170796. lajstromszámú szabadalom • Aril-azociánecetsavészter-származékokat tartalmazó gombaölő növénybiológiai szerek és eljárás előállítására
170796 2. táblázat Lisztharmat fertőI. általános képletű vegyületek zöttség % R1 RR 3-R«-1. CH3 — H— H— Cl— 2% 2. CH3 N02 ~ H— H— 15% 3. CH3 — H— H— N02 — 3°/„ 4. C2H5-CiH— H— 15% 5. C2 H 5 — li— CiH— 3% 6. C2 H 5 — H— li— Cl— 2% 7. C2 H 5 CH3 H— H— 14% 8. C2 H 5 — CH3 0— H— H— 17% 9. CL-QCHJr-H— H— Cl— 10% 10. n—C4 H 9 — H— N02 — H— 3% 11. n—C4 H 9 — H— H— N02 — 2% 12. n—C4 H<,— H— CiH— 4% 13. n—QHg— H— li— Cl— 5% 14. n—C4 H 9 — CH3 — H— Br— 12% 15. n—C4 H 9 — H— CH3 Br— 6% 16. n-C6 H 13 H— H— H— 14% 17. n—C12 H 25 — H— H— Cl— 17% 18. A 6. és 11. 1: 1 arányú keveréke 2% Kezeletlen kontroll Morestan (aktív vegyület-kontroli) 20—25% 2% Kapott eredményeink azt mutatták, hogy az általunk vizsgált aril-azociánecetsavészterek mindegyike a vizsgálati körülmények között bizonyos fokú védelmet biztosít a búzának lisztharmat fertőzéssel szemben, tehát valamennyi aktív. A vegyületszérián belül egyes vegyületek hatékonyságának mértéke azonban függ a szubsztituensek milyenségétől. A legaktívabb származékok, melyek a fertőzöttséget a vizsgálati körülmények között a kontroll 20—25%-os fertőzöttségével szemben 2—5%-ra szorították le, a (IV) általános képlettel jellemezhetők. A többi vizsgált vegyülettel való kezelés esetén a fertőzöttség 6—17% között ingadozott. A szabadföldi kísérletekben is kitűnő eredményeket kaptunk. A búzán előforduló lisztharmat (Erysiphe graminis) megbetegedés ellen például a kalászolást megelőzve 0,1—0,4%-os permetező oldatokkal permeteztünk. Az értékelést a gabona teljes érése idején végeztük. Begyűjtöttük a növények felső két lomblevelét és ezek fertőzöttségét bonitáltuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a vegyület-csoport legaktívabb (IV) általános képletű képviselői e hatásterületen kimagaslóan jó eredményt mutattak. Ugyancsak kitűnő eredményeket kaptunk a paradicsom levélbetegségeinek leküzdésében. A vizsgálati időszakban a kísérleti állományban a Septoria lycopersici hatalmasodott el. A fentiek szerinti készítményekből 0,1—0,4%-os permetező oldatokat készítve, háromszori permetezéssel sikerült a fertőzöttségét leküzdeni. Az (I) általános képletű vegyület-csoport tagjait meg-40 vizsgáltuk mind a búzára, mind pedig a fehér mustárra kifejtett fitotoxicitás szempontjából az úgynevezett „permetezéses" és az „öntözéses" módszerrel egyaránt. A kísérleteinkben e vegyületek 0,2% hatóanyagtartalmú szuszpenzióit használtuk. Azt tapasztaltuk, hogy az 45 alkalmazott kísérleti körülmények között a vegyületek egyike sem fitotoxikus sem az egyszikűek csoportjába tartozó búzára, sem pedig a kétszikűek csoportjába tartozó fehér mustárra. 50 Az arilazo-ciánecetsavészterek leghatékonyabbnak talált képviselőinek megvizsgáltuk az egerekre kifejtett intra-peritoneális és perorális akut toxicitását. Az LD0 és LDI00 értékeket kísérletesen határóztuk meg, az LD50 értékeket pedig e két adatból az e célra nemzet-55 közileg elfogadott módszerrel a szokásos módon számítottuk ki. A vegyületekből 0,1%-os agárral 5, 10 vagy 20% hatóanyagtartalmú homogén szuszpenziókat készítettünk és e szuszpenziók megfelelő mennyiségeit az egereknek intraperitoneálisan injiciáltuk, illetve 60 gyomorszonda segítségével az állatok gyomrába juttattuk. Az állatok megfigyelése egy hétig tartott és a toxicitási adatok az egy alkalommal történt kezelés hatására az egy hét alatt elpusztult állatok száma alapján kerültek kiértékelésre. A toxicitási értékeket a 65 táblázat mutatja. 3
