170883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-oxo-1,2-benzotiazin-1,1-dioxid-karboxamidjainak előállítására
7 170883 8 Elemzési eredmények: a C9 H 9 N0 3 S képletre számítva (%): C 51,17; H4.29; N 6,63; talált (%): C 51,42; H4.68; N 6,62. V. példa 2'-klór-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1 -dioxid. Az I. példában leírt eljárást követjük azzal a különbséggel, hogy 3,09 g (0,0143 mól) 3,4-dihidro-2-metil-3--oxo-2H-l,2-benzotiazin-l,l-dioxidot 20 ml dimetilszulfoxidban 2,2 g (0,0143 mól) o-klór-fenil-izocianáttal reagáltatunk 1,45 g (0,0143 mól) trietilamin jelenlétében (az 50%-os nátriumhidrid helyett). A kapott keveréket nitrogénnel öblítjük át, majd 20 órán át szobahőmérsékleten (körülbelül 25 °C) kevertetjük. A kevertetett reakcióelegyet 0 °C-on 100 ml 3n-sósavba öntjük: így sárga csapadékot kapunk, amelyet vákuum-szűréssel összegyűjtünk, hideg vízzel mosunk és szárítunk. Az utóbbi anyagot forró benzolban oldjuk, a keletkezett oldatot forrón szűrjük és állás közben szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni. Ilymódon 2,39 g (49%) 2'-klór-3,4--dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1-dioxidot kapunk kristályos üledék alakjában, amely 139—141 °C-on olvad. Elemzési eredmények: a C16 Hi 3 ClN 2 0 4 S képletre számított (%): C 52,67; H 3,59; N7,68; talált (%): C 52,91; H3,68; N 7,77. VI. példa Helyettesített 3,4-dihidro-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4--karboxanilid-1,1 -dioxidok. Az I. példában leírt eljárást ismételjük meg a következő 3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4--karboxamid-1,1-dioxidok előállítására 3,4-dihidro-2--metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-l,l-dioxidból és a megfelelő szerves izocianát reagensből kiindulva és trietilamint használva nátriumhidrid helyett (azonos moláris mennyiségben) katalizátorként: 3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 154—156 °C; 4'-fluor-3,4-dihidro-2-rnetil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 149—151 °C; 4'-klór-3,4-dihidro-2-metíl-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1 -dioxid, olvadáspont 139—141 °C (bomlás közben); 3'-trifluormetil-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1 -dioxid, olvadáspont 130— 133 °C; 4'-metil-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1 -dioxid, olvadáspont 151—153 °C; 4'-metoxi-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 164,5— 167 °C; 4'-nitrö-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 198—201 °C; 3'-metil-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 117—120 °C; 4'-etoxi-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l ,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1 -dioxid, olvadáspont 159—162 °C; 3'-klór-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 174—177 °C; 2'-metil-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 162—163 °C; 2',5'-diklór-3,4-dihidro-3-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 183— 186 °C; 2'-metoxi-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 157—159 °C; 3',4'-diklór-3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 215— 217 °C; 2'-metil-4'-nitro-2,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2--benzotiazin-4-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 206—209 °C; 4'-bróm-3,4-dihidro-3 -oxo-2H-1,2-benzotiazin-4--karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 162—165 °C; 2',4'-diklór-3,4-dihidro-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-4--karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 162—165 C C. VII. példa N-(2-tiazolil)-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-1,2--benzotiazin-3-karboxamid-l,l-dioxid. Gömbnyakú lombikba nitrogén-atmoszférában bemérünk 10 ml xilolt, 0,100 g (0,25 mmól) 2',5'-diklór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-1,1-dioxidot — amelyet a II. példa szerinti eljárással állítottunk elő —, 0,030 g (0,30 mmól) 2-aminotiazolt—-amely az Aldrich Chemical Companytól, No. 12, 312—9 (97% tisztaságú) szerezhető be — és nyomnyi mennyiségű p-toluolszulfonsavat. A 2-aminotiazolt felhasználás előtt benzolból átkristályosítottuk. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt forraljuk és a reakció mértékét vékonyrétegkromatográfiával mérjük. 3,5 óra után nem volt változás megfigyelhető a kromatogramon. A keveréket 48 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük. A kromatogram ezután egy olyan foltot mutat, amely a kívánt termékével egyvonalban helyezkedik el. 2-aminotiazolt (0,030 g, 0,30 mmól) és további nyomnyi mennyiségű p-toluolszulfonsavat adagolunk és a reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten kevertetjük. A keveréket ezután egy éjjelen át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. 16 óra után hozzáadunk 0,030 g (0,30 mmól) 2-aminotiazolt és a visszafolyatást 8 órán át folytatjuk. Ezután még adagolunk 0,060 g (0,60 mmól) 2-aminotiazolt és egy éjjelen át folytatjuk a visszafolyató hűtő alatt való forralást. A reakcióelegyet ezután vákuumban térfogata felére bepároljuk és körülbelül 0 °C-ra hűtjük le, miközben gumiszerű barna csapadék képződik. A keveréket szárazra pároljuk és a szilárd maradékot minimális mennyiségű forró izopropanolban oldjuk, szűrjük és körülbelül 0 °C-ra hűtjük. A képződött csapadékot szűréssel elkülönítjük és levegőn szárítjuk. 0,046 g (45%) nyers N-(2-tiazolil) -3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxamid-l,l-dioxidot kapunk.olva dáspont 219—257°. További átkristályosítás izopropanolból világossárga szilárd anyag alakjában a tiszta terméket szolgáltatja (0,011 g, 13%, olvadáspont 244—246 °C, bomlik). 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
