170883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-oxo-1,2-benzotiazin-1,1-dioxid-karboxamidjainak előállítására

9 170883 10 VIII. példa N-(2-tiazolil)-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-ben­zotiazin-3-karboxamid-l,l-dioxid. Egy gömblombikba nitrogén alatt bemérünk 10 ml xilolt, 0,10 g (0,27 mmól) — a III. példa szerinti mód­szerrel előállított — 2'-klór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo­-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxidot, 0,041 g (0,41 mmól) 2-aminotiazolt és nyomnyi mennyiségű p-toluolszulfonsavat. A keveréket egy éjjelen át vissza­folyató hűtő alatt forraljuk és ismét hozzáadunk 0,041 g (0,41 mmól) 2-aminotiazolt. Egy éjjelen át visszafolyató hűtő alatt forraljuk, még hozzáadunk 2-aminotiazolt (0,081 g, 0,82 mmól) és a keveréket egy éjjelen át ismét visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A keveréket ezután körülbelül 0 °C-ra hűtjük és vákuumban bepároljuk. Gumiszerű, félig szilárd anyagot kapunk, amelyet mini­mális mennyiségű forró izopropanolban oldunk. A ke­veréket szűrjük, körülbelül 0 °C-ra hűtjük és ismét szűrjük a képződött csapadék elkülönítésére. A légszá­raz szilárd maradék (0,039 g, olvadáspont 198—202 °C) vékonyrétegkromatográfiás úton olyan anyagnak bizo­nyul, amely körülbelül 50%-ban a kiindulási anyagot és 50%-ban a végterméket tartalmazza. IX. példa N-(2-piridil)-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzo­tiazin-3 -karboxamid-1,1 -dioxid. 1,1 g (3 mmól) 2'-klór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H­-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxidot (II. példa) 17 ml xilolban oldunk és az oldatot forrásig melegítjük. Megkezdődik a xilol ledesztillálása; 25 percen át a desztillátum pótlására 0,34 g (3,6 mmól) 2-aminopiridin 8 ml xilollal előállított oldatát adagoljuk. Folytatjuk a desztillációt és friss xilol hozzáadásával állandó térfo­gatot tartunk fenn. A reakció előrehaladását vékonyré­tegkromatográfiával követjük. Öt óra után 1 g (7,7 m­mól) 2-aminopiridin-hidrokloridot adunk hozzá. A friss xilol desztillációját és hozzáadását 2 órán át folytatjuk, majd a reakcióelegyet 63 órán át visszafolyató hűtő alatt 5 forraljuk. A forró reakcióelegyet aktív szénnel kezeljük, szűr­jük és a folyadékot vákuumban bepároljuk: így egy olajat kapunk. Az olajat 95: 5 benzol: ecetsav elegyben oldjuk és szilikagél oszlopra visszük fel (100 g). 95: 5 10 benzol: ecetsav eleggyel végzett eluálás a cím szerinti vegyületet tartalmazó frakciót szolgáltat. Ezt a frak­ciót vákuumban szilárd anyaggá töményítjük. Dimetil­acetamid-metanol elegyből végzett átkristályosítás 174 mg (16% kitermeléssel) terméket szolgáltat, olvadáspont 15 194 °C (bomlik). A minta vékonyrétegkromatográfiá­san azonosnak bizonyul a cím szerinti vegyület egy is­mert mintájával. 20 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás (V) általános képletű 3,4-dihidro-2H-l,2--benzotiazin-1,1-dioxidok előállítására — e képletekben Rt jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, és 25 R2 jelentése 2-piridil- vagy 2-tiazolilcsoport — azzal jellemezve, hogy egy (VI) általános képletű kar­boxamidot — e képletben R3 jelentése fenil-, monoklór- vagy diklór-fenilcsoport és Rj a fent megadott — 30 egy R2 NH 2 általános képletű amin legalább egyenérték­nyi mennyiségével reagáltatjuk — e képletben R2 jelen­tése a fenti definíciónak felel meg — inert szerves oldó­szerben 75—200 °C hőmérsékleten. 35 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód­ja azzal jellemezve, hogy olyan (VI) általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol R! jelentése metilcso­port és Rj az 1. igénypontban megadott. 1 ábra oldal A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 78.5465.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkő István igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom