170856. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfoxidok és szulfonok előállítására

13 170856 14 vegyületet valamely oldószerben, mint vízben, etanol­ban, dioxánban vagy xilolban, 50 °C és 300 °C közötti hőmérsékletre melegítjük. Lehasítható továbbá a szén­-dioxid valamely savval, például vizes sósav és ecetsav elegyével történő melegítés útján is. Sav-hasítás céljaira különösen Z—CR2 Ac—COOR 4 általános képletü oxo-észterek alkalmasak, amelyek képletében Ac különösen acetil- vagy benzoilcsoportot képvisel. Az ilyen oxo-észterek például oly módon állít­hatók elő, hogy valamely AcOR4 általános képletü észtert, különösen valamely ecetsav- illetve benzoesav­-alkilésztert valamely Z—CH2 —COOR 4 általános kép­letü észterrel kondenzálunk. Az így kapott Z—CH­(COOR4 )— Ac általános képletü oxo-észtereket azután alkilezhetjük, amikoris Z—CR2(COÖR 4 )— Ac általános képletü vegyületekhez jutunk. A sav-hasítás általában valamely erős bázissal, mint nátrium-hidroxiddal, káli­um-hidroxiddal vagy kalcium-hidroxiddal való kezelés útján történhet; ezt a műveletet valamely oldószerben, mint rövidszénláncú alkoholokban, például metanolban vagy etanolban, valamely éterben, mint dietiléterben, tetrahidrofuránban vagy dioxánban, valamely szén­hidrogénben, mint benzolban vagy az említett oldósze­rek valamely elegyében folytathatjuk le. A reakció­hőmérséklet körülbelül - 10 °C és 200 °C között lehet. Ha R1 helyén —COOH csoportot tartalmazó szabad (I) általános képletü karbonsavakat kívánunk előállítani, akkor a reakcióelegyet előnyösen néhány óra hosszat melegítjük körülbelül 60—100 °C hőmérsékleten. e) Az (I) általános képletü vegyületek előállíthatók továbbá valamely (He) általános képletü vegyületnek vagy egy ilyen vegyület dez-HX1 származékának a karbonilezése útján is, amit adott esetben valamely kata­lizátorjelenlétében folytathatunk le. A karbonilezési reakció kiindulási anyagaiként pél­dául Z—CHR2 —Cl, Z—CHR 2 —Br, Z—CHR 2 — J, Z— —CHR2—OH vagy Z—CH=R U általános képletü vegyületek, mint az l-(2-tiantrenil)-etil-klorid, -bromid vagy -jodid, l-(2-tiantrenil)-etanol, 2-vinil-tiantrén, va­lamint a megfelelő 2- vagy 3-tioxantenil- illetőleg 2-vagy 3-fenoxatiinil-származékok szulfoxidjai és szulfon­jai alkalmazhatók. A karbonilezés az irodalomban ismertetett módszerek­kel, gázalakú szén-monoxiddal, előnyösen 700 atm-ig menő nyomáson és 300 °C-ig terjedő hőmérsékleten, valamely nehézfém-katalizátor jelenlétében folytatható le. Alkalmazhatjuk a szén-monoxidot valamely nehéz­fém-karbonil alakjában is a (He) általános képletü ve­gyülettel való reagáltatás céljaira. Előállítható továbbá a karbonilezéshez szükséges szén-monoxid in situ is, hangyasav és valamely ásványi sav, különösen tömény kénsav elegyéből. 9 A Z—CHR2 —Hal, Z—CHR 2 —OH vagy Z—CH = = Rn általános képletü vegyületeket célszerűen vala­mely nehézfém-karbonillal, például nikkel-karbonillal reagáltatjuk; előnyösen Z—CHR2 —Hal általános kép­letü halogénszármazékokat alkalmazunk kiindulási anyagként, ezekhez valamely alkálifém-terc-alkoholátot adunk katalizátorként és oldószerként valamely tercier alkoholt, előnyösen terc-butanolt alkalmazunk. Alkáli­fém-alkoholátként különösen nátrium-, kálium- vagy lítium-terc-alkanolátok, mint nátrium-, kálium, vagy lítium-terc-butilát alkalmazhatók. A reakcióhőmérséklet körülbelül 0 °C és 120 °C között, előnyösen 30 °C és 100 °C között lehet, a reakcióidő 1 órától körülbelül 4 napig