170906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás égésgátló hatású poliolok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 'IS? Bejelentés napja: 1974. XII. 19. (TI-228) Közzététel napja: 1977. IV. 28. Megjelent: 1978. IV. 29. 170906 T& Nemzetközi osztályozás: C07F 9/113,^ C 07 C 33/02 Feltalálók: Brieger Lajos vegyészmérnök, Doktor Károly vegyészmérnök, Leninváros, Székely Géza vegyészmérnök, Budapest, Szilágyi Gáborné vegyészmérnök, Leninváros Tulajdonos: Tiszai Vegyi Kombinát, Leninváros Eljárás égésgátló hatású poliolok előállítására 1 A találmány tárgya eljárás új, égésgátló hatású poliolok, közelebbről égésgátló hatású, izocianátokkal térhálósodé poliolok előállítására. Még közelebbről a találmány az új I általános képletű poliolok - ahol 5 Q jelentése 5-7 szénatomot tartalmazó, legalább két és legfeljebb öt hidroxilcsoportot hordozó hidroxi-alkilcsoport, Z 2-6 szénatomot tartalmazó és adott esetben 10 egy hidroxilcsoporttal helyettesített alkiléncsoport, R jelentése bisz-(2-klór-etil)-foszfátocsoport, és R2 hidrogénatomot, 9-11 szénatomot tartalmazó, elágazó szénláncú alkilkarbonilcsoportot vagy 15 bisz-(2-klór-etil)-foszfátocsoportot jelent -előállítására vonatkozik. Ismeretes, hogy napjainkban a poliuretán bázisú műanyagok, például az úgynevezett rideghabok 20 szerkezeti anyagkénti vagy szigetelőanyagkénti felhasználásához elengedhetetlen követelmény a hab lángállósága. Hasonló jelentőségűek az égésgátló hatású, poliuretán bázisú lakkok és festékek, amelyek például fából készült szerkezeti anyagok bevonására 25 alkalmasak, és így elsősorban az épületasztalosiparban és a bútoriparban alkalmazzák őket. Merev poliuretán habok tűzveszélyességének csökkentésére többféle eljárás ismert. így például a habok égési hajlamának csökkentésére legeiterjed- 30 tebben foszfor-, klór- és brómtartalmú vegyületeket, ritkábban bór- és antimontartalmú vegyületeket használnak. Ezek az elemek, illetve megfelelő vegyületeik nem reagáló adalék formájában, általában a poliol komponensbe keverve kerülnek a habba annak előállítása során, vagyis kémiailag nem épülnek be a poliuretán habrendszerbe. Bór, antimon, foszfor és halogénelemek kémiailag nem reagáló adalékkénti felhasználását ismerteti például Hilade a Journal of Cell. Plast., 5, 215-220 (1970), Dickert a Modern Plastics, 42, 197-199 (1968), és Piechota a Journal of Cell. Plast., 1, 186-189 (1965) irodalmi helyen. Hasonló hatású az 1 325 134 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett izoftálsav is. A habrendszerbe kémiailag nem beépülő adalékok közül leginkább a trisz-(2-klór-etil)-foszfát terjedt el, hátránya azonban, hogy hosszabb idő eltelte után a hab felületére vándorol és ezáltal jelentősen csökken égésgátló hatása [Dickert, E. A. és Teene, G. C: „Chemistry and Flame Retardancy of Rigid Urethane Foams" című cikke, megjelent a Modern Plastics, 42, 197-204 és 264-267 (1965) irodalmi helyen]. A habrendszerbe be nem épülő adalékanyagok hátrányainak kiküszöbölésére úgynevezett reaktív, vagyis a habrendszerbe beépülni képes adalékanyagok előállítására is ismeretesek próbálkozások, így például ismert reaktív adalékként a tetrabróm-ftálsavanhidrid [Papa: Journal of. Cell. Plast., 170906
