. 15 A találmány szerinti eljárásban a poliaddícionáltatáshoz használt poliétereket használhatjuk közvetlenül tisztítás nélkül vagy pedig tisztításuk után. Az a) pont szerinti poliéterek előállításához vezető poliaddíciós reakcióhoz valamilyen bázikus ka-20 talizátort használunk. Az így kapott poliéter tehát bázikus katalizátort tartalmaz, amely a találmány értelmében végzett reagáltatáskor a foszforsav egy részével reakcióba lép foszfátokat képezve, amelyeket a végtermékből elkülönítünk szűrés útján. 25 A b) pont szerinti poliéterek előállítását részletesen ismertetik a 77917 számú lengyel szabadalmi leírásban, míg a c)pont szerinti poliétereket a 89 558 számú lengyel szabadalmi leírásban. A ké-30 sőbbiekben ismertetett 2. és 3. kiviteli példában használt b) pont szerinti, illetve c) pont szerinti poliétereket a Nadodrzanskie Zaklady Przemyslu Organicznegos „Rokita" (Brzeg Dolny, Lengyelország) cég Rozin K, illetve Roksol PC márkanév 35 alatt forgalmazza. A találmány szerinti eljárással előállított poliéter-poliolok pentametil-dietilén-triaminnal (például a Bayer NSZK-beli cég által Desmorapid PP márkanév alatt forgalmazott termékkel), trimetil-trietilén-40 -triaminnal (például a Bayer által Desmorapid PV márkanév alatt forgalmazott termékkel), 4,4'-difenilmetán-diizocianáttal (például a Bayer által Desmodur 44 V20 márkanév alatt forgalmazott termékkel), az Union Carbide USA-beli cég által 45 Silicon L520 márkanév alatt forgalmazott szilikonolajjal, vízzel és triklór-fiuor-metánnal (például a Shell holland cég által forgalmazott Freon 11 márkanevű termékkel) elegyítve habosíthatók, amikor is önkioltó rideg poliureíánhabokat kapunk. 50 A találmány szerinti eljárás döntő előnye abban áll, hogy a poliaddíciós reakció könnyen, a reakcióelegy túlhevítése vagy viszkozitásának jelentős változtatása nélkül foganatosítható. Amennyiben a 55 fentiekben ismertetett módon előállítható, nem-tisztított poliétereket alkalmazunk, abban az esetben nincs szükség közömbös oldószerek alkalmazására, illetve ezeknek eltávolítására desztülálás útján a végtermékből. További előnynek tekinthető, 60 hogy nincs szükség a találmány szerinti eljárással előállítható poliéter-poliolok tisztítására, illetve a technika állása szerint ismert módszerekkel ellentétben hidroxialkil-foszfátokkal való összekeverésére. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli pél-65 dákkal kívánjuk megvilágítani. 2