170882. lajstromszámú szabadalom • eljárás síküveg gyártására

7 170882 8 28 olvasztott üvegréteg alakuljon ki a fürdőn. Amikor ez a réteg előrehalad a 16 belépőnyíláson keresztül, az olvasztott üveg oldalirányban szabadon terül szét a felületi feszültség és a súlyerő hatására mindaddig, amíg az olvasztott fémfürdő felületén a 28 rétegből az olvasztott üveg úszó tömege alakul ki, mely azután 29 üvegszalag alakjában halad végig a fürdőn. Az olvasztott fémfürdő felszínén a tartályszerkezet szélessége nagyobb, mint az úszó üvegtömegé és ilyen módon az olvasztott üveg kezdeti oldalirányú szétfolyása nem ütközik akadályba. Az üvegnek már hőelnyelő tulajdonsága lehet vastartalma következtében, azonban egy ilyen összetételű üveg nem lenne oly mértékben eltérő a szokványos mész—nátron—szilícium üvegtől, hogy egy különleges hőmérsékleti tartományra lenne szükség és az összes szokványos műveletekhez a hőmérséklet az olvasztott fémfürdő belépőnyílásánál 1000 C° körül van és az üveg fokozatosan hűl le előrehaladása során 600—650 C° közötti hőmérsékletre, mely hőmérsékleten a 29 üvegszalag már kellően szilárd ahhoz, hogy sérülés veszélye nélkül kiemelhető legyen az olvasztott fémfürdőből a 17 kilépőnyíláson keresztül a 18 szállítógörgőkre. Az úsztatott előállítási eljárás során a 29 üvegszalag felső felülete tulajdonságának módosítása során előnyösnek bizonyult a szükséges műveleteknek a fürdőnek azon szakaszán való végrehajtása, melyen az üveg hőmérséklete 600 és 800 C° között van. Az üveg felső felülete így olyan hőmérsékleten van, melyen az üveg alkalmas felületi változások végrehajtására fémionok behatoltatásával az üveg felületébe egy olvasztott fémtömegből. A találmány egy előnyös kiviteli alakja esetén, melyet az alábbiakban ismertetünk, szoláris visszaverő üveget állítunk elő, melynek szürkés-bronz színezete van átbocsátott fényben vizsgálva. Az eljárás során a felső felület kialakítása kapcsán előre meghatározott intenzitású réz és ón diszperziót alakítunk ki az úsztatott eljárással készített üveg felső felületében. Annak érdekében, hogy előre meghatározott koncentrációjú rezet és ólmot juttassunk be az üveg felületébe ionos alakban, az üvegszalag felső felületét 30 olvasztott fémtömeggel érintkeztetjük, mely réz/ólom ötvözetből áll. Ez az olvasztott fémtömeg a rézből készült rúdhoz tapad, ez a rúd a tartályszerkezet fölött keresztirányban van elhelyezve a 32 függesztők útján, melyek villamosan vezető tulajdonságúak és villamosan vezető 33 összekötőrúdhoz csatlakoznak, mely utóbbi a tartályszerkezet oldalfalai között van rögzítve. Az olvasztott 30 fémtömeg a rézrúd teljes alsó felületéhez tapad és mivel a réz bejut az üveg felső felületébe, ezzel egyidejűleg a 31 rúdból réz válik le és a 30 olvasztott fémtömegbe jut, ami biztosítja az ötvözetben az olvasztott fémtömeg hőmérsékleténél a réz koncentrációjának állandó értéken tartását. Amikor az ólom behatol az üveg felületébe, az olvasztott fémtömegben levő ólom pótlása vagy a 31 rúdban kialakított keskeny nyíláson keresztül ólom utánadagolásával történik, vagy pedig az üvegszalag felületére az olvasztott fémtömegtől az üvegszalag haladási irányában adagolunk be ólmot kisméretű olvasztott gömböcskék alakjában. A tartály oldalfalához a 34 elektróda van rögzítve és ez az olvasztott fémfürdőbe merül az üvegszalag szélei mentén a fürdő szabad felszínén. Amint azt a 2. ábra