170882. lajstromszámú szabadalom • eljárás síküveg gyártására
9 170882 10 felső felületében. Az elvégzett vizsgálatok során előnyösnek mutatkozott, hogy réz- és ólomötvözettel dolgozzunk, és hogy az üveg felülete irányából a katódos 39 olvasztott fémtömeg felé létesített villamos térerősség kb. 10—50%-át tegye ki a 30 olvasztott fémtömegnél levő anódos villamos térerősségnek. Az anódos kezelés, melynek során réz- és ólomionok jutnak be az üveg felületébe, meghatározza az üveg felületébe redukálható kationok számát, melyeket azután interdiffúziónak vetünk alá nátriumionokkal, melyek már az üveg felületében vannak. Minél nagyobb ez az interdiffúzió, annál kisebb a valószínűsége, hogy a bevezetett fémionok kilépjenek az üvegből a 39 olvasztott fémtömeg alatt végbemenő katódos kezelés során. Az anódos és a katódos kezelés közötti idő függ bizonyos mértékig a bevezetett ionok vegyértékétől és megállapítottuk, hogy létezik legelőnyösebb idő az anódos és a katódos kezelés között. Ez az optimális idő úgy választható meg, hogy a fémionok és a nátriumionok interdiffúziója az üveg felületében ne legyen túl magas és a redukálható réz- és ólomionok példaképpen az üvegszalag legfelső rétegében helyezkedjenek el, amikor az üvegszalag áthalad a 39 olvasztott fémtömeg alatt. Másrészről pedig az anódos és a katódos kezelés közötti idő előnyösen úgy választandó meg, hogy ennek az időnek a végén, amikor az üveg áthaladt a 39 olvasztott fémtömeg alatt, a nátriumionok koncentrációja az üveg felületében elegendő legyen ahhoz, hogy vezesse az áramot, mely szükséges ahhoz, hogy létrehozza a fémionok megfelelő katódos redukcióját az üveg felületében anélkül, hogy ezek a fémionok lényeges mértékben kilépnének az üvegből a 39 olvasztott fémtömegbe. A katódos redukció mechanizmusának a lehetséges magyarázata az, hogy a nátriumionok, melyek kilépnek az üveg felületéből a 39 olvasztott fémtömegbe, elektrolitikusan töltetlenek nátriumfémmel szemben, mely ennek következtében szabadon van jelen a 39 olvasztott fémtömegben. Kölcsönhatás jelentkezik az olvasztott fémtömegben levő nátriumfém és az üveg felületében levő ólom- és rézionok között, melynek következtében elektronok vándorolnak az ólom- és rézionokhoz. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az ólom- és rézionok elemi fémmé redukálódnak az üveg felületében és nátriumionok szabadulnak fel. A nátriumionok feltételezhetően az üveg felületében alakulnak ki vagy behatolnak az üveg felületébe és megakadályozzák az újonnan képződött ólom- és rézatomokat, hogy feloldódjanak az olvasztott fémtömegben. Amennyiben nincs kellő mennyiségű redukálható ion az üveg felületében, hogy lekösse a katódosan szabaddá vált teljes nátriummennyiséget, úgy ez a nátrium a katódos 39 olvasztott fémtömegben reakcióba léphet az üveg felett levő védőatmoszférában nyomokban jelenlevő oxigénnel vagy vízzel, aminek következtében nátriumoxid keletkezik, amely dúsíthatja az üveg felületét. így a nátriumionok, melyek kezdetben jelen vannak az üveg felületében, kátédként hatnak a katódos redukció során, amikoris az ólom- és rézionok ólom- és rézatommá alakulnak. Ennek megfelelően igen lényeges tehát, hogy szabályozzuk mind az üveg felületének a két 30 és 39 olvasztott fémtömeg közötti kezelése idejét, valamint az üveg felületének katódos kezelését az anódos kezelés százalékában, hogy ilyen módon a legjobb eredményeket érjük el. A továbbiakban néhány példát ismertetünk egy kísérleti berendezésben végzett üveggyártással kapcsolatban, melynél különböző optikai tulajdonságú üveget kívántunk előállítani réz/ólom rendszer alkalmazá-5 sával. Mind a 31 rúd, mind pedig a kátédként szereplő 38 rúd rézből készül és mindkét 30 és 39 olvasztott fémtömeg réz/ólomötvözetből áll. Az előállított üvegben réz/ólom diszperzió alakul ki 10 legfeljebb 0,1 mikron vastagságú felületi rétegben, mely 25—300 mg/m2 rezet és 100—600 mg/m 2 ólmot tartalmaz. Az előállított mész—nátron—szilícium üveg összetétele mól%-ban kifejezve a következő: 15 Na2 0 12,4% K2 0 0,4% SiOa 71,8% CaO 8,8% 20 MgO 5,6% A12 0 3 , Fe2 0 3 stb. 1,0%. 25 A gyártás végrehajtása során az előírt követelmények a következők: szalag mozgási sebessége 46 m/óra szalag szélessége 30 cm anód hosszúsága az üvegszalag haladási irányában 7 mm 30 anód szélessége 24 cm üveg hőmérséklete az anódnál 790 C° az anódos olvasztott fémtömeg hőmérséklete 780 C° 35 az anódos olvasztott fémtömeg összetétele súly%-ban 3% réz 97% ólom, anód/katód közötti áthaladási idő 1 másodperc (13 mm) 40 katód hossza az üvegszalag haladási irányában 7 mm a katódos olvasztott fémtömeg hőmérséklete 760 C° katódos olvasztott fémtömeg 45 összetétele súly%-ban 2,7% réz 97,3% ólom A következő I. táblázat kilenc különböző példát szemléltet, melyek bemutatják, hogy milyen különböző, 50 előre meghatározott intenzitású fémdiszperzió létesíthető. Az 1., 3. és 6. példa esetében csak anódos kezelést alkalmazunk, és ezek nem a találmány szerinti eljárást ismertetik, azonban ezeket a példákat összehasonlítási 55 célból vettük fel a táblázatba. Az 1. és 2. példa olyan eljárásra vonatkozik, melynél azonos anódos kezelést alkalmazunk, 68 mg/m2 réz és 222 mg/m2 ólmot juttatunk be az üvegszalag felső felületébe, amikor az kilép a 30 olvasztott fémtömeg 60 alól. Az 1. példa esetében nem alkalmazunk katódos redukciós kezelést és a réz és ólomatomok, melyek az üvegszalag felső felületében diszpergálódnak, a redukáló atmoszféra hatására keletkeznek az üveg felső felületé-65 ben. A keletkező üveg bronz árnyalatú átbocsátott 5
