170882. lajstromszámú szabadalom • eljárás síküveg gyártására
3 170882 4 forrásból és ugyanez az elem behatol az üveg alsó felületébe is a fémfürdőből, amikoris ez az anyag előre meghatározott koncentrációban van jelen az olvasztott fémfürdőben. Ilyen módon az üvegfelületek szimmetrikus kezelését hozzák létre. A lítiumban dús üvegfelületeket ezt követően vegyi edzési eljárásnak vetik alá és a horganynak mindkét felületbe való bevezetése fokozza az üvegnek az időjárási körülményekkel szembeni ellenállóképességét. Az üvegfelület tulajdonságai módosításának egy másik változata esetén az olvasztott fémtömegek az üveg felső felületével szemben helyezkednek el és ezek az üvegtömegek a fémfürdőn annak keresztirányában elhelyezett rögzítőszervhez tapadnak. Ezek a rögzítőszervek, melyek rendes körülmények között elektródaként szerepelnek, egymástól meghatározott távolságban helyezkednek el az üveg felülete mentén, olyan távolságban, mely elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a villamosáramnak a behatolását az áramlás irányában elhelyezett szervből, mely amódként kapcsolódik az üvegszalag teljes vastagságán keresztül, majd az olvasztott fémfürdő olvasztott fémanyagán keresztül ismét az üveg vastagságán át egy második szervhez, melyhez katódként kapcsolódik. Ugyanez a villamosáram lehetővé teszi a fémionoknak a behatolását a függesztőszervhez tapadó első olvasztott fémtömegből az üveg felső felületébe és magából a fémfürdő anyagából az üveg alsó felületébe. Ugyancsak javasolták már a két elektródának egymáshoz közel való elhelyezését is, anélkül, hogy az olvasztott fémtömegek érintkeznének egymással, hogy ilyen módon lehessen biztosítani, hogy a villamosáram csak az üvegen hatoljon át. Ennél a megoldásnál csak a rögzítőszervhez tapadó első fémtestből jön létre a fémionok behatolása az üvegbe és az üveg alsó felülete lényegében érintetlen marad. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az üveg felületén két olvasztott fémforrás alkalmazása esetén és egymástól függetlenül szabályozva a villamosáramot az első forrásból, mely anódként van kapcsolva és a második forrásból, az üvegbe, mely katódként kapcsolódik, a villamos hatás a második fémforrásnál kihasználható, hogy az első fémforrásból az üveg felületébe behatolt fémionok katódos redukcióját létesítsük. Ugyancsak megállapítottuk, hogy a két fémforrás közötti távolság hatással van az előállított üveg optikai tulajdonságaira ugyanúgy, mint ahogy az atmoszféra is hatással van, melynek az üveg ki van téve az anódként szereplő olvasztott fémforrás és a katódként szereplő olvasztott fémforrás között. Találmányunk fő tárgya ezeknek a felismeréseknek a kihasználása olyan síküveg előállításánál, mely fokozott szoláris sugárzást visszatükröző és szoláris sugárzást elnyelő tulajdonsággal rendelkezik. A jelen találmány szerinti olyan eljárást alkalmazunk üveg előállítására, melynél előre meghatározott intenzitású fémdiszperziót létesítünk az üveg egyik felületében, mely olyan hőmérsékleten van, melynél az üveg alkalmas a felületi módosítások végrehajtására. A találmány szerinti eljárás során előre meghatározott koncentrációban fémet, ionos alakban vezetünk be az üveg felületébe és az üveg felületét meghatározott ideig érintkeztetjük egy olvasztott fémtömeggel, mely kellően redukáló hatású a már említett fémionok vonatkozásában. Ilyen módon a fémionok kellő redukciójával biztosítjuk az üveg felületében az előre meghatározott intenzitású fémdiszperzió kialakulását. A találmány e legtágabb körű értelmezése esetében a fém kívánt koncentrációjú ionos formában való beha-5 tolását az üveg felületébe abból az üvegtömegből biztosíthatjuk, melyből magát a kész üveget előállítjuk. Előnyösen a fémionok koncentrációját elektrolitikus úton vezetjük be az üveg felületébe. A találmány szerinti eljárás során előre meghatározott intenzitású fém-10 diszperziót létesítünk az üveg felületében, ennek során az üveget meghatározott hőmérsékleten tartjuk, melynél az még alkalmas felületi módosítások végrehajtására, ezen a hőmérsékleten az üveget az olvasztott fémtömeggel érintkeztetjük, ezt az olvasztott fémtömeget anód-15 ként csatlakoztatjuk az üveghez. Villamos térerősséget létesítünk az anódként szereplő olvasztott fémtömegtől az üvegbe és ennek során biztosítjuk a fémionoknak az üveg felületébe való behatolását, majd ezt követően az üveget egy második olvasztott fémtömeggel érintkez-20 tétjük, mely kellően redukáló hatású a már bevezetett fémionok vonatkozásában, ilyen módon ezeket az ionokat redukáljuk, az érintkezést egy meghatározott ideig fenntartjuk, melynek során a fémionok kellő redukciójával létrehozzuk az üveg felületében a kívánt fém-25 diszperziót. ' A villamos térerősség határozza meg az üveg felületi kezelését, ezt a térerősséget Coulomb/m2 -ben (C/m 2 ) mérjük. A találmány előnyös foganatosítási módja esetén 30 a második fémtömeget villamosan kapcsoljuk katódként az üveghez, a fémionokban dús üveg felületéből villamos térerősséget létesítünk a katódként szereplő olvasztott fémtömeghez olyan mértékben, mely elősegíti a katódos redukciót és ennek során az üvegben létre-35 hozzuk a kívánt fémdiszperziót. Az elektromos áramforrásoknak az első és második olvasztott fémtömeggel kapcsolatban egymástól független szabályozási lehetősége lehetővé teszi annak biztosítását, hogy szoros határok között mindig a kívánt 40 terméket kapjuk. Jelenleg a legmegfelelőbb szoláris hővisszaverő tulajdonságú üveget úgy állítják elő, hogy rezet és ónt vezetnek be az üveg felületébe meghatározott arányban. A találmány szerinti eljárás szerint mindkét olvasztott fémtömegként réz/ónötvözetet használunk; 45 villamos térerősséget létesítünk az üveg felületétől a katódként szereplő olvasztott fémtömegre, mely kb. az anódnál jelentkező villamos térerősség 10—50% értéknek felel meg és elegendő ahhoz, hogy létrehozza a katódos redukciót a réz- és ónionok esetében az üveg felületén, 50 és ilyen módon létesítjük az üveg felületében a kívánt fémdiszperziót. A találmány egy további foganatosítási módja esetén mindkét olvasztott fémtömeg réz/bizmutötvözet, iners atmoszférát létesítünk az üvegfelületek között, olyan 55 villamos térerősséget hozunk létre az üveg felületéből a katódként szereplő réz/bizmutötvözetből álló fémtömeg irányában, mely kb. az anódnál jelentkező villamos térerősség 25—30%-ának felel meg és elegendő ahhoz, hogy elősegítse a rézionok megfelelő katódos redukció-60 ját az üvegben, melynek során az üveg felületében a kívánt fémdiszperziót létrehozhatjuk. A találmány egy másik foganatosítási módja szerint mindkét olvasztott fémtömegként ólmot alkalmazunk és az üveg felületéből olyan villamos térerősséget létesítünk 65 a katódként szereplő olvasztott fémtömeg irányában, 2
