170883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-oxo-1,2-benzotiazin-1,1-dioxid-karboxamidjainak előállítására
5 170883 6 jük, majd 15 ml hideg 3n sósavba töltjük. A kapott halványsárga csapadékot szűrjük, majd vákuumban szárítjuk. 302 mg 208—215 °C olvadáspontú anyagot kapunk. Izopropanolból való egyszeri átkristályosítás után 208 mg (42%) 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2--benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxidot kapunk, olvadáspont 213—215 °C. Elemzési eredmények: C16 H 14 N 2 OS-re számítva (%): C 58,17; H4,27; N8.48; talált (%): C 58,14; H4.33; H 8,14. II. példa 2',5'-Diklór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid. Az I. példában leírt eljárást ismételtük meg 0,576 g (0,012 mól) 50%-os olajos (hexánnal mosott) nátriumhidrid alkalmazásával, 15 ml száraz dimetilformamidban, 2,53 g (0,012 mól) 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-l,l-dioxiddal és 2,26 g (0,012 mól), 20 ml száraz dimetilformamidban oldott 2,5-diklórfenil-izocianáttal. A reakció befejeződése után a kapott keveréket 140 ml jeges 3n sósavba öntjük és szűrjük. Az ilymódon összegyűjtött nehéz sárga csapadékot levegőn szárítjuk, majd forró etanolban oldjuk. Ebből lassú hűtés hatására csakhamar halványsárga 2',5'-diklór-2--metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid kristályok válnak ki (olvadáspont 223—225 °C). A termék kitermelése 678 mg (14%). Elemzési eredmények: C16 H 12 Cl 2 N 2 0 4 S-re számítva (%): C 48,13; H3.03; N 7,02; talált (%): C 48,09; H3.10; N 6,95. III. példa Helyettesített 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l ,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxidok. Az I. példában leírt eljárást ismételtük meg a következő 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3--karboxamid-1,1-dioxidok előállítására 3,4-dihidro-2--metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-l,l-dioxidból és a megfelelő szerves izocianát reagensből kiindulva: 4'-klór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 230—232 °C; 2'-metoxi-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 178— 180 °C; 4'-metoxi-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 250— 252 °C; 2'-metil-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 157— 160 °C; 4'-metil-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 234—236 °C; 3'-trifluormetil-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-1,1-dioxid, olvadáspont 195— 198 °C; 3'-klór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 267—269 °C (bomlás közben); 3 ',4'-diklór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 279— 281 °C; 2'-klór-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 197—199 °C; 4'-nitro-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 233— 236 °C; 4'-bróm-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 233— 236 °C; 3'-metil-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 219— 222 °C; 4'-etoxi-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 258—260°C; 4'-fluor-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxanilid-l,l-dioxid, olvadáspont 238—240 °C. IV. példa 3,4-dihidro-2-metil-3 -oxo-2H-1,2-benzotiazin-1,1 -dioxid. Mágneses keverővel ellátott gömblombikba száraz nitrogén-atmoszférában bemérünk 31,4 g (0,17 mól) N-metil-o-toluolszulfonamidot 600 ml száraz tetrahidrofuránban oldva. Ezt az oldatot 0 c C-ra hűtjük, és gyorsan, csepegtetve hozzáadunk 219 ml n-butil-lítiumot (1,6 M) 0,35 mól n-hexánban oldva. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 15 percen át szobahőmérsékleten (körülbelül 25 °C) kevertetjük, majd lassan körülbelül 1500 ml sűrű, dietiléteres szárazjég-szuszpenzióba öntjük (ezt ugyancsak nitrogén-atmoszférában tartottuk). A kapott szuszpenziót ezután szobahőmérsékleten 70 percen át kevertetjük, majd hozzáadunk 500 ml vizet és az így kapott vizes keveréket 700 ml tömény sórawal megsavanyítjuk. Az így megsavanyított vizes oldatot ezután vákuumban eredeti térfogatának 1/3-ára töményítjük. Szobahőmérsékletre való hűtés közben a koncentrátumból csakhamar fehér szilárd csapadék válik ki. Ezt a szilárd anyagot vákuum-szűréssel összegyűjtjük és levegőn állandó súlyig szárítjuk. 29,1 g (75%) 2-(N-metil-szulfamoil)-fenilecetsavat kapunk, olvadáspont 158—164 °C. A fenti savból 29,0 g-t (0,13 mól) 15,00 ml száraz benzolban oldunk, és az oldathoz hozzáadunk körülbelül 100 mg p-toluol-szulfonsavat. Az egész rendszert egy visszafolyató hűtővel, Dean—Stark csapdával és szárítócsővel ellátott gömblombikba visszük be. Az oldatot ezután forráspontra melegítjük és 2 órán át visszafolyatás mellett forraljuk, miközben 3,0 ml víz különül el (illetve ennyit távolítunk el a reakcióelegyből). A forró oldatot hűtjük a fizikai szennyezések eltávolítására, és a kapott szűrletet vákuumban közel szárazra pároljuk. Sárgásbarna olajat kapunk, amely hűtés közben sárga szilárd anyaggá kristályosodik. Ezt az anyagot (29,3 g) izopropanol-vízelegyből átkristályosítjuk és ilymódon 22 g (61%) 3,4-dihidro-2-metil-3-oxo-2H-l,2-benzotiazin-l,l-dioxidot kapunk, olvadáspont 89—91 °C. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