szemlélteti, váltakozó áramú 35 áramforrás kapcsolódik a 36 tápláló transzformátorhoz, a transzformátor szekunder tekercsének egyik vége a 34 elektródához csatlakozik, míg a tekercs másik vége a 37 egyenirányítón keresztül a 31 rézrúdhoz csatlako-5 zik. A 37 egyenirányító csatlakozási iránya olyan, hogy a 31 rézrúd valójában anódként szerepel és az áram a 31 rézrúdból a 30 olvasztott fémtömegen keresztül az előrehaladó 29 üvegszalag felső felületébe jut, majd az üvegszalag vastagságán áthatolva az üvegszalag alatt 10 levő 10 olvasztott fémfürdőbe. Az anódként szereplő 31 rézrúdból az áramlás irányában előre meghatározott távolságban egy hasonló rézrúd van elhelyezve, mely a 29 üvegszalag felső felületének haladási pályája fölött van elhelyezve, és ennek 15 teljes alsó felületéhez egy második réz/ólomötvözetből álló 39 olvasztott fémtömeg tapad. A 38 rézrúd közelében és az üvegszalag haladási pályája mentén a 40 elektróda merül az olvasztott fémfürdőbe. Egy további váltakozó áramú 41 áramforrás csatlakozik egy második 20 42 transzformátorhoz, melynek szekunder 43 tekercse közvetlenül a 40 elektródához van csatlakoztatva. A szekunder 43 tekercs másik vége a 44 egyenirányítón keresztül a 38 rézrúdhoz van csatlakoztatva. A 44 egyenirányító csatlakozási iránya olyan, hogy a 38 rézrúd 25 kátédként szerepel az üveg vonatkozásában. A két 31, ill. 38. rézrúd közötti szakaszban a szokásos redukáló atmoszféra van kialakítva, mely kitölti az olvasztott fémfürdő feletti teret. A 2. ábrán szemléltetett villamos csatlakozás eseté-30 ben az első 30 olvasztott fémtömeg ténylegesen anódos olvasztott fémtömegként szerepel, és az áramforrást oly módon szabályozzuk, hogy villamos térerősséget létesítünk az anódos 30 olvasztott fémtömegtől az üveg irányában, melynek következtében réz- és ólomionok 35 hatolnak be az üveg felületébe. Az üveg felső felületének ilyen kezdeti kezelése következtében az üveg olyan fémion koncentrációt tartalmaz, mely a réz és az ólomoxidok legalább 2 mól százalékának felel meg, és a fémionoknak ezt az előre meghatározott koncentráció-40 ját szabályozzuk az üveg felületében, ilyen módon biztosítjuk, hogy a kívánt fémdiszperzió, mely előre meghatározott intenzitású, alakuljon ki az üveg felületében az ezt követő, a fémionoknak elemi alakra való redukálása során. 45 Az anódosan kezelt üvegfelületet, mely a 30 olvasztott fémtömeg alól lép ki, előnyösen redukáló atmoszféra hatásának tesszük ki, mely példaképpen 10% hidrogént és 90% nitrogént tartalmazhat, és az üvegfelületnek ennek a redukáló atmoszféra hatásának való ki-50 tétele időtartama a 30 és 39 olvasztott fémtömegek között úgy állítandó be, hogy ennek az időnek a végén éppen megfelelő mennyiségű nátriumion jusson az üveg felületébe, ami létrehozza a kívánt katódos villamos térerősséget az üveg felületétől kiindulva a 39 olvasztott 55 fémtömeg irányában, amint ezt a továbbiakban ismertetjük. A második 39 olvasztott fémtömeg, mely katódként csatlakozik az üveghez, ugyancsak réz/ólomötvözetből álló tömeg és az áramforrást úgy szabályozzuk, hogy 60 olyan villamos térerősséget létesítsünk a fémionokban gazdag üvegfelületből, hogy a katódos 39 olvasztott fémtömegnél ez kellő nagyságú legyen ahhoz, hogy elősegítse a katódos redukció lefolyását, melynek következtében réz- és ólomionok diszperziója keletkezik, és 65 kialakul a kívánt folyamatos fémdiszperzió az üveg 4