170834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil-pirrolok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
7 170834 8 élesztővel kiváltott lázas állapotot patkányoknál. Ebből a célból 10—10 nőstény patkányból (Charles River vagy Wistar-féle 120—150 g testsúlyú patkányok) álló csoportnak 20%-os vizes szuszpenzióban „Brewers Yeast"et (sütőipari élesztő) adtunk szubkután a nyakszirtbe (10 mg/kg dózis). A patkányokat ezután koplaltattuk (vizet tetszés szerint adtunk) és 18 órával később mértük a végbélhőmérsékletet (Tele-Thermometer; Yellow Springs Instrument Co., Inc., Yellow, Springs, Ohio). A 37,2 C° vagy ennél magasabb testhőmérsékletű kísérleti állatokat lázas állapotúnak tekintettük. A gyógyszert desztillált vízben (10 ml/kg) szájon át adtuk és amennyiben a gyógyszer oldhatatlan volt, akkor 10 ml-enként 1—1 csepp diszpergálószert, például „Tween 80"-at adtunk hozzá. A hőmérsékletet a gyógyszer beadása után 2 óránként ellenőriztük. Lényeges hatást állapítottunk meg az egyes vegyületeknél akkor, ha a végbélhőmérséklet 1 C°-kal vagy annál többel csökkent az átlagos kontrollhőmérséklethez képest. A vegyületek hatékonyságát ED50 értékben fejeztük ki; ez a dózisnagyság (mg/kg) lázas patkányokon a végbélhőmérsékletet 1 C°-kal vagy annál többel csökkenti az átlagos kontrollhőmérséklethez képest a lázas állapotban levő kísérleti állatok 50%-ánál. A gyulladásgátló hatású gyógyszerek közös és kedvezőtlen mellékhatása az, hogy emlősöknél gyomorbántalmakat okoznak. A táblázat negyedik oszlopának adatai azt szemléltetik, hogy a találmány szerint előállított vegyületek éheztetett patkányoknál igen gyenge gyomorirritációt okoznak. Ebből a célból 150—180 g testsúlyú hím vagy nősténypatkányokat (Wistar, Long 5 Evans vagy Charles River típusúak) alkalmaztunk kísérleti állatként egy-egy dózisra tízes csoportban. A kísérleti állatokat 48 óra hosszat koplaltattuk (vizet tetszés szerint adtunk), a gyógyszer perorális adagolása előtt, 10 ml/kg dózisban. A gyógyszerekből desztillált 10 vizes oldatokat készítettünk. Ha a vegyület oldhatatlan volt, akkor egy csepp diszpergálószert, például „Tween 80"/10 ml-t adagoltunk homogenizálási célból. A kontrollcsoportnak csupán vivőanyagot adtunk (10 ml/kg). A hatóanyag időreakciójának megállapítása céljából az 15 állatokat igen hatékony gyulladásgátló dózissal kezeltük, majd a gyógyszer adagolása után 2, 3, 5 vagy 3, 5 és 7 óra múlva felboncoltuk. A felboncolt állatok gyomrát eltávolítottuk és a gyomorbántalmakat úgy állapítottuk meg, hogy a gyomor nyálkahártyát a fekély 20 és/vagy vérzés szempontjából vizsgáltuk. Egyetlen fekélyfolt vagy vérfolt jelenlétét pozitívan értékeltük. A boncolt gyomornak negatív tünet esetén teljesen „tisztának" kell maradni. A gyógyszerdózis-reakció legalább 4 órás időszakkal a kísérleti adag beadása után lép 25 fel. A táblázatban a gyomorirritációt IDJ0 értékben fejeztük ki. Ez a dózis (mg/kg) megfelel az állatok 50%-ánál a gyógyszer adagolása után 7 óra múlva a gyomorbántalmak kiváltásához szükséges mennyiségnek. /. táblázat Vizsgált vegyület Karrageninnel kiváltott patkánymancs ödéma EDM (mg/kg) Fenilkinonnal kiváltott görcsös összehúzódás egéren ED50 (mg/kg) Gyulladásgátló hatás patkányon EDM (mg/kg) Gyomorirritáció patkánynál ID50 (mg/kg) Aszpirin 130—140 53 35 42 Fenilbutazon 83 89 -<50 75 l-(3-karboxi-4-hidroxifenil)-2-fenil-4,5,6,7--tetrahidroindol 87 17 41 130 l-(3-karboxi-4-hidroxifenil)-2-fenil-l,4,5,6-tetrahidro-ciklopenta[b]-pirrol 110 10 ^50 125 3-(3-karboxi-4-hidroxifenü)-4,5-dihidro-2-fenil-benz[e]indol 63 10 69 300—350 l-(3-karboxi-4-hidroxifenü)-l,4,5,6,7,8-hexahidro-2-fenil-ciklohepta[b]pirrol 125 10 >100 >200 3-(3-karboxi-4-hidroxifenil)-2-fenil-benz[e]indol 90 16,5 100 >200 l-(3-karboxi-4-hidroxifenil)-2-(4-flourofenil)-4,5,6,7-tetrahidroindol 88 — — — 3-(4-acetoxi-3-karboxifenil)-4,5-dihidro-2--fenil-benz[e]indol 70 16,5 — 300 l-(3-karboxi-4-merkaptofenil)-2-fenil-4,5,6,7--tetrahidroindol 140 — — — A találmány szerint előállított vegyületek a fenti hatáson kívül képesekadjuvánsokoztaarthiritismegszünte- 60 tésére patkányoknál, amely egy másik standard laboratóriumi módszert jelent a gyulladásgátló hatás megállapítására [Walz, D. T. és Dolan, M. M. DiMartino, M. J. Yankell, S. L. Proc. Soc. Exp. Biol. & Med. 137, 1466 (1971)]. A találmány szerint előállított több kivá- 65 lasztott vegyület hatékonyságát összehasonlítottuk két szokásosan használt gyulladásgátló gyógyszer, így az aszpirin és a fenilbutazon tulajdonságaival. Az adatokat a II. táblázatban foglaljuk össze, ahol a hatékonyságot a gyulladás %-os csökkenésében fejeztük ki (különböző dózisoknál) összehasonlítva az adjuvánssal kezelt kontrollhoz képest. 4