terjedhet. Ilyen körülmények között az R1 he­lyén —COOH csoportot tartalmazó (I) általános képletü karbonsavak megfelelő terc-alkilészterét kapjuk, ezt azonban nem szükséges elkülöníteni, hanem in situ a 5 megfelelő szabad savvá szappanosíthatjuk el az észtert. Ennek az eljárásmódnak egy más kiviteli alakja eseté­ben a (He) általános képletnek megfelelő, előnyösen Z—CH=RU vagy Z—CHR 2 —OH általános képletü vegyületet célszerűen valamely, a reakció szempontjából 10 közömbös oldószerben, mint tetrahidrofuránban, di­oxánban közömbös oldószerben, mint tetrahidrofurán­ban, dioxánban vagy acetonban víz jelenlétében reagál­tatjuk a nehézfém-karbonillal, célszerűen nikkel-karbo­nillal, mimellett valamely szervetlen sav, például sósav-15 kénsav, brómhidrogénsav, jódhidrogénsav vagy foszfor­sav is lehet jelen a reakcióelegyben. A reakcióhőmérséklet ebben az esetben körülbelül 20 °C és 100 °C között lehet; a reakciót besugárzással, például higanygőz-lámpával történő besugárzással gyorsíthatjuk. Az alkalmazott 20 reakciókörülményektől függően ehhez a reakcióhoz 2 órától 2 napig terjedő idő szükséges. Hangyasav és kénsav elegyével történő reagáltatás esetén célszerűen valamely Z—CH = CH2 általános képletü vinilvegyületet vagy valamely Z—CHR2 —OH 25 általános képletü karbonilt alkalmazunk kiindulási anyagként. A kiindulási anyagot például 0 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk hangyasav és tömény kénsav, adott esetben 0—50% ecetsavat vagy trifluor­ecetsavat is tartalmazó elegyével. A reakcióidő általában 30 1 perctől 4 óráig tarthat. Gázalakú szén-monoxiddal való karbonilezés esetén célszerűen 100—700 atm nyomáson dolgozunk, vala­mely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint valamely rövidszénláncú alkohol, például metanol, 35 etanol, propanol, izopropanol, n-butanol, n-pentanol, n-hexanol, vagy valamely cikloalkanol, mint ciklohexa­nol alkalmazásával. Katalizátorként például nikkel­vagy kobalt-karbonil, nikkel- vagy kobalt-halogenidek, palládium-diklorid, ródium-triklorid vagy bisz-trifenil-40 foszfin-palládium-diklorid alkalmazhatók. f) A Z—CO—CHR2—Hal általános képletü halogén­-ketonok, amelyek a megfelelő tioéterekből állíthatók elő, valamely CHR2 Hal— CO—Hal általános képletü halogén-acil-halogeniddel, például 2-klór-propionil-klo-45 riddal való reagáltatás és ezt követő oxidáció útján, az irodalomban leírt Faworskij-féle módszerrel, például valamely erős bázissal, mint nátrium-hidroxiddal, for­rásban levő toluolban vagy xilolban történő kezelés útján, vagy pedig vizes-etanolos ezüst-nitrát-oldattal 50 való kezelés útján a Z—CHR2 —COOH általános kép­letnek megfelelő karbonsavakká alakíthatók át. g) Előállíthatók az R1 helyén —CH 2 OH vagy —CH2 OR 5 csoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületek oly módon is, hogy valamely Z—CHR2— 55 —CH2 Hal általános képletü vegyületet (Ilg, X 5 =Hal) hidrolízisnek vagy acidolízisnek vetünk alá, vagy vala­mely fémsóval, például nátrium-acetáttal reagáltatunk, így például a Z—CHR2—CH 2 OH általános képletnek megfelelő alkoholokhoz jutunk, ha valamely Z— 60 —CHR2 —CH 2 Hal általános képletü halogénvegyületet vizes vagy vizes-alkoholos oldatban vagy szuszpenzió­ban, esetleg valamely oldásközvetítő, például valamely alkohol, glikol vagy poliglikoléter hozzáadásával el­szappanosítunk. Elszappanosítószerként előnyösen alka-65 likus vegyületek, mint nátrium-hidroxid vagy kálium-7

Next

/
Oldalképek
Tartalom