170904. lajstromszámú szabadalom • 1,3,4-tiadiazol-2-il-karbamid tartalmú szelektív gyomirtószer

3 170904 4 Amennyiben a hatásspektrumot kívánjuk széle­síteni, vagy parlagi növényzetet kívánunk kiirtani, más gyomirtó szereket is adhatunk hozzá. Gyomirtóként hatásos keverékpartnerekként pél­dául a következő vegyületcsoportokhoz tartozó 5 hatóanyagokat alkalmazhatunk: triazinok, amino­triazilok, anilidek, diazonok, uracilok, alifás kar­bonsavak, halogénkarbonsavak, halogénezett ben­zoesavak és fenilecetsavak, ariloxikarbonsavak, hidr­azidok, amidok, nitrilek, ilyen karbonsavak észtere, 10 karbamidsav- és tiokarbamidsav-észter, karbamidok, 2,3-6-triklórbenzil-oxipropanol és rodántartalmú vegyületek stb. Az egyéb adalékanyagon pl. nem fitotoxikus adalékokat is értünk, amelyek a gyom­irtószerben szinergetikus hatásnövekedést ered- 15 ményeznek, ilyenek a nedvesítőszerek, emulgeáto­rok, oldószerek és olajszerű adalékok. A hatóanyagokat célszerűen valamilyen készít­mény pl. porok, szórható anyagok, granulátumok, 20 oldatok, emulziók vagy szuszpenziók formájában alkalmazzuk, amelyek folyékony és/vagy szilárd hordozót, hígítószert és adott esetben nedvesítő-, tapadást elősegítő, emulgeáló és/vagy diszpergáló segédanyagokat is tartalmaznak. 25 Alkalmas folyékony hordozó pl. a víz, alifás és aromás szénhidrogének, mint pl. benzol, toluol, xilol, ciklohexanon, izoforon, továbbá ásványolaj­frakciók. 30 Szilárd hordozóanyagként ásványi anyagok alkal­mazhatók, pl. Tonsil, szilikagél, talkum, kaolin, Attaclay, mészkő, kovasav és növényi termékek pl. lisztek. 35 Felületaktív anyagként a következőket említjük: pl. kalciumligninszulfonát, polioxietilén-oktilfenol­éter, naftalinszulfonsavak, fenolszulfonsavak, for­maldehid-kondenzátumok, zsíralkoholszulfonátok és 40 zsírsavak alkáli és alkáliföldfém sói. A hatóanyag ül. hatóanyagok aránya a szerben tág határok között változtatható. A szerek tartal­mazhatnak például kb. 20-80 súlyszázalék ható- 45 anyagot, kb. 80-20 súlyszázalék folyékony vp~y szilárd hordozót, valamint adott esetben 20 súly­százalékig terjedő mennyiségben felületaktív anya­gokat. Az I általános képletű új hatóanyagot pl. úgy 50 állíthatjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet a) amennyiben R2 jelentése hidrogénatom, egy III általános képletű izocianáttal reagáltatunk szer- 55 ves oldószerben, vagy b) amennyiben R2 jelentése metilcsoport, fosz­génnel reagáltatunk inert oldószerben, savmegkötő­szer jelenlétében, majd a reakcióterméket egy V általános képletű aminnal reagáltatjuk és 60 az a) vagy b) eljárásváltozat szerint kapott reakció­terméket adott esetben oxidálószerekkel, előnyösen egy szerves hidroperoxiddal, persawal vagy szervet­len oxidálószerrel kezeljük, emellett R! és R3 jelentése a fenti és m jelentése 0, 1 vagy 2. 65 Olyan I általános képletű vegyületek előállítására amelyben n jelentése 2, szervetlen reagensek így pl. klór- vagy káliumpermanganát, krómsav vagy ezek sói, illetve salétromsav alkalmazhatók 0-120C0 hőmérsékletintervallumban. 1 mól tiovegyületre célszerűen négy oxidációs egyenértéket vagy - kívánt esetben - ennél többet alkalmazunk, vagyis legalább kétszer annyit, mint amennyit a fent leírt szulfoxidálásnál olyan vegyü­letek előállítására, amelyekben n= 1. Olyan vegyületek, amelyekben R3 jelentése met­oxicsoport VI általános képletű vegyületekből állít­hatók elő, metilezőszerek, mint pl. metiljodid vagy dimetilszulfát segítségével, adott esetben szerves bá­zisok mint pl. trietilamin, dimetilamin, vagy szer­vetlen bázisok, mint pl. nátriumhidroxid vagy ká­liumhidroxid jelenlétében. Reakcióközegként célszerűen szerves oldószere­ket, mint karbonsavakat, pl. ecetsavat, étereket, pl. dioxánt, ketonokat, pl. acetont, savamidokat, pl. dimetilformamidot, nitrileket, pl. acetonitrilt vagy másokat alkalmazhatunk, önmagukban, illetve víz­zel keverve. Azoknál az eljárásoknál, amelyekben hidrogén­halogenidek keletkeznek, ezek megkötésére szerves bázisokat, így pl. tercier aminokat, pl. trietilamint vagy dimetilanilint, piridinbázisokat, vagy megfelelő szervetlen bázisokat, pl. alkáli- illetve alkáliföldfém­oxidokat és hidroxidokat adunk a rendszerhez. A foszgénnel való reakció kb. -10 C° és 150 C° között megy végbe, az ezt követő reakciót az V általános képlet szerinti dimetilaminnal kb. -10 és 100 C° között, általában azonban szobahőfokon végezzük. Reakcióközegként a reagálóanyagokkal szemben közömbös oldószerek szolgálnak, ezekre többek kö­zött a következők említhetők: alifás és aromás szénhidrogének, és halogénszénhidrogének, mint a benzol, toluol, xilol, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórozott etilének, ketonok, éter­-típusú vegyületek, N,N-dialkilezett amidek, nitrilek és mások. A leírt eljárások kivitelezéséhez szükséges ki­indulási termékek ismertek vagy ismert eljárás sze­rint előállíthatók. A következő példák a találmány szerinti vegyü­letek előállítását szemléltetik. l-allil-3-metil-3-(5-etilszulfinil-l,3,4-tiadiazol­-2-il)-karbamid 28,6g 2-etilszulfínil-5-metilamino-l,3,4-tiadiazolt (amelynek op.-ja 76 C°) 100 ml tetrahidrofuránban és 200 ml acetonitrilben oldunk és az oldatot keverés közben 8,5 g allilizocianáttal elegyítjük. Egy éjszakai állás után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot 75 ml metilizobutil­ketonból átkristályosítjuk. Ily módon 17,5 g (az elméleti 64%-a) l-allil-3-metil-3-(5-etilszulfonil-l,3,4--tiadiazol-2-il)-karbamidot kapunk, amelynek op.:-ja 88 C°. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom