170906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás égésgátló hatású poliolok előállítására

3 170906 4 1968. novemberi szám, 438-442 o.], halogénezett ricinusolaj alapú poliolok (1 042 899 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás) és poliéter bázisú habokhoz olyan foszforészterek [1 057 256 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás] alkalmazása, ame- 5 lyek savas hidroxilcsoportokon keresztül reakcióba lépnek a habképzés során az alkalmazott izocianáttal magas nyomáson és hőmérsékleten. Az utóbbi szabadalmi leírásban poliolként szacharid vagy glükozid bázisú poliétereket alkalmaznak. Az ismert 10 reaktív adalékok közös hátrányának tekinthető, hogy előállításuk költséges és bonyolult. Az ezen a területen jártas szakemberek számára jól ismert ugyanakkor az is, hogy a poliészter bázisú habok kevésbé érzékenyek hő és láng hatá- 15 sara, mint a poliéter bázisú habok. Az 1170 636 számú NSZK-beli, az 1043 382 számú nagy-britanniai és a 3 278 464 számú amerikais egyesült álamokbeli szabadalmi leírásokból ismertté váltak poliuretánhabok előállításában fel- 20 használható olyan poliolok, amelyek molekulájukba beépítve bisz-(2-klór-etil)-foszfitcsoportot tartalmaznak. Ezen poliolok hátránya azonban, hogy a foszfitcsoport hidrolízisre hajlamos, és így mind a habképzés során, mind tárolás közben a poliol 25 bomlást szenvedhet. A fenti problémakör legátfogóbb összefoglalását adja az Ind. Eng. Chem. Prod. Res. Developm., 4, 478-490 (1970. szeptemberi szám) irodalmi hely. Itt megállapítják, hogy egy ideális önkioltó anyag- 30 gal szemben négy alapkövetelmény támasztható, éspedig — gazdaságosság, — a habban ne következzen be előtérhálósodás, 35 — hosszú időn át lángálló legyen, és — jól összeférjen az adalékanyagokkal. Azt találtuk, hogy a fenti követelményeknek messzemenőkig eleget tesznek az I általános kép- 40 létű poliolok, amelyeket a találmány értelmében úgy állítunk elő, hogy valamely V általános képletu vegyület — ahol Q és Z jelentése a fenti, Rí pedig hidrogénatomot vagy 9—11 szénatomot tartalmazó, elágazó szénláncú alkilkarbonilcsoportot 45 jelent - 1 móljával 0,8-2,2 mól trisz-(2-klór-etil)-foszfátot 2—klór-etanol kilépése mellett 160 C° és 230 C° közötti hőmérsékleten parciálisan átészterezünk, és a kapott I általános képletű poliolt ismert módon elkülönítjük. 50 A kiindulási anyagként használt V általános képletű telítetlen polihidroxivegyületeket úgy állítjuk elő, hogy először maleinsavanhidridet megolvasztunk célszerűen egy hűthető-fűthető duplikátorban keverés közben 90-120 C°-on. A kapott olvadék- 55 hoz ezután hozzáadunk valamely II általános képletű többértékű alkoholt, például pentaeritritet vagy szorbitot a félészterképzés foganatosítására. Az addíciós reakció végbemenéséhez célszerűen 110C° és 160C° közötti hőmérsékletet biztosi- 60 tunk. Tekintettel arra, hogy a II általános képletű alkoholok alkalmazása esetében vízkilépés közben polikondenzációs reakció is beindulhat, a félészterképzés során a reakcióelegy hőmérsékletét 160 C° alatt tartjuk. Egy így képződött III álta- 65 lános képletű, karboxilcsoportot hordozó félésztert ezután 180-200 C° hőmérsékleten valamely IV általános képletű vegyülettel (amely maga is egy többértékű alkohol, amennyiben Rj hidrogénatomot jelent, vagy pedig ha R] jelentése 9—11 szénatomot tartalmazó, elágazó szénláncú alkilkarbonilcsoport, akkor egy félészternek tekinthető) reagáltatunk. Tekintettel arra, hogy a IV általános képletű vegyületek hidroxilcsoportjai reakcióképesebbek, mint a III általános képletű félészterek Q. helyettesítőjének hidroxilcsoportjai, a reagáltatás eredményeképpen V általános képletű észterek képződnek polikondenzáció lejátszódása nélkül. Egy így kapott V általános képletű észterrel ezután a találmány értelmében trisz-(2-klór-etil)foszfátot parciálisan átészterezünk. A reagáltatást célszerűen 180-210 C°-on hajtjuk végre, miközben 2-klór-etanol képződik attól függő mennyiségben, hogy az V általános képletű észtereket és trisz-(2--klór-etil)-foszfátot közel ekvimoláris mennyiségekben reagáltattuk egymással, vagy pedig az utóbbi vegyületet egy mól V általános képletű észterre vonatkoztatva legalább két mólnyi mennyiségben használjuk. A képződött I általános képletű poliolt ezután ismert módon, például a 2-(klór-etanol ledesztillálása útján elkülönítjük. A teljes reakciósort az A reakcióvázlatban ábrázoljuk. A találmány szerinti eljárás előnyei az alábbi pontokban foglalhatók össze: a) A találmány szerinti eljárással előállítható poliolok - amellett, hogy észter-típusúak, ami a korábban említett okokból kedvező — klór- és foszfortartalmuk következtében poliuretán-szerkezetbe beépülve annak lángálló tulajdonságot biztosítanak, továbbá az ilyen poliolokat tartalmazó poliuretánok lángálló tulajdonságukat hosszú időn át megtartják, tekintettel arra, hogy a poliolok - ellentétben a nem reaktív adalékokkal - nem hajlamosak migrációra. b) A találmány szerinti eljárással előállított poliolok széles kompatibilitást mutatnak a legtöbb, kereskedelmi forgalomban kapható és poliuretánok előállítására alkalmazható poliollal, így lehetőség nyílik poliuretánok előállításához olyan poliol-keverékek alkalmazására, amelyek részben égésgátló hatású poliolt tartalmaznak. c) A találmány szerinti eljárással előállított poliolok poliuretán-bázisú habok gyártásán túlmenően felületkezelésre alkalmazott lakkok és festékek lángálló tulajdonságainak javítására is hasznosíthatók. d) A találmány szerinti eljárás igen egyszerűen, a műgyanták előállításához szokásosan alkalmazott, keverővel ellátott duplikátorban is foganatosítható. e) A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott kiindulási anyagok egyszerű, kereskedelmi forgalomban kapható vegyületek. Következésképpen a találmány szerinti eljárással égésgátló hatású poliolok gazdaságosan állíthatók elő. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal kívánjuk megvilágítani. Az egyes kiviteli példákban előállított poliolok megnevezése gyári megnevezés. 2